[Folklista] ...megszintetizálni...

[Agócs Gergely]

Bobynak és mindenkinek, aki a népzene szót használja, ideírom (ezen a listán 
többedszer teszem közzé e tételt, eddig még senki nem válaszolt 
ellentétellel):

                                        Mi a hagyományőrzés?


A tudatos változtatás igénye nélkül végrehajtott, másodlagosan rögzített 
(értsd: kodifikált, sokszorosított, uniformizált, stb.) előírások nélkül 
történő, az emlékezésre támaszkodó, de az adott minták és előképek bizonyos 
fokú (adott stiláris kereteken belül maradó), egyéni értelmezését is 
megengedő, élő átörökítés folyamata.



Szeretettel



Agócs Gergely



Kedves Boby!



Ezt az általam önkényesen megfogalmazott meghatározást olvasd el 
figyelmesen!

A hagyományos zenei kultúra, a zenefolklór egyik legplasztikusabban 
jelentkező jelenségéről, a népzenéről társalgunk, ha jól értem. (Javíts ki, 
ha nem!) A népzenét egy nagyon fontos dolog különválasztja az összes többi 
zenei műfajtól. Azok az emberek, akik saját kultúrájuk részeként használják 
(akár "szolgáltatói", akár "fogyasztói" minőségben, vagy akár egyszerűen, az 
önkifejezés eszközeként) a népzenét, soha, de szigorúan soha nem éltek a 
TUDATOS, egyéni alkotói változtatás eszközével. Értsd: a kalotaszegi vonós 
cigányzenészek (pl.) nem agyaltak azon, hogyan lehetne frankóbb a legényes, 
mondjuk dobbal kísérve. (A dobot biztosan ismerték, amióta csak élnek 
cigányok Kalotaszegen.) Az, hogy Neti Sanyika egyáltalán tud, vagy szokott 
olyan kalotaszegi dallamokat játszani, melyek a folklór részét képezik, az 
javarészt annak köszönhető, hogy az apját mi, táncházas muzsikusok 
kiemeltük, és ő ennek során úgy érezhette, hogy az öreg nótái mégis jók 
lesznek még valamire. Ha ebben nincs igazam, akkor mutasd meg nekem a 
Burálók, az Árusok, a Cilikák, vagy más, kevésbé "futtatott" kalotaszegi 
zenészdinasztiák mai, legényest játszani képes (egyáltalán, hegedülő) fiatal 
leszármazottait.



Igen, a népzene is változik, amióta Világ a világ, mindig is változott. Csak 
abban tévedsz, hogy ezek a változások egyének újításai révén jöttek volna 
létre. Az új hatásokat mindig szűrte a közösség preventív cenzúrája. Ez a 
fogalom a néprajztudomány egyik alapfogalma, azt jelenti, hogy az egyéni 
újításokat először meg kellett "emésztenie", el kellett fogadnia a 
közösségnek.



Mert a népzene mindig, szigorúan KÖZÖSSÉGI kultúra terméke. Ezért vannak 
táji változatai, ezért beszélhetünk egyáltalán "kalotaszegi" népzenéről, 
vagy stílusról, ezért lehet megkülönböztetni a Nádas mente népviseletét a 
Felszegétől. De Te, úgy érzem, nem egy közösségi kultúra értékeit akarod 
hirdetni, te a tömegekhez akarsz szólni. És ehhez - nagyon is a célhoz 
illeszkedő módon - olyan eszközöket találsz alkalmasaknak, amelyek valamely 
divatot képviselnek. Mert a divat mindig a közösségen túlmutató keretet 
választ magának; úgy is fogalmazhatnánk, hogy a divat a tömegkultúra 
jelensége. Természetesen, a történelem során a különféle divatok hatottak a 
hagyományos kultúrára, de - mivelhogy a tradíció egy organikus, élő 
rendszer - a divat egyes jelenségeit (vagy a magas kultúra elemeit, esetleg 
szomszéd népektől átvett elemeket, stb.) mindig asszimilálta, a saját képére 
formálta és így önmagát folyamatosan gazdagította. És pontosan ennek mentén 
lehet megfogalmazni, hogy hol van a határ a folklór és a "nem folklór" 
között: a folklórnak lokális-regionális stílusai vannak, amelyek 
meghatározzák az adott közösség kulturális arculatát és ezen keresztül 
lokális-regionális identitását. Írd le nekem a kalotaszegi harmonikázás 
stílusjegyeit! Miben különböznek ezek, mondjuk a felső-marosmenti 
harmonikázás stílusjegyeitől? Nem egyéni hangszerkezelési technikákról 
beszélek, hanem regionális STÍLUSOKRÓL. Bartók szavait idézve: "A népzene 
ott kezdődik, ahol a stiláris összecsiszolódás folyamata megindul".



