[Folklista] f-mollos legènyes

[Bobar Zoltan]

Kb. 13 èvvel ez elött, a kalotaszentkiràlyi tàborban hallottam elöször
ezt a legènyest, ill. a variàciòit. Egy esti tànchàz alkalmàval kezdte
jàtszani a zenekar ès azonnal 10-12 helyi tàncos pattant fel erre a
dallamra. Elèg sokàig nem engedtèk, hogy dallamot vàltson a primàs.
Nekem is az egyik kedvenc legènyesem lett ès azota is ha meghallom,
megmozdul kezem, làbam. Valoszinüleg P. Istvàn kategoriài közül èn is
az a vàrosi zenèsz vagyok, de ez a dallam egyszerüen energikus ès
szèp. Egyszerüen tàncra ösztökèli az embert.  Az a kijelentès,
miszerint az a dallam amelyik eddig nem asszimilàlodot az màr nem is
fog, nem helytàllò. E szerint a nèpzene halott. Szerintem nem az. A
mai napig formàlodik, alakul, befogad ès elutasìt dolgokat. Ettöl "Èlö
nèpzene". A nèp akiè a zene, mèg èl. Ha eltününk a törtènelem
süllyesztöjèben, megàll ès onnantol lehet ugy kezelni mint egy
mütàrgyat, amit ki lehet àllitani, de nem kell hozzàtenni semmit, mert
ugy eredeti ès tökèletes ahogy van. Addig azonban ne tekintsünk ugy a
zenènkre mint a szentìràsra, hogy ugy van ahogy azt pàran egyszer
eljàtszottàk, felgyüjtöttèk, leìrtàk ès kèsz. A magyar nèpzene ÈL!
Tisztelettel! Bobàr Zoltàn Boby

-- 
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com