[Folklista] koreográfia

[Bobar Zoltan]

Jó napot kívánok, mindenkinek!

 Ismét egy érdekes téma. Már vártam, hogy a tánccal kapcsolatban mikor
jutunk el idáig.

 Teljesen egyetértek azzal az állásponttal, miszerint a szinpadra vitt
koreográfia, nem autentikus tánc. Akkor sem, ha az előadó táncosok
szóról-szóra eltáncolják, az általuk megtanult videón, látható tánclépések
sorozatát, a bácsi és a néni, legkisebb muzdulatát és jellemző gesztusait
is. Ezzel a "videós karakter másoló" módszerrel, egyébként sem értek egyet.
Úgyan úgy, ahogy azt a zenével kapcsolatban korábban leírtam, a táncosnak
sem szabadna ennyire elveszítenie a személyiségét. Mindannyian mások
vagyunk. Ne egységesítsük már magunkat. Az országban több ezer táncos van,
mégis,ha györgyfalvi legényest kérnek, akkor  90%, hogy Pitti bácsi, sajátos
mozdulatait 5-ből 3-an megcsinálják. A 69-es Martin féle gyűjtésen látható
még egy ember aki hasonlóan elképesztő gesztusokkal táncol. Az ő volt. Mi mi
vagyunk.

 Természetesen nagyon nehéz téma ez, mert valahonnan meg kell tanulni a
lépéseket és "stílusosan" visszaadni, a színpadon. Azt azonban soha ne
felejtsük el, hogy az ember amíg él addig változik. Tehát, ha Mundruc 65
évesen eltáncolt legényese az etalon, akkor mi a helyzet a 28-30 éves
Mundruccal aki a legényest úgy táncolja, hogy elakad a levegő. Olyan ollókat
csinál, amit a mai táncházakba, ha megcsinál egy táncos, lehurrogják, hogy
ilyen magasra soha nem emelték "odakint" a lábukat. Pedig emelték, csak az a
baj, hogy nem mindenki van tisztában az ember, életkori sajátosságaival. 65
évesen nem tud akkorát ugrani mint 28 évesen.

 Szerény véleményem szerint meg kéne békélni azzal, hogy minden ember
különböző. Ha meg is tanulja a táncos a figurákat, ne azon erőlködjön, hogy
a feje, a keze, a szeme, a ruhája úgy álljon mint a videón, hanem (idézem
Kádár Ignác ide vágó szavait) " álljon szembe a tükörrel, és alakítsa magára
a megtanult anyagot, hiszen ő, ő, és akiről tanulta az egy másik ember más
testfelépítés, másik közeg. Egyéniségek kellenek a színpadra."

 Másik nagyon fontos ide vágó téma, szerintem. A színpadon pl. kalotaszegi
táncokat táncoló fiatal táncosok -ebbe a kategórába bizony a hivatásos
táncosaink fiataljai is beletartoznak- nagy része nem volt még
Kalotaszegen. Egyenlőre még csak a betanult figurák sorozatait táncolják el,
a stílus gyakorlaton megfigyelt gesztusokkal együtt. Sajnos ez nem elég. Ha
van olyan műsor ami egész estén át hivatott a közönséget szórakoztatni és
egy terület táncaiból épűl fel, akkor azt nagyon ismerni kéne. Nagyon jó
alkalom, a személyes élmények gyűjtésére, egy-két szép nóta
megtanulására, az idei juhmérés Mérában. Április utolsó hétvégéjén lesz. Én
zenészként végigcsinátam már párszor és nagyon tanulságos volt. Ha színpadra
lépek, és kalotaszegi muzsikát kell kísérnem, mindig eszembe jutnak, Sanyi
bácsi szavai és intelmei, vagy Rudi akkordjai, vagy a táncoló emberek
hullámzó tömege a kulúrban, akik mérai emberek és mégis a budapesti zenészek
által húzott kalotaszegi zenére táncolnak, mérai csárdást. Ott mi autentikus
zenészek lettünk arra az estére, ami nem könnyű feladat, de meg kellett
éreznünk, hogy ha itthon Budapesten fel kell mennem a színpadra és
kalotaszegit kell játszanom, akkor a lehető leghitelesebben tudjam előadni,
adott esetben, egy koreográfia keretein belűl, ami már egy színpadi mű, egy
FELDOLGOZÁS, tehát nem lehet autentikus. Lehet szép, lehet szórakoztató,
lehet magával ragadó hangulata, stb..., de nem autentikus.

Ez csak egy vélemény.

Tisztelettel Bobár Zoltán Boby!