[Folklista] Plakát THT

[Nagymarosy András]

Kedves Reneszánsz-Érdekeltek!

Szánthó Zoli pontos idézettel vázolta fel, miért és milyen zsarolási 
helyzetben történt 5 évvel késobb Mátyás koronázása, mint megválasztása. Ez 
a két alkalom politikai esemény volt, a reneszánszhoz semmi közük.

Ami a "reneszánsz megeroszakolása" kifejezést illeti, az egy kissé túlzás, 
de azért van ennek a "megeroszakolási" gondolatnak is valamiféle magva. A 
probléma - tulajdonképpen egyféle "szépséghiba" -,  az ugyanis,  hogy 
kampányszeruen a mátyási Kulturkampfhoz rendelik a magyar és az európai 
reneszánszot, sot a magyar népi kultúrát. Ez azonban, enyhén szólva is, 
csúsztatás.

Mátyás barátunk, valóban fantasztikus figura lehetett: nyílt gondolkodású és 
érdeklodo elme, ezért o volt az, aki elsoként importálta az itáliai 
quattrocento muveltségét egy, az Alpoktól északra fekvo országba. Ez idoben 
Franciaországban, Lengyelországban, Angliában és a Német Birodalomban, - ha 
nem is a fákon ugráltak -, de még javában hódított a késogótika, 
reneszánszról pedig szó sem volt.  Igen ám, de ez a Mátyás által behozott 
itáliai kultúra olyan importcikk maradt, amelyet a budai, esztergomi és 
visegrádi palotákon kívül senki nem ismert, a korabeli fonemesség némi 
utálattal vegyes viszolygással idegenkedett tole, a polgárság-parasztság 
pedig meg sem ugatta. Csak 1-2 Itáliát járt fopap, mint Vitéz János és 
Csezmicei János (Janus Pannonius) volt képes felfogni ezt a melegházban 
tenyészo, import humanistákkal és képzomuvészekkel mesterségesen fenntartott 
udvari kultúrát. (Ok aztán a korabeli humanisták lezüllött erkölcsiségéhez 
híven mindketten el is árulták Mátyást egy összeesküvés keretében. Jól bele 
is haltak mind a ketten). Az is érdekes, hogy az osztrákok a mai napig 
tisztelettel emlegetik a hódító Mátyás királyt, mint aki Bécs elfoglalása 
után elsonek hozta be Ausztriába a humanizmust és a reneszánszot.

Mátyás halála után ennek a vonulatnak úgy lett vége, mintha elvágták volna. 
Csak kevés olyan alkotás maradt (pl. az esztergomi Bakócz-kápolna), amely a 
halálát követo évtizedekben a reneszánszot képviseli, de ennek alkotói sem 
Mátyás udvarából származtak.

A reneszénsz igazi térhódítása a Kárpát medencében csak sokkal késobb, az 
állandósult török hódítás alatt következett be. Magyar földön a cinquecento 
reneszánsz vált elterjedtté a XVI. század második felében, - elso sorban a 
Felvidéken és Erdélyben -, mivel az ország középso részét megszállva tartó 
mihaszna törökök nem voltak vevok az új stílusú muvészetre. A népmuvészetben 
inkább csak a XVII-XVIII. században vált uralkodóvá a reneszánsz hatás, 
amikor a " magas muvészetben" már régen a barokk stílus volt a "meno". A 
református hímzett úrasztali terítok, a felvidéki, felso-tiszavidéki és 
erdélyi harangtornyok, a festett kazettás mennyezetek ennek a 
késo-reneszánsznak a kiteljesedését jelentik, de még a XIX. században épült 
Balaton- vagy Ferto-vidéki boltíves-tornácos parasztházak is.

A reneszánsz befolyás a magyar, cigány (és tót) népzenében még a XIX. sz-ban 
is tartott, amint azt a cigánybotolók proporciós gyakorlata, a korai 
verbunkos dallamok ungaresca-szerkezete, a népballadák tematikája vagy a 
volta ritmus továbbélése mutatja. A tipikusan reneszánsz mufajnak tartott 
virágének fénykora nálunk a XVIII. sz. vége volt, sot a napóleoni háborúk 
kora.

A reneszánsz fegyvertáncok ivadéka a botoló, a reneszánsz saltarello-k utóda 
az ugrós-legényes mozgáskör. Ezek még a mai napig is élnek, éppen úgy mint a 
kidobós-forgatós táncok (marosszéki, mezoségi, küküllovidéki, kalotaszegi), 
amelyeknek csak a neve "csárdás", a mozgás-kincsük késo reneszánsz forgatós 
és vonulós formakör. Ez az erdélyi románságnál és morva-szlovákoknál a XX. 
században élte fénykorát.

Szóval van a magyar népi kultúrában reneszánsz elég, csak éppen Mátyás 
királynak nincs hozzá (semmi?) köze.

A "HOGYAN JÁTSSZUK MEG AZT A RENESZÁNSZ AGYUNKAT" téma kampány-jellegét jól 
illusztrálja a TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ gálaestje. Az elso musorszám elott megjelent 
3 ministránsruhába öltözött trombitás, és egy olyan fanfárt fújtak, ami nem 
reneszánsz zene volt és olyan hangszereken, amelyek a reneszánsz idején nem 
is léteztek. Utána elvonultak és a gálaesteken a reneszánszról több szó nem 
esett.

Én csak azt remélem, hogy a Táncháztalálkozó reneszénsznak való álcázásából 
annyi haszon mégiscsak volt, hogy ezen a címen lehetett egy kis támogatást 
szerezni ennek az amúgy nem túltámogatott mufajnak.

Üdvözlettel

Ánti (Nagymarosy András, Kalamajka)