[Folklista] Locsolóversek

[Tamás Dobsa]

Sziasztok!

Aki még nem döntötte el,h holnap milyen locsolóverset fog mondani annak itt
van egypár!

Locsoló verset
Mondok most el nektek,
Mit Édesanyámtól
Tanultam, mint gyermek.
             *
De mint a cserépnek
Darabja elveszett,
Kiegészítettem
A hiányzó részeket.
             *
Gyászt öltött magára
Az egész természet,
Midõn Krisztus urunk
A keresztfán vérzett.
             *
Jámbor tanítványai
Zokogva siratták,
Midõn a jó gyermek
A jó édesanyát.
             *
A meghalt testet
Keresztrõl levették,
Gyócsba tekerték,
Sziklába temették.
             *
A katonák, kik
Jézust megfeszítették,
A síró asszonyokat
Vízzel szétkergették.
             *
Harmadnap múlva
Megnyílt a sír szája,
Kilépett belõle
Az élet királya
             *
Ezzel mutatta meg,
Lesz még feltámadás,
Lesz még a síron túl
Örökké valóság.
             *
Posta vagyok, posta,
De régen siettem,
Mózes seregébõl
Hozzátok érkeztem.
             *
Nem jöttem egy napra,
Se nem egy órára,
Engedelmet kérek
A locsolkodásra.

Ma van húsvét napja, második hajnala,
Melyben szokott járni az ifjak tábora.
Serkenj fel ágyadbol, cifra nyoszolyádbol
Add ki hímesedet arany kosaradból.
Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig,
Hogy a mi seregünk mehessen tovább is.
Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk,
Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk!

Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép es ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?

E háznak kertjében van egy rózsatõ
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtõ
Vizet öntök a fejére
Szálljon áldás a kezére
Az Istentõl kérem
Piros tojás a bérem
                                                      /Berencs, Zoboralja/

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
                                                           /Bánffyhunyad/

Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nelkül minden plánta, úgy gondolom, elszáradna!
De hogy ő soká viruljon, szép orcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jószívvel!

Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát,
Szép szívvel es szájjal dicsérjük az Atyát.
Az Atyaistennek imádandó fiát,
Hogy el ne hagyta érni húsvét másodnapját.
Én is, íme, boldog örömet hirdetek,
Hogy feltámadt Krisztus, azon örvendjetek!
Feltámadt a Jézus, legyőzte a halált,
Ezáltal az élet diadalmat talált.
De hogy minek jöttem én, azt is megmondom:
Öntözködni jöttem, a szót nem cifrázom.
Engem öntözködő ápolónak hívnak,
Vizemből a lánykák friss életet szívnak.
Adja ki a lányát, kérem szeretettel,
Hadd öntsem meg a kezét rózsavizemmel!

Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
új életet öltött ismét föl magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokása minden kereszténynek:
örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat,
és hozzá frissítem szép leánykájukat.
Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom,
öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom.
Frissítõ balzsamos víz is van kezembe,
ez hozta húsvétot emlékezetembe.
Engemet öntözõ Apollónak hívnak,
vizemtõl a lánykák mint virágok nyílnak.
Kérem hát alássan e háznak az urát,
engedje megönteni kedves leánykáját.

Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál,
megöntözném: ennyibõl áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három.

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Húsvét reggelén azon jár az eszem,
Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem.
Mert várnak a lányok, szép piros tojással,
Egy-két pohár borral és finom pánkóval.*
A legszebbik kislányt jobban megöntözöm,
És a pirostojást szépen megköszönöm.
És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket,
Boldog húsvétot e ház népének.
                                                  /Nagypetri/
                                       *Pánkó: fánk, fánkocska

Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért pirostojást kapok.
                                                 /Sárvásár/

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
                                               /Bánffyhunyad/

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne !

Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
                                             /Háromszék/

Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!
                                            /Háromszék/

Vízbevető hetfû nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával:
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.
                                           /Háromszék/

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisnya szép, piros tojással!
                                           /Háromszék/

E húsvét ünnepnek második reggelén
Tudják azt már magik, mért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe, százszorszép leányok,
Piros rózsvizem hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
Emlékül néhány szép piros tojást kapok.
                                           /Háromszék/

Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
                                           /Háromszék/

Jó reggelt, angyalkánk!
Látjuk, már vártál ránk.
Eljöttünk, hogy meglocsoljunk,
ha mást nem, a torkunkat,
a jókedvnek könnyû pírja
borítsa el arcodat.
Szép vagy, szép vagy, mint egy angyal,
ne váljunk el hát haraggal,
beesett a hónunk alja:
elő a bort, nosza rajta!

Zölderdőben jártam,
Kicsi medvét láttam,
Szereti a mézet,
Add ide a pénzet!

Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?

Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

Húsvét másodnapján az jutott eszembe,
Egy üveg rózsavizet vettem a kezembe.
Elindultam vele lányokat locsolni,
Lányokat locsolni, piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok,
Hogyha sajnáljátok,
licskes-lucskos legyen a szoknyátok!

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem õket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással!

Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörû virágok!
Már eljött az idõ, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívembõl kívánom, kegyelem magának!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Fõképp a dolgos szülõk jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenbõl eleget,
Fõképp békességet, egészséget és szeretetet!

Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nõ.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtõ!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
Istentõl azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?

Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplõ ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztõl megnõnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Én még kicsi vagyok,
Verset ezért nem is tudok,
De majd jönnek a nagyok,
Aztán majd mondanak azok.

Zöld erdõben jártam,
Két õzikét láttam,
Az egyik kacsintott,
kérem a forintot!

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtõl a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendõre,
Ígérem, itt leszek jövõre.
S nem adok az illendõre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, fõre.

Zöld erdõben jártam,
Sok szép leányt láttam,
Szedték az egrest,
Ide az ezrest!

E szép ajtón bekopogék,
Ha nem bánják, locsolkodnék
Öntök asszonyt lányával,
Várok tojást párjával.
Ha pedig sajnáljátok,
Mindjárt porrá áztok,
Mert kölni helyett
Vizet öntök rátok!

Rigmust mondok,
Tojást várok,
Ha nem adnak,
Odébb állok.

E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?

Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!

Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörû virágok!
Már eljött az idõ, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívbõl kívánom, kegyelem magának!

Szép lányokat kergetek,
Az én kölnim permetez.
Jó dolog a locsolás!
Ide a piros tojást!

Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.

Locsoláskor arról szól a fáma,
Hogy minden leány örüljön máma.
Az örömöt én is csak növelni jöttem,
Mint megannyian elõttem, s mögöttem.
Az életrõl szólnak e napok,
De életvizet sajna, sehol sem kapok.
Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal,
Gondolom, ezt itt sem fogadják haraggal.
Ennek tehát illata nincsen,
De tiszta szívvel adom, ez minden.
Versem végérõl nem feledhetem a kérdest,
de ide az bizony nem rímel,
Így hát külön teszem fel:
Szabad-e locsolni?

Zöld erdõben jártam,
hol sok furcsa dolgot láttam.
Voltak ott illatfelhõben lebegõ leányok,
No meg nyulak által hozott piros tojások
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt,
S ki túl gyorsan,
Annak nadrágjában csak törött tojás maradt.
Én nem vagyok sietõs, s furcsa bár a világ,
Elõttem mégis itt van egy csodás virág.
Locsolással vetnék gátat az múlandóságnak,
Ha ez tettem megfelelne eme szép leánynak.

Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?

Öntözzük, öntözzük,
Hagy legyen frissecske!
Így lesz a leányból
Szép piros menyecske!

Húsvét másodnapján az jutott eszembe:
Csapot, vízipuskát vettem a kezembe.
Elindultam véle hímes tojást szedni.
Adjatok hát, lányok, ha nem sajnáljátok!
Mert ha sajnáljátok, vízipuskám készen:
Ablakidon betartom, nyoszolyádra zúdítom.
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elõ a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nõjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?

Jóreggelt azoknak, akik itt lakoznak,
Verset mondanék, ha meghallgatnának.
Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
Áldják hát az Istent hangos énekléssel.
Áldom és is ezért, mert ma húsvét napja
Virradt mireánk, áldott szent órája.
Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejébõl
Az illatozó rózsák virágos kertjébõl.
Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.

Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntõt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.

