[Folklista] Locsolóversek - javított kiadás

[keszthelyi at tilos.hu]

>>  A széki Szegedi Pistától tanultam a hetvenes években a következőt:
>
>   Felvirradtunk máma e gyönyörű napra,
>   Úgy tudjuk, hogy ma van Húsvét másodnapja.
>   Pénteken kiomlott Jézus drága vére,
>   Mái nap föltámadt, föl is ment a mennybe.
>
>   Ennek örömére, emlékezetére
>   Friss vizet öntünk ma sok vrág tövére.
>   Én is eljöttem, hogy egy rózsát megöntözzek,
>   Hogy el ne hervadjon - míg az Isten élteti.
>
>   Nesze, víz, rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom!
>   Hól a tojás, piros tojás? - A zsebembe várom!

˘˛˘˛˘˛^˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘˛˘
>
>   És - bocsánat! - egy kortárs saját népies művers:
>
>   Jártam én már sok plázában,
>   sem cserépben sem vázában
>   nem találtam oly virágot,
>   mint kit magam előtt látok.
>
>   Bár nem írják pletykalapban,
>   érdeme hervadhatatlan!
>   Hogy maga másképp ne járjon,
>   megöntözöm szép virágom!
>
>   Qtewly