RE: [Folklista] Kimentem Erdélybe

[Pávai István]

Kedves Pomozi Péter!
Az általam felvetett kérdés lényege nem az igekötőhasználat, hanem a
különböző irányok nagyobb léptékű jelentése egyes történelmi korokban,
bizonyos közösségek értékrendjében. Tehát pont nem az olyan egyértelmű
eseteket hoztam föl példának, mint pl. bemegyek a kocsmába, kimegyek a
rétre, mert ezeken nincs mit megvitatni. Az irányt nemcsak igekötős
szerkezetben lehet kifejezni. Meggyőződésem, hogy eleink az igekötőhasználat
előtt is ismerték a ki-be irányt. A városból-városba példák nem az enyémek,
András vetette föl Arany Toldijára hivatkozva, én csak reagáltam. 
Üdv.
Pávai István <http://www.pavai.hu/> 
 


  _____  

Feladó: lista-bounces at folkradio.hu [mailto:lista-bounces at folkradio.hu]
Meghatalmazó peter pomozi
Küldve: 2006. szeptember 8. 9:16
Címzett: lista at folkradio.hu
Tárgy: Re: [Folklista] Kimentem Erdélybe


Kedves István, Anikó, Mindnyájatok!
 
A magyar nyelvben is viszonylag úja a gazdag igekötős rendszer. A meg-, és
el- mindkettő középzárt kétpöttyös e-vel a legrégebbiek, ezeket már az
ómagyar kor elején is használták nemcsak határozószóként, hanem láthatóan
igekötőként is. 
 
Nagyon izgalmas és szép kérdés a régebbi népnyelvi logikát megpróbálni
tettenérni tehát, de arra célzok ezzel, István, hogy a gazdag
helyjelölő-igekötőrendszerre épülő nyelvi logika nem is olyan régi, csak
félezer évről lehet szó. 
 
Az is érdekes, hogy a legszebb példáidban (település-település között) tkp.
mindenki valahonnét városba megy. Szalontát, Budát akkor is megillethette a
"fel" presztízse. Igazán izgalmas XIX. századi vagy régebbi folklórpélda az
lehetne, ha faluról falura alak lenne. S persze ezen alakoknak
kirajzolódhatna valamelyes statisztikailag megbízható tipológiájuk. Nem
tudom, ha van még ilyen mikrofilológus hajlamú a bölcsészeim között, lehet,
hogy valakinek javaslom majd szakdolgozati témának az igekötők irányjelölő
funkcióinak történeti áttekintését. 
 
Ami az igazán ősit illeti, abban a nap járása tényleg nagyon fontos lehet.
erre érdekes példa, hogy észtek-finnek megőrizték a nap járása szerinti
irányokat a táncmozgások lejegyzésében, azaz nincs semmi óramutató meg
egyebek, hanem a forgó mozgások, még a helybenforgás is, napmenti ill.
nappal szembeni irányban történik. A bökkenő csak az, hogy a finnben
egyáltalán nem alakult ki az igekötők rendszere, az észtben pedig - a
magyarhoz hasonlóan - intenzív germán hatásra teljesedett ki.  Tehát a
napmenti-napjötti királyfi, királylány szépséges nyelvi példáit nem lehet
azonos korú igekötős rendszerrel összekapcsolni. Tehát az irányjelölés
kérdése továbbra is igen izgalmas kérdés, de a fel- le- ki- be kérdése nem
túl rég kérdés a magyarban sem. És valóban az ego az elsődleges nyelvi
viszonyítási pont. 
 
A faluról falura kérdéséhez annyit, hogy emlékeim szerint azonos presztízsű
két hely közt az átmegyek igen általános volt Hont megyében a hatvanas évek
végén az Ipoly folyása mentén, függetlenül attól hogy
Bél-Szakállos-Pásztó-Visk relációjában mi volt lejjebb-feljebb. 
 
Üdvözlettel:
 
Pomozi Péter

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20060908/f586679b/attachment-0018.htm>