Én kis morzsa,
Gyenge rózsa,
Gyenge dejákocska,
Én most jöttem hírmondani,
Krisztus királyt hirdetni.
Váccsák meg lejányitok
Egy szép piros tojásval,
Mind Krisztus urunk megváltotta
Széjes e világot vérivel.

Cserebura nádikó,
Bújj elõ te Nyuszikó!
Adjál tojást eleget,
Pirosat ám, de frisset!

Biri, biri bárány,
Alig áll a lábán.
Kiviszik a zöld mezõre,
Édes fûre, legelõre.

Birka, barka, berkenye,
Eljött húsvét reggele.
Rózsavizet Erzsónak,
Piros tojást Ferkónak!

Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdõdik a locsolás –
Nekem is jut egy tojás.

Locsolózni járok,
Piros tojást várok:
Ákombákom, mákom –
A húszast nem bánom!
Szabad-e locsolni?

Húsvét napja ma vagyon,
Tyúkot üssenek agyon,
Bor legyen az asztalon,
Kalács ide, mákos,
Forint ide, páros!
Szabad-e locsolni?

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy himestojást.


*Lőrinc Pál: Három füles
*
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.

Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.

Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.

Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.

Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.

*Lengyel népköltés – Weöres Sándor ford.
*
Parton ül a két nyúl,
kis nyúl, nagy nyúl,
ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál
itt nyúl, ott nyúl,
kis nyúl, nagy nyúl.

*Szablya István: Nyuszi- mese
*
Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született -
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...

Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették -
vitték volna játszani...

Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...

Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt –
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...

Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet –
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott –
mindenki serénykedett...

Nyuszipapa sem maradt rest
ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...

Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...

Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...



*Ágai Ágnes: Húsvéti hívogató
*
Kis bárányom,
be-e-e,
engedj engem
beee!
Meglocsollak kölnivízzel,
jóllakatlak málnavízzel,
nincs annál jobb
eledel,
rétre futok
veled el.
Madár ül a
tojáson,
harang kondul faágon!

*Végh György: Kleofás, a didergő kis tojás
*
Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!

Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!

Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!

"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!

Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!

Nem fázik már a tojás:
A zöldbundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!

Bars Sári: Hímes tojás

Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.

Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.

Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.

Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.

Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.

*Húsvétra lányoknak
*
Minden nap megterem,
kot-kot-kot kotkodács,
hej, minden reggelen,
szalma közt meglelem,
ha fehér, megeszem,
ha tarka, elteszem,
húsvétra tiéd lesz,
zöld mintás, kék tintás
színekkel ékes
szép piros festékes
kot-kot-kot kotkodács
de csinos, de csodás
- a tojás
            ***
E háznak van egy rózsája,
A rózsának egy bimbója,
Én a bimbót megöntözöm,
A tojáskát megköszönöm.

Tündérországból jöttem én,
Tündérországból gyöngyharmatot
hoztam én.
Tündérország gyöngyharmatja
szálljon a fejedre,
Piros tojás, hímes tojás,
ugorj a zsebembe!

Én kis diák vagyok,
Sokat nem kívánok,
Egy pár tojást várok,
S azzal elsétálok.

Húsvét hétfőjén
kinyílott egy rózsa,
Hajnalhasadáskor,
Harmat hullt le róla.
Ezüst harmat cseppent,
Kis üvegbe szedtem,
Egy szép barna kislányt
Vele megöntöztem.

Kellemes és boldog
Ünnepet kívánok
Öntözködni jöttem,
Hol vannak a lányok?

Rózsavizet hoztam,
Csak nem féltek tőle?
Gyertek hát közelebb
Hadd adjak belőle.

Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját,
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka.
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.

Keljetek fel lányok
Cifra nyoszolyából,
Adjatok pár hímes tojást
A ládafiából!
Ha nincs hímes tojás készen,
Csupor vizem készítem
Nyakatokba tészem.

E háznak van-e rózsája?
A rózsának van-e párja?
Mert ha nincsen vállalkozom,
Hogy a rózsát meglocsolom.

Ákom-bákom berkenye
szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot.

