Re: [Folklista] Magyarbődi

2006. Okt. 20., P, 12:25:38 CEST

  Kedves Gergely!

Köszönöm a válaszodat. A Vág-Garam közére vonatkozó elméleteidet
már ismerem az egyébként hiánypótló "Kürti bandák" c.
könyvetekből és
világos gondolatmenetnek tartom ennek az etnokulturális
csoportnak az elnevezését. Az fél évvel ezelőtti levelem
azonban "Abaújra" vonatkozott. Esetleg megtennéd, hogy 
leírod a Vág-Garam közéhez hasonló elméleti síkon, hogy mi
tette indokolttá az "Abaúji" tájnév használatát azon túl,
hogy mindkét tárgyalt település (Szina és Bőd) a történeti
Abaúj vármegye területe? Van ugyanis néhány tájnévi értékű
vármegyenevünk, de vajon Abaúj is ilyen?
Üdv, Hunyadi Péter

Agócs Gergely <agocs.gergely at hagyomanyokhaza.hu> írta:

> Kedves Hunyadi Péter!
> 
> Először is, elnézést kérek, hogy ilyen későn válaszolok a
felvetett 
> kérdéseidre, de ez a levelem valamiért a piszkozatok
mappába került, és 
> március óta ott lapult, úgy, hogy nem vettem észre. A
magyarbődi-szinai 
> megnevezések kapcsán kezdtünk el tágabb elméleti
dialektológiába 
> bocsájtkozni...
> 
> Tehát:
> 
> Teljesen egyetértek veled abban, hogy ha valamit
lokalizálunk, akkor annak a 
> megadott locus jegyeit kell magán viselni, azaz, ha azt
mondjuk, hogy 
> Magyarbőd, akkor olyan dallamokat célszerű kiválogatni,
amelyek erre, és 
> csakis erre a közösségre jellemzőek. Ehez csak azt tenném
hozzá, hogy egy 
> adott közösség dallamkincsében sok-sok olyan dallam is
megtalálható, amely 
> egy tágabb, akár országnyi területhez is kapcsolhatja az
adott települést, 
> annak zenei kultúráját.
> Ha viszont a színpadon magyarbődit játszunk, illetve
táncolunk, akkor 
> természetesen ezeknek a szűken ide vonatkozó táji
jegyeknek kellene 
> túlsúlyba kerülniük. A néprajzi tájegységek nevei
egyébként többnyire 
> művileg kialakított kategóriák. A kutatók legjobb esetben
is az élő 
> csoportöntudat terminológiájából vesznek valamely
tájnevet, földrajzi 
> behatárolást, vagy társadalmi csoportot jelölő terminust,
de nagy részük 
> egész egyszerűen a tudomány által kialakított, jobban
mondva: a tudomány 
> igényei mentén kikényszerített terminus technicus. A
Duna-Tisza köze, a 
> Viharsarok, a Vízmellék, a Tápió mente, Duna mente, a
Felső-Tiszahát, a 
> Dél-Alföld, és még sok más ilyen. De a legtermészetesebb
fogalmak használata 
> is idővel kiterjedhet más, "nevenincs" területek
jelölésére is, pl. a 
> "palóc" szó a néprajzi szakirodalomban akár egy Galántától
Kassáig terjedő terület jelenségeinek 
> megjelölésével kapcsolatban is felmerülhet. Ugyanezzel a
fogalommal más 
> esetben már mint egy szűk, néhány falura kiterjedő
tájnévvel találkozhatunk. 
> Erre jó példával szolgál az a gyakorlat, amely szerint a
magyarországi 
> néptáncmozgalomban a "palóc táncok" megnevezés alatt a
legtöbbször 
> kifejezetten és szűken csak Rimócot és környékét, vagy
éppen a Galga mentét 
> szokás érteni. Ebben a közegben a gömöri, a honti, vagy a
Garam menti 
> magyarok táncait még sohasem hallottam palócnak nevezni. A
másik ilyen példa 
> a "Mátyusföld" fogalom használata, melyhez a Kürti bandák
c. tanulmányomból 
> illesztenék ide egy részletet:
> "Amikor a Vág, a Garam és a Duna által közrefogott régió
magyar falvainak 
> hagyományos kultúrájáról beszélünk, első pillantásra
szembetűnik, hogy ennek 
> a viszonylag nagy területnek a megjelölésére csak egy, a
geográfiai 
> körülhatárolás mentén, kissé körülményesen kialakított
műszót tudunk 
> használni. Ez a terminus - a "Vág-Garam köze" - ráadásul
egy teljesen új 
> keletű fogalom.[1] Talán furcsának tűnhet, hogy ennek a
területnek a 
> megnevezésére nem egy történeti, vagy "népi" kifejezést
használunk. A Magyar 
> Királyság évszázadai alatt Bars, Esztergom, Komárom és
Nyitra megyék 
> osztoztak e terület falvain, így a közigazgatás - mint az
számos más esetben 
> is tapasztalható - nem vette figyelembe a kulturális
összetartozás 
