[Folklista] ismét a gumicsont

[Bobar Zoltan]

Bobar Zoltan <fiszmoll at gmail.com> írta, 2008.04.10.:
>
> Kedves listások!
>
>  Ismét nem én voltam aki fölhozta a témát, de muszáj reagálnom.
> Fantasztikus írás volt Hervay Tamásé. Sajnos nem vagyok elég képzett a
> levél második feléhez, ezért azt nem értettem.  Azt azonban értettem, hogy
> megint a "világzenét" bántja valaki, aki nem zenész, de nagyon ért hozzá.
> Nem akarom magamat ki tudja hányadszor is ismételni, de ezek szerint muszáj.
>
>  Az a gond, hogy a világzene kategóriába, minden olyan zenét belesorolnak,
> amire nem találtak még ki valami idétlen elnevezést. Ezért innentől azokról
> a zenékről fogok beszélni, amelyek népzenei ihletésű, saját gondolatokkal és
> ötletekkel átszőtt önálló, művek. Példának okáért olyanokról is mint a régi
> Sebő, Halmos és Muzsikás feldolgozások.( ifj. Csoóri Sándornak
> elévülhetetlen érdemei vannak benne)
>
>  Tehát, mi is a baj azzal, ha valaki népzenész, játsza eleink muzsikáját,
> de mivel kreatív és képzett muzsikus, és nem mellesleg a 21. században él,
> vannak ötletei amiket, ha tud megvalósít? A népzene és a "világzene", nem
> egy kategória. Az egyik nem tudja kiszorítani a másikat, viszont
> átjárhatóság szempontjából van köztük kapcsolat. Nem hiszem el, hogy
> bárkihez is odament valaki és azt mondta: Nem szeretheted egyszerre a
> népzenét és a "világzenét"!!! Miért ne? Én pl. 14-18 éves koromban rocker
> voltam és mellette este, brácsás és harmonikás a táncházban. Ezt se lehetne
> együtt szeretni, vagy akár művelni. De igen. Miért ne?
>
>  Még egy gondolat a feldolgozásról és arról, hogy "időtlen örökségünk". Ha
> egy zenész arra adja a fejét, hogy népzenét fog játszani, az első körben
> megpróbálja leutánozni a mesterét. Ez így helyes. Vajon eljuthat-e valaki
> oda, hogy minden ízében úgyan azt  és ugyan úgy játsza el, mint a mestere?
> NEM!!! Azért nem, mert minden ember különböző és más! Nem ugyan úgy
> gondolkodunk , ezért nem is ugyan úgy cselekszünk. Apja és fia sem játszik
> ugyan úgy. Hasonlít, de nem ugyan az. Abban a pillanatban, hogy egy
> népzenész elkezd muzsikálni;  feldolgoz, és önmegvalósít. Ha akarja, ha nem,
> mert a saját szűrőjén ereszti át a zenét, egy olyan szűrőn ami ő maga és nem
> lehet kiiktatni.
>  Időtlen örökségünk:  egy népmesét nem meséltek el 2-szer ugyan úgy, a
> lényege mégis megmaradt. Ha a világban valami nem változik és alakul, az
> eltűnik, és talán lesz valaki aki emlékszik rá, de nem biztos. Van itt a
> listán olyan embert aki szerint 1000 éve ugyan olyan a zenénk. Van olyan
> akinek a vonós zene nem népzene. Nekik és a velük együtt gondolkodóknak azt
> szeretném tanácsolni, ha egyáltalán lehet ilyet, hogy olvassanak utána a
> népzenénk történetének, mert vannak jó könyvek amikben megtalálhatják,
> időtlen örökségünket. pl. Paksa Katalin, Népzenetörténet
>
> Tisztelettel!
> Bobár Zoltán Boby
>
>

Bocsánat ha 2-szer küldtem el, de nem voltam biztos, hogy elsőre sikerült.