
<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">

<HTML><HEAD>

<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">

<META content="MSHTML 6.00.2900.2963" name=GENERATOR></HEAD>

<BODY>

<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=146582214-08092006>Kedves Pomozi 

Péter!</SPAN></DIV>

<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=146582214-08092006>Az általam felvetett 

kérdés lényege nem az igekötõhasználat, hanem a különbözõ irányok nagyobb 

léptékû jelentése egyes történelmi korokban, bizonyos közösségek 

értékrendjében. Tehát pont nem az olyan egyértelmû eseteket hoztam föl 

példának, mint pl. bemegyek a kocsmába, kimegyek a rétre, mert ezeken nincs mit 

megvitatni. Az irányt nemcsak igekötõs szerkezetben lehet kifejezni. 

Meggyõzõdésem, hogy eleink az igekötõhasználat elõtt is ismerték a ki-be irányt. 

A városból-városba példák nem az enyémek, András vetette föl Arany Toldijára 

hivatkozva, én csak reagáltam. </SPAN></DIV>

<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=146582214-08092006></SPAN>Üdv.<BR><A 

href="http://www.pavai.hu/">Pávai István</A></DIV>

<DIV> </DIV><BR>

<BLOCKQUOTE style="MARGIN-RIGHT: 0px">

  <DIV class=OutlookMessageHeader lang=hu dir=ltr align=left>

  <HR tabIndex=-1>

  <FONT face=Tahoma size=2><B>Feladó:</B> lista-bounces@folkradio.hu 

  [mailto:lista-bounces@folkradio.hu] <B>Meghatalmazó </B>peter 

  pomozi<BR><B>Küldve:</B> 2006. szeptember 8. 9:16<BR><B>Címzett:</B> 

  lista@folkradio.hu<BR><B>Tárgy:</B> Re: [Folklista] Kimentem 

  Erdélybe<BR></FONT><BR></DIV>

  <DIV></DIV>

  <DIV>Kedves István, Anikó, Mindnyájatok!</DIV>

  <DIV> </DIV>

  <DIV>A magyar nyelvben is viszonylag úja a gazdag igekötõs rendszer. A meg-, 

  és el- mindkettõ középzárt kétpöttyös e-vel a legrégebbiek, ezeket már az 

  ómagyar kor elején is használták nemcsak határozószóként, hanem láthatóan 

  igekötõként is. </DIV>

  <DIV> </DIV>

  <DIV>Nagyon izgalmas és szép kérdés a régebbi népnyelvi logikát megpróbálni 

  tettenérni tehát, de arra célzok ezzel, István, hogy a gazdag 

  helyjelölõ-igekötõrendszerre épülõ nyelvi logika nem is olyan régi, csak 

  félezer évrõl lehet szó. </DIV>

  <DIV> </DIV>

  <DIV>Az is érdekes, hogy a legszebb példáidban (település-település között) 

  tkp. mindenki valahonnét városba megy. Szalontát, Budát akkor is megillethette 

  a "fel" presztízse. Igazán izgalmas XIX. századi vagy régebbi folklórpélda az 

  lehetne, ha faluról falura alak lenne. S persze ezen alakoknak kirajzolódhatna 

  valamelyes statisztikailag megbízható tipológiájuk. Nem tudom, ha van még 

  ilyen mikrofilológus hajlamú a bölcsészeim között, lehet, hogy valakinek 

  javaslom majd szakdolgozati témának az igekötõk irányjelölõ funkcióinak 

  történeti áttekintését. </DIV>

  <DIV> </DIV>

  <DIV>Ami az igazán õsit illeti, abban a nap járása tényleg nagyon fontos 

  lehet. erre érdekes példa, hogy észtek-finnek megõrizték a nap járása szerinti 

  irányokat a táncmozgások lejegyzésében, azaz nincs semmi óramutató meg 

  egyebek, hanem a forgó mozgások, még a helybenforgás is, napmenti ill. 

  nappal szembeni irányban történik. A bökkenõ csak az, hogy a finnben 

  egyáltalán nem alakult ki az igekötõk rendszere, az észtben pedig - a 

  magyarhoz hasonlóan - intenzív germán hatásra teljesedett ki.  Tehát a 

  napmenti-napjötti királyfi, királylány szépséges nyelvi példáit nem lehet 

  azonos korú igekötõs rendszerrel összekapcsolni. Tehát az irányjelölés 

  kérdése továbbra is igen izgalmas kérdés, de a fel- le- ki- be kérdése nem túl 

  rég kérdés a magyarban sem. És valóban az ego az elsõdleges nyelvi 

  viszonyítási pont. </DIV>

  <DIV> </DIV>

  <DIV>A faluról falura kérdéséhez annyit, hogy emlékeim 

  szerint azonos presztízsû két hely közt az átmegyek igen általános volt 

  Hont megyében a hatvanas évek végén az Ipoly folyása mentén, függetlenül attól 

  hogy Bél-Szakállos-Pásztó-Visk relációjában mi volt lejjebb-feljebb. </DIV>

  <DIV> </DIV>

  <DIV>Üdvözlettel:</DIV>

  <DIV> </DIV>

  <DIV>Pomozi Péter</DIV></BLOCKQUOTE></BODY></HTML>