> szempontjait. Ennek a tagoltságnak köszönhetően a
történelem során nem 
> alakult ki olyan tájnév, amely, mint azt például Gömör,
Sáros, Liptó, Árva, 
> vagy Szepesség esetében láthatjuk, kulturális egységet is
kifejezve, és - 
> tegyük hozzá -, az ott élők azonosságtudatát is alakítva
közigazgatási 
> területre utalna.  E falucsoportnak ugyanakkor a
népnyelvben sem alakult ki 
> egy olyan, földrajzi elhelyezkedésre utaló egyezményes
neve, mint azt más 
> tájegységek esetében (Csallóköz, Szárazvölgy, Vízentúl,
Medvesalja, stb.) 
> tapasztalhatjuk.[2] A "Vág-Garam köze" fogalom használatát
ugyanakkor az is 
> szükségessé teszi, hogy a néprajzkutatás egyre több olyan
jelenséget tár 
> fel, amelyek az adott területen belső összefüggésekre,
illetve az e 
> határokon belül többé-kevésbé egységesen jelentkező
vonásokra hívják fel a 
> szakemberek figyelmét. A körültekintő, pontos fogalmazást
jelen esetben még 
> egy harmadik körülmény is indokolja. Az e terület
folklórját tárgyaló, eddig 
> megjelent publikációk többsége a Vág-Garam közét vagy
egyszerűen a Kisalföld 
> részeként tárgyalta és megkerülte a közelebbi táji
meghatározást, vagy pedig 
> a szomszédos Mátyusföld határát terjesztette ki egészen a
Garam vonaláig. Ez 
> utóbbi megoldásnak sem az itt élők regionális
identitástudatában, sem a 
> rendelkezésre álló történeti levéltári anyagban nem
találjuk a megnyugtató 
> igazolását. A néptánc iránt érdeklődő közönség, így a
népes magyarországi 
> táncházmozgalom is a "Mátyusföldi népi táncok" című
könyv,[3] illetve az 
> ennek alapján oktató néptáncpedagógusok, koreográfusok
ténykedése nyomán ma 
> nem is a tulajdonképpeni Mátyusföldet tekinti
Mátyusföldnek, hanem 
> éppenséggel az általunk tárgyalt területet. Ez a mű a
Mátyusföldet egyenesen 
> áthelyezi a "szomszédba", az itt felsorakoztatott folklór
adatok ugyanis 
> kivétel nélkül olyan, a Vág-Garam közén található
településekről származnak, 
> amelyek - következésképpen - kívül esnek a történelmi
Mátyusföld, illetve a 
> mai élő csoporttudat által annak tartott terület határain.
A magyar 
> nyelvterület északnyugati része néprajzi tagolásának
pontosításához az 
> utóbbi években több szakkiadvány is hozzájárult. A Kósa
László, vagy Liszka 
> József által leírt táji tagolódásnak[4] a Mátyusföldre,
illetve a Vág-Garam 
> közére vonatkozó megállapításait a hagyományos hangszeres
zenei kultúra 
> terén saját kutatási eredményeink is igazolni látszanak.
Az 1986 és 2003 
> között eltelt időszakban a Mátyusföld területéről Diószeg,
Jóka, 
> Nagyfödémes, Negyed, Pered, Vágfarkasd és Vízkelet, míg a
Vág-Garam köze 
> területéről Bátorkeszi, Bény, Csúz, Mohi, Kéménd, Kürt,
Madar, Magyarsók, 
> Muzsla, Nagyölved, Nagysalló, Nagysáró, Párkány, Tild és
Udvard községekből 
> sikerült hangszeres népzenei felvételeket rögzítenünk,
illetve a hagyományos 
> hangszeres zenei kultúrára vonatkozó egyéb adatokat
gyűjtenünk. Mindezek 
> alapján megállapíthatjuk:
> 
> 1. A mátyusföldi zenészek többsége az aktív tánckíséret
funkciójában a 
> "Bertóké" verbunk dallamát ismerte és használta, míg a
Vág-Garam közén nem 
> került elő változata, ezzel szemben a sallai verbunk
dallamának széleskörű 
> elterjedését sikerült dokumentálnunk.[5]
> 
> 2. A Vág-Garam közén szinte mindenhol ismert a lakodalmi
gyertyástánc 
> szokása (ennek leggyakoribb dallama "Az árgyélus
kismadár." kezdetű), míg 
> ezt a szokást, illetve dallamot a mátyusföldi zenészek nem
ismerték.
> 
> 3. A lakodalmi rítust lezáró "hajnaltűzugrás" szokását és
jellegzetes 
> dallamát ("A hajnali csillag ragyog.") a Vág-Garam közén,
több helyen 
> sikerült feltárni, a Mátyusföld területén ezzel szemben
nem került elő. Úgy 
> tűnik, az általunk tárgyalt területen halad át a hajnali
tűztánc 
> elterjedésének a nyugati határa.
> 
> 4. A Vág-Garam közén a menyasszonytánc-dallamok nagy
változatosságot 
> mutatnak, köztük sok archaikus típus található, míg a
