[Folklista] ismét a gumicsont

[Bobar Zoltan]

Kedves listások!

 Ismét nem én voltam aki fölhozta a témát, de muszáj reagálnom.
Fantasztikus írás volt Hervay Tamásé. Sajnos nem vagyok elég képzett a levél
második feléhez, ezért azt nem értettem.  Azt azonban értettem, hogy megint
a "világzenét" bántja valaki, aki nem zenész, de nagyon ért hozzá. Nem
akarom magamat ki tudja hányadszor is ismételni, de ezek szerint muszáj.

 Az a gond, hogy a világzene kategóriába, minden olyan zenét belesorolnak,
amire nem találtak még ki valami idétlen elnevezést. Ezért innentől azokról
a zenékről fogok beszélni, amelyek népzenei ihletésű, saját gondolatokkal és
ötletekkel átszőtt önálló, művek. Példának okáért olyanokról is mint a régi
Sebő, Halmos és Muzsikás feldolgozások.( ifj. Csoóri Sándornak
elévülhetetlen érdemei vannak benne)

 Tehát, mi is a baj azzal, ha valaki népzenész, játsza eleink muzsikáját, de
mivel kreatív és képzett muzsikus, és nem mellesleg a 21. században él,
vannak ötletei amiket, ha tud megvalósít? A népzene és a "világzene", nem
egy kategória. Az egyik nem tudja kiszorítani a másikat, viszont
átjárhatóság szempontjából van köztük kapcsolat. Nem hiszem el, hogy
bárkihez is odament valaki és azt mondta: Nem szeretheted egyszerre a
népzenét és a "világzenét"!!! Miért ne? Én pl. 14-18 éves koromban rocker
voltam és mellette este, brácsás és harmonikás a táncházban. Ezt se lehetne
együtt szeretni, vagy akár művelni. De igen. Miért ne?

 Még egy gondolat a feldolgozásról és arról, hogy "időtlen örökségünk". Ha
egy zenész arra adja a fejét, hogy népzenét fog játszani, az első körben
megpróbálja leutánozni a mesterét. Ez így helyes. Vajon eljuthat-e valaki
oda, hogy minden ízében úgyan azt  és ugyan úgy játsza el, mint a mestere?
NEM!!! Azért nem, mert minden ember különböző és más! Nem ugyan úgy
gondolkodunk , ezért nem is ugyan úgy cselekszünk. Apja és fia sem játszik
ugyan úgy. Hasonlít, de nem ugyan az. Abban a pillanatban, hogy egy
népzenész elkezd muzsikálni;  feldolgoz, és önmegvalósít. Ha akarja, ha nem,
mert a saját szűrőjén ereszti át a zenét, egy olyan szűrőn ami ő maga és nem
lehet kiiktatni.
 Időtlen örökségünk:  egy népmesét nem meséltek el 2-szer ugyan úgy, a
lényege mégis megmaradt. Ha a világban valami nem változik és alakul, az
eltűnik, és talán lesz valaki aki emlékszik rá, de nem biztos. Van itt a
listán olyan embert aki szerint 1000 éve ugyan olyan a zenénk. Van olyan
akinek a vonós zene nem népzene. Nekik és a velük együtt gondolkodóknak azt
szeretném tanácsolni, ha egyáltalán lehet ilyet, hogy olvassanak utána a
népzenénk történetének, mert vannak jó könyvek amikben megtalálhatják,
időtlen örökségünket. pl. Paksa Katalin, Népzenetörténet

Tisztelettel!
Bobár Zoltán Boby