[Folklista] ...megszintetizálni...

[Bobar Zoltan]

Mindenkinek szép napot kívánok!

 Eljött az ideje, hogy én is hozzászóljak egy témához. Szeretnék reagálni
Agócs Gergely szavaira, amit a Magyar Nemzetben, illetve itt a listán is
olvashattunk: "A táncház, mint hungarikum..." címmel.
 Minden tiszteletem Gergőé, munkásságát illetően. De!

 A zene, most általánosságban beszélek róla, fejlődik, formálódik, az óta,
hogy az ember összeütött két fa darabot és ütni kezdte a ritmust. Ennek a
fejlődésnek vagyunk a szem és fűl tanúi folyamatosan. A zene változik, így a
magyar népzene is változik.
 Ugye nem gondolja senki sem azt, hogy a magyar hangszeres zene mindig is
így szolt, ahogy ma egy táncházban halljuk. Vegyük előre a régizenét, amit
korabeli hangszereken, bélhúrral játszottak, és ha szeretnénk hallani, hogy
ez miként is szólhatott kb. akkor meghallgathatjuk például a
Tabulatúra koncertjein és lemezein, amiken egyébként én is közreműködök,
némely esetben 3 és 4 húros brácsán vagy bőgőn. Ezeknek a hangszereknek a
használata ebben a zenében, a zenekar vezetőjének, Rossa Leventének,  a
gondolkodását dicséri, miszerint, ha akkoriban lettek volna ilyen hangszerek
akkor így szolt volna. Pontosan nem tudhatja SENKI, hogy annak idején ez
hogy szolt, de megközelítőleg lehet reprodukálni.

 A népzene más helyzetben van. Vannak felvételek amiken hallhatjuk, hogy
hogyan is szolt az akkori és mostani zenészek hangszereiből a muzsika. A
legrégebbi felvétel Pontosan nem tudom, de kb. 100 éves. Ez alatt a 100 év
alatt is hallhatunk fejlődést a hangszerelésben, vagy játék stílusban. Itt
van nekünk az én nagy örömömre, és pár ember bánatára a harmonika. A 60-as
évektől van felvétel harmonikával. Vagy, menjünk korábbra. A cimbalom. Azt
is kitalálta egy zenész-hangszerész és beolvadt a zenénkbe. Fúvós hanszerek,
mint a szaxofon, sem mai találmány együtt a klarinéttal, vagy a tárogatóval.
Ezen az utóbbin a saját szememmel láttam Gergőt kalotaszegit játszani a
Gödör klubban megrendezett prímás találkozón. A 3 húros kontra sem az idők
kezdete óta van a kíséretben. Az is egy újítás.
 Meg lehet próbálni a fejlődést erővel visszatartani, de nem hiszem van
értelme. Ha reneszánszban megállítottuk volna a fejlődést akkor most viola
de gambával és lanttal játszanánk a székit.
 Mint minden más, a zene, a népzene is továbblép, fejlődik és tanul. Ezen
folyamatok eredménye az is amit a régi felvételeken hallunk.

 Az egy másik dolog, hogy valakinek ez a zenei irány tetszik, vagy sem, a
magáénak érzi, vagy sem, de az egy tény, hogy van.
 Szerintem ne azt a kérdést tegyük fel, hogy miért kell "megszintetizálni",
hanem azt, hogy hogyan. Én is népzenésznek tartom magam és autentikus
formában is játszom a hangszeres népzenét. Ugyan akkor megindítja a
fantáziámat, hat rám és megihlet. Azokra az emberekre is hatottak a dallamok
akik így vagy úgy szöveget találtak ki alá és azt énekelték, majd szájról,
szájra elterjedt. Rám miért ne lehetne hatással. Azért lennék én kevesebb
mert városi gyerek vagyok?
  Az, hogy milyen zene lesz belőle és milyen hangszerekkel, az csak azon
múlik, hogy milyen hatások érik az embert gyerek kora óta. Én Beatles-en,
később Metalika-n és még sorolhatnám, hogy miken nőttem fel. Hatottak rám,
párhuzamosan a népzenével. Ha én úgy érzem, hogy vannak ötleteim, miért ne
csináljam meg őket. Bűn?

 Vajon Erdélyben, Kalotaszegen a fiatal Fodor Sándor Neti, elgondolkozott-e
azon, hogy a szaxofon nem autentikus hangszer?  Beleillik a zenébe?
Szerintem nem, mert akkor nem játszana olyan felállásban, hogy hegedű, gitár
szaxofon, orga és néha dob.
 Volt olyan bál Mérában, ahova minket hívtak (Berkó) vonós bandának és ők
voltak az "elektromos" zenekar. Egy rendet ők játszottak, egyet meg mi.
Ugyan azt játszották, csak más hangszereken. Nagyon jól megfért egymás
mellett a kettő.
 De, mit is akarok ezzel mondani? Csak annyit hogy, ha valaki idő rendbe
veszi a zene és a hangszerek fejlődését, látni fogja a folyamatosságot. Ha
valami nem fejlődik az előbb vagy utóbb elhal. Nálunk ez a veszély nem
fenyeget, de az igen, hogy a széles néprétegektől teljesen elhatárolódunk.
Ezt nem szabad engedni.

 Köszönöm a figyelmet. További minden jót kívánok.

 Tisztelettel!

 Bobár Zoltán Boby