[Folklista] Huculok

[Kemecsei Gábor]

Sziasztok!

Korabban felmerult a listan a kerdes, hogy kik is azok a Huculok.
Megkertem nagybatyamat, hogy jarjon utanna. 
-Ime az elso kor:

"Ezt találtam a Pallasban.
Építkezés
A bukovinai hucul s a mi havasi oláhunk jól megvizsgálja a helyet,
mielőtt kunyhóját építené. Hiedelmök szerint építésre alkalmas, mert
szerencsés az a hely, a hová a marhák le szoktak heverészni, vagy ahol
fekete hangyák tanyáznak; ellenben szerencsétlen az a hely, hol veres
hangya van. A hová a havasi oláh kunyhóját építeni akarja, ott egy
éjszakát tölt, s ha marháról vagy szerencsét jelző más tárgyról álmodik,
építésre alkalmasnak találja a helyet. A hucul meg ugy győződik meg
építő helyének szerencsés voltáról, hogy oda éjjelre vizzel telt poharat
állít, melyet egy levéllel beföd. Ha reggelre szaporodott a viz, a hely
szerencsés; ott gonosz szellemek nem tanyáznak. A huculok és oláhok
előbb tömjénnel kifüstölik azt a helyet, hová építeni akarnak. A
huculoknál szokás a ház négy szögletébe tömjént, pénzt, sót és kenyeret
tenni, a ház jóakarói számára, ellenségei részére pedig szenet és
meszet. Huculok, erőteljes, szép rutén néptörzs a Kárpátokban, keleti
Galiciában és Bukovinában, állat- (különösen ló-) tenyésztéssel
foglalkozik. V. ö. Kaindl, Die Huzulen (Bécs 1894).
-------------
Ezt írja a Révai.
Huculok a kisorosz nép egyik ága, a keleti Kárpátok hegylejtőin a Tisza,
Cseremosz és Pruth folyók felső folyásvidékén. Számuk 220.000-re tehető,
ebből 25.000 Máramarosra esik. A H. elnevezést a nép egyáltalán nem
ismeri, ez újabbkeletű irodalmi szó a oláh etymon szerint rablót jelent.
A H.konglomerát nép, amely a szomszéd népek bujdosóiból, főleg
katonaszökevényeiből alakult a XVIII. sz. folyamán, mert a H.
területének hozzáférhetetlen hegy-völgyei kitünő menedékhelyül
szolgáltak. A H. az ú. n. hucul-kisorosz nyelvjárást beszélik, amelyben
sok régi orosz, magyar, német és oláh elem is van. Fajilag elüt a
szomszédaitól, somatológiai tekintetben tipusa a keverék népnek. Falvaik
hegyoldalakon, tetőkön elszórva sajátos stílusban épültek. Deszkafedelű
házaikat felül és oldalt sziklákkal rakják meg, hogy kiálják a szél
rohamát. Szintoly különlegesek bizánci ízlésű 2-5 kupolás templomaik
különálló harangtoronnyal, csupa zsindelyépítmény. Festői viseletük
által kitűnnek a szomszéd szlávok tömegéből. Az osztrák területen levő
H. ó-hitüek, a hazaiak egyesültek, azért nálunk hivatalosan meg sem
különböztetik a rokon ruténektől. Mese- és mondaviláguk gazdag,
zenéjükben ellenben kevesebb önállóság mutatkozik. A hazai H. néprajzát
és nyelvjárását Bonkáló Sándor írta meg: A rahói kisorosz nyelvjárás
leíró hangtana (Gyöngyös 1910) c. munkájában. V. ö. Kaindl, Die Huzulen
(Wien 1894) és Haus und Hof bei d. H. (u. o. 1897); Suchevic, Huculscina
(Lemberg 1902); Vovk, Materijali de ukrajinskoruskoj etnologiji X. köt.
(u. o. 1908).

A Britannicában (2003) csak a ruténekről van egy összefoglaló cikk.