A magyar népzene, amíg népzenének nevezzük, mindezeket összevetve csak 
annyiban változhat, amennyiben Te, vagy bárki más nem azonos az előképével. 
Ez azt jelenti, hogy a népzene változása lassú, folyamatos átmeneteken 
keresztül történik, azon tökéletlenségünk révén, hogy minden igyekezetünk 
ellenére nem sikerül pontosan lemásolni a mestereinket. De amíg 
törekvéseink, zenei teljesítményeink irányát népzenének nevezzük, addig 
kötelező kell, hogy legyen a stiláris jegyek pontos követése. Lehet több 
mestertől is tanulni, maguk a mesterek sem csináltak annak idején egyebet, 
de tudatosan eltérni tilos. Bármit muzsikálhatsz, kedves Boby, bármilyen 
hangszeren, bárhogyan. Csak ha azt népzenének akarod nevezni, akkor ezeket a 
szabályokat be kell tartanod. Meg kell értened, hogy ha Te, vagy bárki más 
"fejleszteni", akarja, az eredmény már nem lehet "népzene", azt már máshogy 
kell nevezni.



Br. Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című művében (1736) is az új 
divatok terjedéséről beszél, de a hagyomány alatt már az ő idejében is azt 
értették, ami: a kultúra örökítési mechanizmusát. A kalotaszegi harmonikázás 
negyvenéves múltja még nagyon, nagyon kevés ahhoz, hogy e hangszert ezen a 
vidéken "hagyományosnak" tekinthessük. Képzeld, nekem is van nógrádi 
gyűjtésem, amikor hegedű-tárogató-hegedűkontra-szintetizátor-basszusgitár 
felállásban muzsikál a banda egy lakodalomban. De én tudatosítom, hogy itt 
egy alkalmi, átmeneti, és egyáltalán nem állandósult formációról van szó. 
Ezért nem muzsikálom ezt soha ilyen felállásban. A Gödörben is, az a másfél 
perc, amikor egy kétórás műsor végén, az "össznépi finálé" kedvéért beálltam 
Szaliék közé, kizárólag az együttmuzsikálás örömének szólt. Lemezen, vagy a 
saját koncertemen ilyet soha nem vállalnék, vagy ha mégis, nem nevezném 
kalotaszegi magyar népzenének. Az eddigi lemezfelvételeimet, cikkeimet, 
tanulmányaimat, könyveimet, konferenciáimat, fesztiváljaimat, táboraimat, 
bárminemű egyéb szakmai munkáimat tessék nyugodtan kritizálni. De csakis 
megalapozott szakmai érvekkel.



Én a hazai és külföldi koncertjeimen még soha nem tapasztaltam, hogy a 
"széles néprétegek" nehezményezték volna hagyományhű felfogásomat, nem is 
"határolódtam el" tőlük, ők se éntőlem. Azt sem tapasztaltam, hogy Berecz 
Andris kevésbé tudta volna megtölteni a Művészetek Palotáját, mint mondjuk 
Palya Bea. Ne féltsed Te a MAGYAR NÉPZENÉT, nem fog az elhalni, ha már az 
elmúlt egy-két évezredet túlélte. Igaz, most egy kutya kemény korszakot 
élünk, de majd csak átvészeli ezt is valahogy. Ha máshol nem, a hozzám 
hasonló "ortodoxok" kezén.



Töretlen elkötelezettséggel



G.























----- Original Message ----- 
From: "Bobar Zoltan" <fiszmoll at gmail.com>
To: <lista at folkradio.hu>
Sent: Wednesday, December 12, 2007 4:24 PM
Subject: [Folklista] ...megszintetizálni...


Mindenkinek szép napot kívánok!

 Eljött az ideje, hogy én is hozzászóljak egy témához. Szeretnék reagálni
Agócs Gergely szavaira, amit a Magyar Nemzetben, illetve itt a listán is
olvashattunk: "A táncház, mint hungarikum..." címmel.
 Minden tiszteletem Gergőé, munkásságát illetően. De!

 A zene, most általánosságban beszélek róla, fejlődik, formálódik, az óta,
hogy az ember összeütött két fa darabot és ütni kezdte a ritmust. Ennek a
fejlődésnek vagyunk a szem és fűl tanúi folyamatosan. A zene változik, így a
magyar népzene is változik.
 Ugye nem gondolja senki sem azt, hogy a magyar hangszeres zene mindig is
így szolt, ahogy ma egy táncházban halljuk. Vegyük előre a régizenét, amit
korabeli hangszereken, bélhúrral játszottak, és ha szeretnénk hallani, hogy
ez miként is szólhatott kb. akkor meghallgathatjuk például a
Tabulatúra koncertjein és lemezein, amiken egyébként én is közreműködök,
némely esetben 3 és 4 húros brácsán vagy bőgőn. Ezeknek a hangszereknek a
használata ebben a zenében, a zenekar vezetőjének, Rossa Leventének,  a
gondolkodását dicséri, miszerint, ha akkoriban lettek volna ilyen hangszerek
akkor így szolt volna. Pontosan nem tudhatja SENKI, hogy annak idején ez
hogy szolt, de megközelítőleg lehet reprodukálni.

