RE: [Folklista] kritika az ÉS-ben

[Kemecsei Gábor]

Csodalkozom, hogy eddig senki nem reagalt. Bezzeg mikor Margitai irt
kritikat. :)

Szerintem Grecso nagyon nincs keppben es altalaban nem hallgat Magyar
Radiot, mert ha hallgatna, akkor azt a sok nepzenei feldolgozast szidna
inkabb, amiket jo melyre el kellen dugni a Bratok ado valamilyen eszakai
savjaba, mert olyan emeszthetetlenek (pl.: "Népdalkórusok", "Népdalok,
népdalfeldolgozások", "Népdalkörök pódiuma").
A Kossuthon meg maradna az "Nepzenei hirado", a "Nepzenei portre", a
"Talpalávaló - Táncházról, muzsikáról fiataloknak" meg az "Otven perc
nepzenerol", amiket szeretek, bar lehtnenek kisse fiatalosabbak is... 
Persze ez egy szubjektiv velemeny, amit Devinak meg soha nem mondtam,
pedig illene neki mondanom elobb, mint itt a Folklistan, de olyan nagy a
csend, hogy megkockaztatom a dolgot a vita erdekeben.

Amugy a "Folkóra" nekem sem tetszik, de szerintem nem rossz dolog. Sot,
en mereszen a "Jo ebédhez szól a nóta" musorba is csempesznek nepdal es
nepzenet!

Udv: kemecs

 

>-----Eredeti üzenet-----
>Feladó: lista-bounces at folkradio.hu 
>[mailto:lista-bounces at folkradio.hu] Meghatalmazó Zagyva Natália
>Küldve: 2006. május 29. 12:05
>Címzett: lista at folkradio.hu
>Tárgy: [Folklista] kritika az ÉS-ben
>
>
>GRECSÓ KRISZTIÁN
>A primadonna kombinéja
>
>Rádió
>
>Valamikor 82 nyarán, a szegvári művelődési ház nagytermében, 
>ahol a lakodalmakat és a mozgófilmvetítést is rendezték, azt 
>mondta a magyar táncház mozgalom egyik alapító atyja, a 
>szegedi táncos atyaisten, hogy zenélni annyi, mint szarni. A 
>hanglejtés arra engedett következtetni, hogy annyira könnyű, 
>és nem annyira nehéz, a kijelentést egyszerűen lehetetlen volt 
>a bélműködés nehézségeivel valamelyest árnyalni, menteni, itt 
>bizony arról volt szó, hogy a híres koreográfus és gyűjtő a 
>zene és a tánc egységében a zenét finoman szólva sem tartotta 
>egyenrangú félnek. Berci bácsi, ahogyan a mozgalomban 
>nevezték, azért fölépített gyönge lelkében fokozatokat. 
>Leginkább a szarással a komolyzene volt egyenlő, és még a 
>műdalokat, nótákat elővezető gyilkosok tevékenysége is, végül, 
>de nem utolsósorban pedig a népdalokat képzett hangon, 
>akadémikusan előadó, hangvillázó konzis lányok. A valódi 
>népzenészek egy paraszthajszállal nemesebbnek tartattak, de ez 
>nem volt jelentős. Emlékszem, mikor ezzel az ürítős-elmélettel 
>a legkülönbözőbb helyeken, tánctáborokban, 
>koreográfus-versenyeken újra találkoztam, és szembesültem 
>vele, hogy nem egy indulatos elszólásról, hanem egy ostoba 
>paradigmáról van szó, fölöttébb megrémültem. Ahogy mondani 
>szokás, megrendült a hitem a mozgalomban. Bartók Béla bácsi 
>jelentőségéről pediglen fogalmam sem volt, és ha szidalmazták, 
>a Kodály nevű cimborájával együtt, hogy kétségbeesett 
>vajúdásokat komponáltak a Béla bácsi által szívesen emlegetett 
>tiszta forrásból, és a kórusműveiket egy becsületes széki 
>legény végighallgatni nemigen bírná, nos, akkor egészen elhittem.
>
>Jó ideje nehéz szívvel gondolok erre, Bartók jelentőségét 
>pedig talán már ezen úr és baráti köre is belátták, ám most 
>mégis eszembe jutott ez a radikális osztályozási és 
>megbélyegzési kényszer, mert meghallgattam a Petőfi Folk-óra 
>című műsorát. A műsorújság állítása szerint népdalokat, 
>magyarnótákat és cigánynótákat hallhattam. Ám azt történt, 
>hogy az egy óra alatt egyetlen olyan produkció sem jött létre, 
>amelyik a fenti ráta szerint a nagydolog szintje fölé 
>emelkedett volna. Ha egy-két népdal be is csúszott a nóták 
>közé, az előadás stílusa gyakorlatilag teljesen homogénné 
>tette környezetével. Az operettből hozott habos, fodros hang, 
>a hangszerelésben balladisztikus homály, a cimbalom hangjai 
>szétgurulnak, akár a gyöngyök, fröccsszag van, a művelődési 
>ház égkék függönye meghasadt, Janika, a függönyhúzogató 
>viszont egy minutumra látta a parasztprimadonna kombinéját. A 
>műfajt magát el nem ítélhetem, tessék szeretni Dankó Pistát, 
>ami pedig a kívánságműsorok örökös királyát, az Akácos utat 
>illeti, illik tüdőből, könynyes szemmel üvölteni végig, közben 
>pörköltes kézzel markolva az ünnepi damasztot. Ám: hogyan 
>keveredik körte az alma közé? Milyen csoportosítás az, hogy 
>"népdalok, magyarnóták, cigánynóták"? Lehet, hogy én maradtam 
>le valamiről, nem vagyok elég figyelmes, és a Bartók rádión 
>már annak a Stradivarijával kérkedő, golyófejű hegedűsnek a 
>feldolgozásait keverik Bogányi Gergely felvételei közé? 
>"Szólista félóra. Szonáták, sanzonok, egyéb dallamkák", talán 
>ez a műsor címe, és, hogy ne legyen olyan szélsőséges a 
>paletta, némi szintetizátor Bogányi játéka alá is jut. Isten 
>mentsen, hogy bármilyen zenét elítéljek, és a test 
>szükségleteihez, folyamatihoz hasonlítsam, de a fenti 
>radikalizmusból merítve, hadd kérdezzem meg, vajon mikor jut 
>már annak a szegény "tiszta forrás"-nak valamennyi tisztelet? 
>A népdal keverhetőnek látszik a rockkal, a bluessal, a 
>dzsesszel, eszköztárát és finomságait alkalmazhatjuk 
>Kispál-Lovasi műdalokon, mint azt az e helyütt már emlegetett 
>Csík Zenekar tette pompásan, de a nótával, úgy tűnik, nem 
>keverhető. Mert rokon. Uborkát nem ültetünk a sárgadinnye 
>mellé, mert tök lesz mind a kettő.
>
>Anyai nagyanyám jut eszembe, aki mikor autentikus népzenét és 
>táncot látott a televízióban, fitymálóan ránézett, és közölte, 
>így a parasztok járták. A ki tudja hány generációra 
>visszatekintő parasztősei jutottak eszembe. Szegények, így jártak.
>
>(Folk-óra - Népdalok, magyarnóták, cigánynóták, Petőfi rádió, 
>május 22.)
>
>Forrás:
>Élet és Irodalom, 2006. május 26. 
>http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0621&article=2
006-0528-2048-21FGST