[Folklista] mitől foklór

[Agócs Gergely]

Pávai Isván írta:
"Egyébként kérdezem, ha már hallgattad ezeket a perui adókat, hogy ezek
tényleg folklórt sugároznak-e vagy csak etnikus színezetű zenét, mert az nem
mindegy. Ez sem elméleti kérdés, mert ahogy egy tizenéves rockert nem lehet
diszkózenével etetni, hogy az rock, úgy az igazi folklórkedvelő sem veszi be
az álruhás folklórt. Vagy tényleg annyira rosszul állunk, hogy nem érezzük a
kettő közti különbésget?"

Szerintem ez igenis elméleti kérdés.
Szerintem ez egy sokkal bonyolultabb kérdés annál, mint ami eldönthető lenne
azzal az egyszerű különbségtétellel, hogy "tényleg folklór", kontra "etnikus
színezetű zene". Az etnikus színezetű zenék országonként, korszakonként és
irányzatonként más-más indíttatással, eltérő késztetésekből és különféle
szociokulturális háttérrel jöttek létre. A népies zenék sokszor egyenes
folytatásai a zenefolklórnak, a különbség valójában csak a hangszerelésben,
vagy a szövegezésben mutatkozik, a kifejezésmód, a zenei töltet, a ritmika,
az érzések közvetítésének bonyolult eszköztára nem változik.  Ilyen pl. a
blues, a flamenco, a samba, vagy említhetnénk a lambadát (ami a magyar
közvélekedés ellenére nem egy dallam, hanem egy teljes zenei stílus), hogy
csak a spanyol-afroamerikai kultúrkört említsük. És hogy a képlet még
bonyolultabb legyen: mindezeket a címkéket természetesen teljesen silány,
felhígított, popularizált produkciókra is szokás ráakasztani, így a
felsorolt hívószavakra szörnyű "bulvárzenék" is előmászhatnak. A világ
bármelyik régiójában találunk olyan, kétségkívül "tiszta" folklór zenének
már nem minősülő stílusokat és irányzatokat, amelyekben mégis ott lüktet az
az őserő, mely elbűvöl, elvarázsol és magával ragad minket a népzene
esetében is. Ez lehet az oka annak, hogy hajlamosak vagyunk nem törődni
azzal, hogy egyes afgán, kameruni, brazil, vagy macedon, stb. előadók
mennyire képviselik az "egyedülegyigaztisztaforrást", és elfogadni
népzenének (értsd: élvezni, habzsolni) azt, ami a szigorú etnomuzikológiai
szempontok szerint már feldolgozásnak, "etnikus színezetű zenének" számít. A
magyar "etnikus színezetű" zenékkel véleményem szerint pont ez a legnagyobb
baj, ti., hogy a magyarnótától az etnofunkig olyan érzéseket akarnak
közvetíteni, eszköztárukban olyan kifejezésmódokat halmoznak, melyek magában
a magyar népzenében, egyáltalán a magyar folklórban, illetve az azt
létrehozó szociokulturális közegben nincsenek jelen, sőt, annak
értékrendjétől, a benne fogant magatartásformáktól teljesen idegenek.

Magyarul: a "La cacaracha" és a "Piros rózsák beszélgetnek" nicsenek
köszönőviszonyban sem egymással.

Üdvözlettel

Agócs Gergely


----- Original Message ----- 
From: "Pávai István" <pavai at chello.hu>
To: <lista at folkradio.hu>
Sent: Wednesday, July 26, 2006 1:38 AM
Subject: RE: [Folklista]


Árpád írta: "Azt higyjétek el, hogy ha a média nyomta volna elejétől fogva a
folklórt, nem lenne gond. Peruban ez sikerült....
Még a fővárosban is 3-4 olyan adó van, ami csak folklórt sugároz... A kisebb
városokról, falvakról nem is beszélve..."

Dehát nálunk "elejétől fogva" nem sugároz folklórt a média, csak a Folkrádió
pár éve, s csak az interneten. Éppen ezért kell félteni, mert ha már ez sem
fog, akkor mi marad?

Egyébként kérdezem, ha már hallgattad ezeket a perui adókat, hogy ezek
tényleg folklórt sugároznak-e vagy csak etnikus színezetű zenét, mert az nem
mindegy. Ez sem elméleti kérdés, mert ahogy egy tizenéves rockert nem lehet
diszkózenével etetni, hogy az rock, úgy az igazi folklórkedvelő sem veszi be
az álruhás folklórt. Vagy tényleg annyira rosszul állunk, hogy nem érezzük a
kettő közti különbésget?

Üdv. Pávai István




-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-+-
 Nyári táborok: http://www.folknaptar.hu/nyari_tabor.php