Mátyusföldön ebben a 
> funkcióban a zenészek visszaemlékezései szerint egységesen
egy újabb keletű, 
> műzenei eredetű dallamot használtak.
> 
>             5. A Vág-Garam közén sikerült dokumentálni
több gyorsdűvő 
> kíséretű kanásztánc-dallamot, melyek eszközös táncok, vagy
egyéb férfitáncok 
> kíséretéül szolgáltak. Ezek a dallamok a Mátyusföldön a
zenészek hagyományos 
> repertoárjából hiányoztak.
> 
> 6. A Vág-Garam közén minden zenekar repertoárjában
megtalálhatók a zenészek 
> által "dudanótának" nevezett darabok. Ezek a területen
belül egységesen 
> dudaapráják, vagy a helyi vokális hagyományból hiányzó,
szöveg nélküli 
> dudadallamok vonós változatai. A Mátyusföldön a
dudahangzás vonós 
> imitációját nem sikerült dokumentálni, dudanótának pedig a
zenekarok 
> általában a Csallóközből és a Szigetközből is ismert, "Aki
dudás akar 
>  lenni." kezdetű dallamot muzsikálják.[6]
> 
> A feltárt hangszeres népzenei adatok tükrében láthatóvá
válik, hogy a 
> Kis-Duna és a Vág által közrezárt Mátyusföld inkább a
Csallóközzel és a 
> Szigetközzel együtt alkot egy nagyobb regionális egységet.
A kelet felé, 
> azaz a Vágon túlra irányuló kapcsolatai ezzel szemben
inkább csak a sokkal 
> nagyobb körben, adott esetben az egész magyar
nyelvterületen tapasztalható, 
> és alapvetően a zenei kultúra újabb történeti rétegeiben
kimutatható 
> egyezéseket érintik. A magyar népzene új stílusához
tartozó, vagy az 
> egyértelműen műzenei eredetű dallamoknak a csekély
eltéréseket mutató helyi 
> változatai, illetve ezek előadásmódjának sajátosságai
pedig nem elegendőek 
> egy tájegység stiláris jellemzőinek meghatározásához.
> 
> A Vág-Garam köze hagyományos kultúrájának egészével
foglalkozó szerzők 
> megállapították, hogy az valójában átmenetet alkot a
kisalföldi magyarság és 
> a palócok népi műveltsége között.[7] Ezt a felismerést a
néptánckutatás is 
> megerősítette,[8] amit saját tapasztalataink a hangszeres
népzenei anyag 
> tekintetében is alátámasztanak."
>     
>     Mindezek talán hű képet adnak arról, milyen
körültekintésre van szükség, ha valaminek nevet adunk, és
azt használjuk, terjesszük. Óriási felelősséget kell, hogy
érezzünk, amikor a hagyományos kultúra sűrű, összetett
anyagáról közreadás céljából véleményt fogalmazunk, abban
egységeket, kategóriákat, vagy egyéb, elméleti
meghatározásokat állítunk fel. Kérdésedre, mely a
"Kútágasra, kútágasra..." kezdetű dallam "helyes"
használatát firtatja, az a válaszom, hogy itt egy
dallamtípus két, egymástól elkülönülő kistájon különböző
irányokba elmozdult, két eltérő változatáról van szó. Ha
Géza következetesen terclépést használ, az a szinai
változat, és semmi nem történik, ha egy táncegyüttes
zenekara a színpadon az adott bődi változatot muzsikálja. És
ha ezt a szinai, a györkei vagy akár a nyíri zenekar
stílusában képes megfogalmazni, akkor nincs az a
folkrendőrség, amelynek bármi kifogása lehet. Ezzel
kapcsolatban előkívánkozik belőlem egy régi vesszőparipám:
egyes (nemegyszer "nagynevű") népzenekutatóktól lehet
hallani a "romlott változat", vagy a "romlott népdal"
meghatározást, ami mögött valamiféle esztétikai
értékítéletet sejthetünk. Zenei szempontból kétségtelenül
léteznek szerencsétlen, vagy "stílusidegen" megoldások,
kevésbé csiszolt, vagy kiforratlanabb variánsok, a jelenség
ilyetén történő megnevezésével viszont nem tudok
egyetérteni. Néprajzi szempontból ugyanis nincs helye a
hagyomány felülbírálatának, legfeljebb töprenghetünk azon,
hogy egy-egy jelenség miért alakult olyanná, amilyen
formában elénk tárul. 
> 
> Határtalan jóindulattal
> 
> Agócs Gergely 
> -+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-
> Folkrádió az IWIW-en:
http://www.iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=9287583
> 

_______________________________________________________
Lóerők, hengerek, igényre szabottan! - http://jarmuapro.origo.hu/ 