Végül pedig amit a neten találtam.
Huculok
Az Erdős-Kárpátok északkeleti csücskében, a Tisza forrásvidékén,
valamint a Romániához csatolt Havasmezőn, Visóorosziban és Oroszkőn él a
ruszinok legkisebb és legérdekesebb törzse a hucul. Számuk kereken 30.
000. Galíciából és Bukovinából vándoroltak be lassan, észrevétlenül a
XVI-XIX. század folyamán. Az első ruszin bevándorlók Rahón telepedtek
le. A pásztorok és nyájak gazdái fokozatosan, lassú beszivárgással
népesítették be a mai huculföldet. A hucul eredetileg pásztornép volt,
csak az állattenyésztéshez értett. Ma kiváló erdőmunkás és tutajos. Nagy
mestere a faragásnak. Pagodaszerű fatemplomai (Bilib, Havasalja) a
népies építészet remekei. A nők gyönyörűen kézimunkáznak, hímeznek,
varrnak. Nyelvi és néprajzi tekintetben a hucul erősen eltér a többi
szlávtól, különálló ruszin törzset alkot. A hucul eredetileg lovasnép.
Lovon járt a havasokra, a szomszéd falvakba, sőt régente még esküvőre is
lovon ment a templomba. Persze ma már jobbára gyalog jár.
Elszegényedett, nem telik lóra. Betyárok (csornyi hlopci-fekete fiúk és
oprisok) is voltak, segített a szegényeken, védte az elnyomottakat. Nem
gyilkolt, és csak azokat a földesurakat és kereskedőket fosztogatta,
akiken bosszút akart állani. Az oprisok eredetileg szökevények voltak. A
kegyetlen lengyel földesurak, a hosszú katonáskodás, vagy az
igazságszolgáltatás elől menekültek Csorna Hora erdeibe, és bandákba
verődve messzi vidék rémeivé váltak. Híres haramiavezérek Piszklivij
Iván (1703), Ivan Pintye (1704) és Dovbus Oleksza (1738-1744) volt. A
csekélyszámú görögkeleti (ortodox) kivételével majdnem minden hucul
görög katolikus vallású. Görcsösen ragaszkodik hitéhez, illetve
szertartásához, de emellett rendkívül babonás is.A férfiak vastag
darócból készült fekete vagy piros nadrágot viselnek. Nyáron ujjatlan,
télen ujjas, gazdagon hímzett báránybőrbekecs (kozsuh) van rajtuk vagy
fekete darócból készült ködmön(szerdák). Nagyon szeretik a ragyogókat, a
különféle fényes díszeket. A 25-35 cm széles bőrszíj, a tüsző, a hucul
férfi büszkesége. Ebben van a kése vagy a tőre. Minden vágya, hogy
pisztolya is legyen. A nők ruházata gazdagon hímzett, bokáig érő ing, és
elől-hátul egy-egy vastag kéziszőttesből készült, földig érő díszes
kötény. Lábbelijük bocskor. Gyöngyhímzésből készült igen szép szalagot
viselnek a nyakukon. A hucul egyike a legszebb embertípusoknak. Erős
testalkatú, izmos, magas, szélesvállú, karcsú. A férfiak középmagassága
169, 5 cm, a nőké 144, 6 cm. Ugyanakkor a lengyel és az orosz férfi
áltagos magassága csak 165, 5 cm, tehát a hucul 4 cm-rel magasabb a
lengyelnél és az orosznál. Sűrű szemöldöke alatt tüzes szem villog. Haja
és szeme sötét. A férfiak 83, 33%-a, a nők 66, 7%-a barna és csak 2,
8%-a köztük szőke. A nőket valóban megilleti a szépnem elnevezés. Fehér
az arcuk, karcsú a termetük. Folyton mosolyognak, mint akik tudatában
vannak szépségüknek. Ősi hucul szokás szerint karácsony ünnepét kell a
legbőségesebb lakomával megszentelni.Szabály szerint-, aki teheti-
tizenkétféle ételt készít karácsonyra. Fő tápláléka a kukoricalisztből
készült puliszka (kulesa). Keményre keveri és tejjel vagy túróval eszi.
A hucul szenvedélyesen szereti szülőföldjét. 


(Összeállította: Körtvélyesi Kálmán)"