Húsvét másnapján,
régi szokás szerint,
fogadják szívesen
az öntöző legényt.
Én még a legénységhez
igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek
mégis csak felcsapok.
Esztendő ilyenkor
megint csak itt vagyok,
ha e locsolásért
piros tojást kapok!

Én kis kertész legény vagyok,
virágokat locsolgatok.
Meglocsolom a virágot,
Boldog ünnepet kívánok!
Felderült húsvétnak
második reggele,
melyben szokott járni
fiúk serege.
Kelj föl,
te gyenge kislány,
mélyen aludtál?
Add ki a pár hímest
amit nekem szántál!
Ha kiadod épen,
meglocsollak szépen.

Húsvét másnapján, mi
jutott eszembe
egy kis rózsavizet
veszek a kezembe.
Most hát kedves lányka
kérlek szeretettel,
had öntözzelek meg,
egy kis szagos vízzel.

Húsvét másnapján,
mi jutott eszembe,
egy üveg rózsavizet
tettem a zsebembe.
Elindultam véle
piros tojást szedni,
engedelmet kérek
szabad-e locsolni.

E háznak van rózsabokra
megöntözném, hogy virulna.
A kis kertész fáradsága,
egy pár tojás a váltsága.


Húsvét emlékezetére
Rózsavíz van kezembe,
lapos tarsoly a nyakamba,
Tegyél egy pár tojást abba!

Ide figyelj nyuszi pajtás
jöjj be hozzánk egy kicsit,
nyújtsd ide a tapsi füled
súgok bele valamit.
Közeledik húsvét napja,
el ne felejtsd kedvesem, hogy
a piros cukor tojást nagyon,
nagyon szeretem.

Azért, amiért kicsi vagyok,
Verset mondok, mint a nagyok.
Mondókámat megtanultam,
Locsolómat is elhoztam.
Azért, mert én kicsi vagyok,
Piros tojást én is kapok.

Húsvét napján korán keltem,
Ünneplőbe felöltöztem.
Rózsvízzel elindultam,
E kis házba bekopogtam.
Üdvözlöm a ház lakóit,
Keresek egy kis leányt itt.
Rózsvízzel locsolkodom,
Piros tojást elfogadom!

Hol kitérek, hol betérek,
Minden hol egy tojást kérek.
Ha nem adnak vissza térek,
Nagymamámtól kettőt kérek.

Én még kicsike vagyok,
Többet nem mondhatok,
Azt kívánja szívem, szám,
Legyetek boldogok.

Én kis morzsa,
Gyenge rózsa,
Verebek papja,
Hordók csapja,
Ha beférek,
Tojást kérek,
Ha nem adnak,
Továbblépek.

Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adtok belőle,
Nem jövök el jövőre.

E húsvét ünnepnek
második reggelén
Jól tudják azt magik,
miért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe
százszorszép leányok,
Piros rózsavizem
hadd öntözzem rátok.
Aztán nyugodt szívvel
innen távozhatok,
Emlékül néhány szép
piros tojást kapok!

Kinyílott az aranyeső,
Én voltam ma a legelső,
Aki kora reggel,
Locsolkodni kelt fel!
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán,
Virulva viruljon,
Rózsapermet hulljon!
Íme itt a kölni,
Szabad-e locsolni?

Korán reggel útra keltem
Se nem ittam, se nem ettem,
Tarisznya húzza a vállam
Térdig kopott már a lábam.
Be jártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot,
A legszebbre most találtam,
Hogy megöntözzem alig vártam.
Piros tojás fehér nyuszi
Locsolónak jár egy puszi.

Rózsafának tövéből
rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány
akit meglocsoltam.
Drága kislány gyöngyvirágom,
ma van húsvét napja,
meglocsollak mosolyogjál,
mint a piros alma.

Ma van húsvét hajnala,
A locsolás nagy napja.
Jó reggelt, jó reggelt,
Te szép virágszál,
Megszabad locsolni,
Hogy el ne hervadjál?

Kelj fel párnáidról,
szép ibolyavirág.
Nézz ki az ablakon,
milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen,
az ég harmatával,
teljék a tarisznya
szép piros tojással.

Az éjjel azt álmodtam
rózsa nyílt az ablakomban,
elakart hervadni,
szabad-e öntözni?



Üdv. Dobsa Tamás