[Folklista] f-mollos legènyes

[Pávai István]

Bobyval egyetértek, csupán fogalmak, a definíciók térnek el.
Tehát lefordítva az én definícióimra a hozzászólásodat azt mondhatom, hogy a népzene nemzeti kultúraként tud továbbélni, ha mi szándékosan továbbéltetjük, ebbe beépülnek a még létező falusi zenészek is, mert mi bevonjuk ebbe őket.
A népzene eredeti formáit lokális kisközösségek működtették, önellátó rendszerben. Azért tudott a népzene olyanná válni, amilyen.
Ha ezt átvisszük a globális térbe, ott is fog létezni, de már nem népzeneként. Ott nincs olyan kisközösség, amelyik hosszú távon meghatározhatja, hogy abban a körben milyen legyen a zene, azt utódainak továbbhagyományozza.
A rádió, televízió, CD-lemez, DVD, Internet, gyorsjárművek, táborok, fesztiválok korában nem tudnak úgy működni lokális közösségek, mint korábban, amikor szintén voltak külső hatások, de csak kis mértékben, azokat a népzene asszimilálni tudta. Most fordítva van: A globális kultúra magába olvaszt a népzene maradványaiból esetenként amennyit akar. Elég bonyolult az egész, nem csoda, hogy mindannyian másként látjuk, értelmezzük.

Üdv.
Pávai István

-----Eredeti üzenet-----
Feladó: lista-bounces at folkradio.hu [mailto:lista-bounces at folkradio.hu] Meghatalmazó Bobar Zoltan
Küldve: 2008. május 15. 14:54
Címzett: lista at folkradio.hu
Tárgy: [Folklista] f-mollos legènyes

Kb. 13 èvvel ez elött, a kalotaszentkiràlyi tàborban hallottam elöször ezt a legènyest, ill. a variàciòit. Egy esti tànchàz alkalmàval kezdte jàtszani a zenekar ès azonnal 10-12 helyi tàncos pattant fel erre a dallamra. Elèg sokàig nem engedtèk, hogy dallamot vàltson a primàs.
Nekem is az egyik kedvenc legènyesem lett ès azota is ha meghallom, megmozdul kezem, làbam. Valoszinüleg P. Istvàn kategoriài közül èn is az a vàrosi zenèsz vagyok, de ez a dallam egyszerüen energikus ès szèp. Egyszerüen tàncra ösztökèli az embert.  Az a kijelentès, miszerint az a dallam amelyik eddig nem asszimilàlodot az màr nem is fog, nem helytàllò. E szerint a nèpzene halott. Szerintem nem az. A mai napig formàlodik, alakul, befogad ès elutasìt dolgokat. Ettöl "Èlö nèpzene". A nèp akiè a zene, mèg èl. Ha eltününk a törtènelem süllyesztöjèben, megàll ès onnantol lehet ugy kezelni mint egy mütàrgyat, amit ki lehet àllitani, de nem kell hozzàtenni semmit, mert ugy eredeti ès tökèletes ahogy van. Addig azonban ne tekintsünk ugy a zenènkre mint a szentìràsra, hogy ugy van ahogy azt pàran egyszer eljàtszottàk, felgyüjtöttèk, leìrtàk ès kèsz. A magyar nèpzene ÈL!
Tisztelettel! Bobàr Zoltàn Boby