 A népzene más helyzetben van. Vannak felvételek amiken hallhatjuk, hogy
hogyan is szolt az akkori és mostani zenészek hangszereiből a muzsika. A
legrégebbi felvétel Pontosan nem tudom, de kb. 100 éves. Ez alatt a 100 év
alatt is hallhatunk fejlődést a hangszerelésben, vagy játék stílusban. Itt
van nekünk az én nagy örömömre, és pár ember bánatára a harmonika. A 60-as
évektől van felvétel harmonikával. Vagy, menjünk korábbra. A cimbalom. Azt
is kitalálta egy zenész-hangszerész és beolvadt a zenénkbe. Fúvós hanszerek,
mint a szaxofon, sem mai találmány együtt a klarinéttal, vagy a tárogatóval.
Ezen az utóbbin a saját szememmel láttam Gergőt kalotaszegit játszani a
Gödör klubban megrendezett prímás találkozón. A 3 húros kontra sem az idők
kezdete óta van a kíséretben. Az is egy újítás.
 Meg lehet próbálni a fejlődést erővel visszatartani, de nem hiszem van
értelme. Ha reneszánszban megállítottuk volna a fejlődést akkor most viola
de gambával és lanttal játszanánk a székit.
 Mint minden más, a zene, a népzene is továbblép, fejlődik és tanul. Ezen
folyamatok eredménye az is amit a régi felvételeken hallunk.

 Az egy másik dolog, hogy valakinek ez a zenei irány tetszik, vagy sem, a
magáénak érzi, vagy sem, de az egy tény, hogy van.
 Szerintem ne azt a kérdést tegyük fel, hogy miért kell "megszintetizálni",
hanem azt, hogy hogyan. Én is népzenésznek tartom magam és autentikus
formában is játszom a hangszeres népzenét. Ugyan akkor megindítja a
fantáziámat, hat rám és megihlet. Azokra az emberekre is hatottak a dallamok
akik így vagy úgy szöveget találtak ki alá és azt énekelték, majd szájról,
szájra elterjedt. Rám miért ne lehetne hatással. Azért lennék én kevesebb
mert városi gyerek vagyok?
  Az, hogy milyen zene lesz belőle és milyen hangszerekkel, az csak azon
múlik, hogy milyen hatások érik az embert gyerek kora óta. Én Beatles-en,
később Metalika-n és még sorolhatnám, hogy miken nőttem fel. Hatottak rám,
párhuzamosan a népzenével. Ha én úgy érzem, hogy vannak ötleteim, miért ne
csináljam meg őket. Bűn?

 Vajon Erdélyben, Kalotaszegen a fiatal Fodor Sándor Neti, elgondolkozott-e
azon, hogy a szaxofon nem autentikus hangszer?  Beleillik a zenébe?
Szerintem nem, mert akkor nem játszana olyan felállásban, hogy hegedű, gitár
szaxofon, orga és néha dob.
 Volt olyan bál Mérában, ahova minket hívtak (Berkó) vonós bandának és ők
voltak az "elektromos" zenekar. Egy rendet ők játszottak, egyet meg mi.
Ugyan azt játszották, csak más hangszereken. Nagyon jól megfért egymás
mellett a kettő.
 De, mit is akarok ezzel mondani? Csak annyit hogy, ha valaki idő rendbe
veszi a zene és a hangszerek fejlődését, látni fogja a folyamatosságot. Ha
valami nem fejlődik az előbb vagy utóbb elhal. Nálunk ez a veszély nem
fenyeget, de az igen, hogy a széles néprétegektől teljesen elhatárolódunk.
Ezt nem szabad engedni.

 Köszönöm a figyelmet. További minden jót kívánok.

 Tisztelettel!

 Bobár Zoltán Boby
________________________________________

Minden nap frissül a www.folkradio.hu:
rádió, folknaptár, fórum, sajtószemle, galéria, dalszövegtár

A Folklista címe: lista at folkradio.hu
Figyelem! A válasz automatikusan a listára megy. Ha magánlevelet akarsz 
küldeni, cseréld le a címet!
________________________________________

__________ NOD32 2716 (20071211) Information __________

This message was checked by NOD32 antivirus system.
http://www.eset.com