[Folklista] (no subject)

[Juhász Zoltán]

Tisztelt Lista!

 

Amíg a tisztelt Listán éppen éles küzdelemben védte magát az egyéni 
mu"vészi szabadság törékeny eszméje az egyre durvábban nyomuló 
hagyományhu"séggel szemben, én éppen Visában voltam, egy furulyásnál. O" 
pedig Utra Mari nótájának elfurulyálása után olyat mondott, mintha csak 
a listán folyó vitához szólna hozzá, mero"ben új szempontból világítva 
meg a kérdést - a mu"veltséget átadó mestereink szempontjából. Látom, 
hogy már elcsendesedtek a hullámok, de bu"n volna elhallgatni alábbi 
mondatait: "Zolika, ezek gyönyöru" szép énekek, de nem szabad 
megváltoztatni, hányszor megmondtam. Mert örömet... ha régiséget szed, 
hagyja úgy, ahogy kitalálták a régi öregek! Nem kell kottát csinálni reá 
(ez éppen a feldolgozást jelenti, ha jól értem - JZ), hanem úgy, ahogy a 
Jóisten adta... Ezek a régi nóták ... olyan szépen el kell facsarni. Ez 
a keserves, ez olyan szépen kiadja azt a szép hangot - mikor 
megváltoztatja, egyenesíti, már nem görbíti meg, nem tekeri, 
megegyenesíti, az már nem jön ki szépen. Hát énekeltem azt is: "Amott 
kerekedik" (a váraljai zenésztáborban - JZ) - amikor hallgattam, hát 
jött, hogy sírjak, de már mikor változtatják meg, az már gata, az már 
nem ének többé."

  <>Fel lehetne még sorakoztatni jó néhány mesterünk véleményét a hu"ség 
kérdéséro"l. Van, aki a visai Pap Andráshoz hasonlóan a nótákat védi, és 
van olyan is, aki a mestert, az átadót. Hiszen a feldolgozó városi ifjú 
titán önkifejezésével azt is kifejezi, hogy neki nem jó úgy a nóta, 
ahogy kapta - akkor meg minek nyaggatta érte a mestert, miért tett úgy, 
mintha csodálná o"t? (Ez nem feltevés, hanem egy létezo" mester többször 
kifejtett álláspontja.) <> 

De hogy az élménybeszámolót folytassam: továbbmentünk Gyimesbe és 
Csíksomlyóra. Vasárnap este Hidegségen a szomszédban hatalmas nótaszó 
hangzott fel, és kisvártatva megjelent két gyerek, hogy most azonnal 
induljak oda, mert nincs zenészük. Átmentem, hát mit látok? Egy csapat 
tíz év körüli gyimesi gyerek, talpig viseletben nótázik torka 
szakadtából, egy másik - magyarországi - csapat gyerek meg csodálja 
o"ket. Csárdást rendeltek, aztán még lett ketto"s, meg ami kell. Forrt a 
levego", a fiúk ropogtattak, a lányok rikoltoztak, majd szétesett 
Hidegség. Szerényen jegyzem meg, hogy kitöro" sikerem volt jómagamnak 
is, mint az egyetlen zenésznek. Másnap a felno"ttek, a Somlyóról 
hazatéro" búcsúsok mulattak. Nekik már elo"re megfogadták a helyi 
zenészeket - Tímár Viktorékat - muzsikálni. <> 

Néhány nap alatt hány olyan helyzet, amikor csak a hagyomány áll meg a 
lábán! Vagy el lehet képzelni Pap András mondatait így is?: "Zolika, 
ezek elég bugyuta énekek, meg kell o"ket változtatni, hányszor 
megmondtam. Mert örömet... ha régiséget szed, mindig javítsa ki, amit 
eltoltak a régi öregek! Kottát kell csinálni reá, nehogy úgy maradjon, 
ahogy a Jóisten adta... Ezek a régi nóták ... mi elég rondán 
facsargatjuk o"ket, még megtanulni is borzalom. Ez a keserves, ez is 
elég gyatrán szól - mikor megváltoztatja, egyenesíti, már nem görbíti 
meg, nem tekeri, megegyenesíti, az már valami. Hát énekeltem azt is: 
"Amott kerekedik" - amikor hallgattam, hát jött, hogy sírjak, olyan ósdi 
volt, de már mikor maguk megváltoztatják, az már igen, az már ének 
végre." <> 

Az élménybeszámolómat is elo" tudom adni ekképpen: "továbbmentünk 
Gyimesbe és Csíksomlyóra. Vasárnap este Hidegségen a szomszédban 
hatalmas nótaszó hangzott fel, ám kisvártatva megjelent két gyerek, hogy 
most azonnal induljak oda, mert már nagyon unják a saját 
kornyikálásukat, kéne valami különlegesség. Odamentem, leültettem o"ket 
a fu"be, hogy felüdülésképpen mutassak néhány palóc dudacifrát, amit o"k 
biztos nem ismernek. Öt perc múlva aludt az egész társaság, mikor 
azonban hu"vösebb lett a levego", megélénkültek, mondták, hogy köszönik 
szépen, és hazamentek. Másnap már a felno"ttek, a Somlyóról hazatéro" 
búcsúsok regenerálódtak zeneszóra - o"k bluesba oltott burmai 
népdalfeldolgozásokat hallgattak nagy figyelemmel sörözés közben, ezzel 
is tágítgatva szu"kös zenei látókörüket."  <>

Mindez pedig azért nem így történt, mert Pap Andrásnak és a többi 
mesternek, a gyimesi gyerekeknek, búcsúsoknak, zenészeknek van zenei 
anyanyelvük, és azt használni is akarják. Nem volna szép cél ebben 
utánozni o"ket?

 Juhász Zoltán