RE: [Folklista] mitől foklór

[Pávai István]

Igazad van, Gergő, rosszul fogalmaztam, valójában azt akartam mondani, hogy
"ez NEMCSAK elméleti kérdés". Arra szerettem volna utalni, hogy NEMCSAK
azért kell ezt a megkülönböztetést tenni, mert az etnomuzikológusok elméleti
fejtegetéseikben megkülönböztetik, hanem mert a saját folklórját ismerő
átlagember is ÉRZI, hogy mi a különbség.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy valami pusztán azért lenne népzene, mert
szeretjük "élvezni, habzsolni", akkor sem, ha "ott lüktet az az őserő, mely
elbűvöl, elvarázsol és magával ragad minket a népzene esetében is". Ezeket
az elemeket a népzene meghatározásában nem nagyon lehet felhasználni, mert
amit mi élvezünk és habzsolunk, amiben őserők lüktetését érezzük, azt mások
nem így érzik, nagyon nem szeretik. Ezek szubjektív hatások, amik a mi
lekünkben keletkeznek vagy nem keletkeznek, ettől függetlenül az amit
hallgatunk vagy népzene vagy nem népzene.

"Egyedülegyigaztisztaforrás"-ról én nem beszéltem. De úgy gondolom, hogy
mégiscsak el lehet dönteni, hogy mi népzene vagy mi nem az, akkor is, ha
vannak olyan zenei rétegek, amelyekben megtalálunk elemeket a népzene
jellmzőiből, de nem eleget ahhoz, hogy népzenének nevezhessük. Nem tartom
jónak ugyanis azt a kiterjesztő felfogást, ami népzenének gondol minden
zenét amiben egy kis népzenei elem, hatás stb. van. Ez ugyanis pont a
kívülről való szemlélést jelzi. Pl. egy kizárólag klasszikus zenét vagy
kizárólag rock zenét ismerő egyén, ha a Ghymes együttes saját szerzeményét
hallja, amiben duda is van, a népinek gondolt hangszer miatt (meg saját
ismerethiánya miatt) azt fogja képzelni, hogy népzenét hall. Én csak annyit
szeretnék, hogy ne ezt az ismerethiányos, kívülről közelítő szemléletmódot
tekintsük irányadónak. Próbáljunk ismerkedi a népzene egészével. Habzsolni
meg élvezni persze még ezen kívül igen sokféle zenét tudok magam is, de a
Folkrádió egy másféle, súlyos hiány pótlására jött létre. Én ezt a
hiánypótlást érzem veszélyben, ha szélesítjük a kört, mert ettől a népzene
válik jelentéktelenebbé.

Üdv. Pávai István 

-----Eredeti üzenet-----
Feladó: lista-bounces at folkradio.hu [mailto:lista-bounces at folkradio.hu]
Meghatalmazó Agócs Gergely
Küldve: 2006. július 26. 12:35
Címzett: lista at folkradio.hu
Tárgy: [Folklista] mitől foklór 

Pávai Isván írta:
"Egyébként kérdezem, ha már hallgattad ezeket a perui adókat, hogy ezek
tényleg folklórt sugároznak-e vagy csak etnikus színezetű zenét, mert az nem
mindegy. Ez sem elméleti kérdés, mert ahogy egy tizenéves rockert nem lehet
diszkózenével etetni, hogy az rock, úgy az igazi folklórkedvelő sem veszi be
az álruhás folklórt. Vagy tényleg annyira rosszul állunk, hogy nem érezzük a
kettő közti különbésget?"

Szerintem ez igenis elméleti kérdés.
Szerintem ez egy sokkal bonyolultabb kérdés annál, mint ami eldönthető lenne
azzal az egyszerű különbségtétellel, hogy "tényleg folklór", kontra "etnikus
színezetű zene". Az etnikus színezetű zenék országonként, korszakonként és
irányzatonként más-más indíttatással, eltérő késztetésekből és különféle
szociokulturális háttérrel jöttek létre. A népies zenék sokszor egyenes
folytatásai a zenefolklórnak, a különbség valójában csak a hangszerelésben,
vagy a szövegezésben mutatkozik, a kifejezésmód, a zenei töltet, a ritmika,
az érzések közvetítésének bonyolult eszköztára nem változik.  Ilyen pl. a
blues, a flamenco, a samba, vagy említhetnénk a lambadát (ami a magyar
közvélekedés ellenére nem egy dallam, hanem egy teljes zenei stílus), hogy
csak a spanyol-afroamerikai kultúrkört említsük. És hogy a képlet még
bonyolultabb legyen: mindezeket a címkéket természetesen teljesen silány,
felhígított, popularizált produkciókra is szokás ráakasztani, így a
felsorolt hívószavakra szörnyű "bulvárzenék" is előmászhatnak. A világ
bármelyik régiójában találunk olyan, kétségkívül "tiszta" folklór zenének
már nem minősülő stílusokat és irányzatokat, amelyekben mégis ott lüktet az
az őserő, mely elbűvöl, elvarázsol és magával ragad minket a népzene
esetében is. Ez lehet az oka annak, hogy hajlamosak vagyunk nem törődni
azzal, hogy egyes afgán, kameruni, brazil, vagy macedon, stb. előadók
mennyire képviselik az "egyedülegyigaztisztaforrást", és elfogadni
népzenének (értsd: élvezni, habzsolni) azt, ami a szigorú etnomuzikológiai
szempontok szerint már feldolgozásnak, "etnikus színezetű zenének" számít. A
magyar "etnikus színezetű" zenékkel véleményem szerint pont ez a legnagyobb
baj, ti., hogy a magyarnótától az etnofunkig olyan érzéseket akarnak
közvetíteni, eszköztárukban olyan kifejezésmódokat halmoznak, melyek magában
a magyar népzenében, egyáltalán a magyar folklórban, illetve az azt
létrehozó szociokulturális közegben nincsenek jelen, sőt, annak
értékrendjétől, a benne fogant magatartásformáktól teljesen idegenek.

Magyarul: a "La cacaracha" és a "Piros rózsák beszélgetnek" nicsenek
köszönőviszonyban sem egymással.

Üdvözlettel

Agócs Gergely