[Folklista] (no subject)

[Szab� L�szl�]

Sziasztok!
Zolika, ez igen szép volt!
Tisztelt Lista, erről szól a hagyomány, erről írt a maga kissé nyers 
stílusában Számel Peti is, csak sokan lekapták a húsz körméről és olyat is a 
szájába adtak, amit esze ágában sem volt gondolni.
Erről gondolkodjatok el, miközben nyalogatjátok a "másságotokat" mások 
másságát tapodva.
Végtelen együttérzéssel:

   Üdvözlettel:
        Szabó László
        szablaszl at gmail.com
        Skype: szablaszl51
        GSM: (+36-30) 216-8880
----- Original Message ----- 
From: "Juhász Zoltán" <juhasz at mfa.kfki.hu>
To: <lista at folkradio.hu>
Sent: Wednesday, May 30, 2007 11:04 AM
Subject: [Folklista] (no subject)


Tisztelt Lista!



Amíg a tisztelt Listán éppen éles küzdelemben védte magát az egyéni
mu"vészi szabadság törékeny eszméje az egyre durvábban nyomuló
hagyományhu"séggel szemben, én éppen Visában voltam, egy furulyásnál. O"
pedig Utra Mari nótájának elfurulyálása után olyat mondott, mintha csak
a listán folyó vitához szólna hozzá, mero"ben új szempontból világítva
meg a kérdést - a mu"veltséget átadó mestereink szempontjából. Látom,
hogy már elcsendesedtek a hullámok, de bu"n volna elhallgatni alábbi
mondatait: "Zolika, ezek gyönyöru" szép énekek, de nem szabad
megváltoztatni, hányszor megmondtam. Mert örömet... ha régiséget szed,
hagyja úgy, ahogy kitalálták a régi öregek! Nem kell kottát csinálni reá
(ez éppen a feldolgozást jelenti, ha jól értem - JZ), hanem úgy, ahogy a
Jóisten adta... Ezek a régi nóták ... olyan szépen el kell facsarni. Ez
a keserves, ez olyan szépen kiadja azt a szép hangot - mikor
megváltoztatja, egyenesíti, már nem görbíti meg, nem tekeri,
megegyenesíti, az már nem jön ki szépen. Hát énekeltem azt is: "Amott
kerekedik" (a váraljai zenésztáborban - JZ) - amikor hallgattam, hát
jött, hogy sírjak, de már mikor változtatják meg, az már gata, az már
nem ének többé."

  <>Fel lehetne még sorakoztatni jó néhány mesterünk véleményét a hu"ség
kérdéséro"l. Van, aki a visai Pap Andráshoz hasonlóan a nótákat védi, és
van olyan is, aki a mestert, az átadót. Hiszen a feldolgozó városi ifjú
titán önkifejezésével azt is kifejezi, hogy neki nem jó úgy a nóta,
ahogy kapta - akkor meg minek nyaggatta érte a mestert, miért tett úgy,
mintha csodálná o"t? (Ez nem feltevés, hanem egy létezo" mester többször
kifejtett álláspontja.) <>

De hogy az élménybeszámolót folytassam: továbbmentünk Gyimesbe és
Csíksomlyóra. Vasárnap este Hidegségen a szomszédban hatalmas nótaszó
hangzott fel, és kisvártatva megjelent két gyerek, hogy most azonnal
induljak oda, mert nincs zenészük. Átmentem, hát mit látok? Egy csapat
tíz év körüli gyimesi gyerek, talpig viseletben nótázik torka
szakadtából, egy másik - magyarországi - csapat gyerek meg csodálja
o"ket. Csárdást rendeltek, aztán még lett ketto"s, meg ami kell. Forrt a
levego", a fiúk ropogtattak, a lányok rikoltoztak, majd szétesett
Hidegség. Szerényen jegyzem meg, hogy kitöro" sikerem volt jómagamnak
is, mint az egyetlen zenésznek. Másnap a felno"ttek, a Somlyóról
hazatéro" búcsúsok mulattak. Nekik már elo"re megfogadták a helyi
zenészeket - Tímár Viktorékat - muzsikálni. <>

Néhány nap alatt hány olyan helyzet, amikor csak a hagyomány áll meg a
lábán! Vagy el lehet képzelni Pap András mondatait így is?: "Zolika,
ezek elég bugyuta énekek, meg kell o"ket változtatni, hányszor
megmondtam. Mert örömet... ha régiséget szed, mindig javítsa ki, amit
eltoltak a régi öregek! Kottát kell csinálni reá, nehogy úgy maradjon,
ahogy a Jóisten adta... Ezek a régi nóták ... mi elég rondán
facsargatjuk o"ket, még megtanulni is borzalom. Ez a keserves, ez is
elég gyatrán szól - mikor megváltoztatja, egyenesíti, már nem görbíti
meg, nem tekeri, megegyenesíti, az már valami. Hát énekeltem azt is:
"Amott kerekedik" - amikor hallgattam, hát jött, hogy sírjak, olyan ósdi
volt, de már mikor maguk megváltoztatják, az már igen, az már ének
végre." <>

Az élménybeszámolómat is elo" tudom adni ekképpen: "továbbmentünk
Gyimesbe és Csíksomlyóra. Vasárnap este Hidegségen a szomszédban
hatalmas nótaszó hangzott fel, ám kisvártatva megjelent két gyerek, hogy
most azonnal induljak oda, mert már nagyon unják a saját
kornyikálásukat, kéne valami különlegesség. Odamentem, leültettem o"ket
a fu"be, hogy felüdülésképpen mutassak néhány palóc dudacifrát, amit o"k
biztos nem ismernek. Öt perc múlva aludt az egész társaság, mikor
azonban hu"vösebb lett a levego", megélénkültek, mondták, hogy köszönik
szépen, és hazamentek. Másnap már a felno"ttek, a Somlyóról hazatéro"
búcsúsok regenerálódtak zeneszóra - o"k bluesba oltott burmai
népdalfeldolgozásokat hallgattak nagy figyelemmel sörözés közben, ezzel
is tágítgatva szu"kös zenei látókörüket."  <>

Mindez pedig azért nem így történt, mert Pap Andrásnak és a többi
mesternek, a gyimesi gyerekeknek, búcsúsoknak, zenészeknek van zenei
anyanyelvük, és azt használni is akarják. Nem volna szép cél ebben
utánozni o"ket?

 Juhász Zoltán



________________________________________

Minden nap frissül a www.folkradio.hu:
rádió, folknaptár, fórum, sajtószemle, galéria, dalszövegtár

A Folklista címe: lista at folkradio.hu
Figyelem! A válasz automatikusan a listára megy. Ha magánlevelet akarsz 
küldeni, cseréld le a címet!
________________________________________