RE: [Folklista] pontozó a legényesversenyen

[Szász József Árpád]

> Sziasztok!
> Akit erdekel annak felhivom a figyelmet arra hogy a FolkMAGazin (XII.
> evf. 6.) most megjelent szamaban, olvashato Fugedi Janos valasza Szasz
> Jozsefnek.
> ui.:-"Izles es velemeny" 40. oldal

Tisztelt listatagok,
az alábbiakban mellékelem az arra történt friss, meleg reagálásomat. Használjátok egészséggel!



ízlés-e? Vélemény-e? Avagy...<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

 

Bizonyára vannak sokan, akik elolvasva Fügedi János "ízlés és vélemény" címu cikkét kielégülten gondolják magukban: no ezt jól megmondta. Megérdemelte az a Szász Jóska, miért is szól bele a más dolgába, foleg ha nem ért hozzá? 

Hát semmiképp sem szeretném oket megfosztani a káröröm által nyújtott élvezettol, még akkor sem, ha az csak a felszín, és a mögöttes értelem úgyis megszületik késobb, de bízva abban hogy a véleményformálások befolyásolásáért saját magunk oszinteségével (elsosorban magunkhoz) vállalhatjuk a legtöbb felelosséget, szeretném pontosítani, esetleg továbbvinni korábbi gondolataimat. Azt is be kell vallanom, hogy ez nem egy könnyu vállalkozás, hisz a fent említett cikk sorait olvasva elsore nekem is az volt az érzésem, mintha a szerzo az én írásom minden sorában a hibát kereste volna, a kötekedési pontokat. Ugyan meglepo, hogy ezt épp egy "hozzáértotol" kapom meg, akit tudtom szerint a hiúság, beképzeltség, féltékenység, magányosság ellenkezoi jellemeznek általában.

Rögtön az elején kihangsúlyoznám, hogy nem a tudomány értelmérol és nem az ízlésrol szeretnék beszélni, foleg nem párbajozni, mégha lonek is rám, hisz megvéd a céljaim iránti elkötelezettségem: azaz hogy hozzájáruljak a népzenét és néptáncot kedvelok önkifejezo és ezáltal tartalmasabb, nagyobb aktivitást igénylo magatartásának kialakulásához, e közlési mód felhasználásával is. Éppen ezért is örültem meg Fügedi János írásának, és üdvözlöm hogy reflektált az én cikkemre is, megtisztelt vele, és sajnálnám ha így felcsigázva magamra hagyna.

Felcsigázott mert a régi vágyamat hozta felszínre. Ugyanis gyermekkoromban (Korondon) nyaranta majdnem minden hétvégét lakodalomban töltöttem. Egymást váltották a különbözo zenészek és táncosok (hisz nem csak korondiak keltek egybe, került más vidékrol is eladó leány). És az akkori mulatságok elképzelhetetlenek voltak élo tánc és élo zene nélkül. Azon nyomban beleszerettem e zene és tánc közös kavalkádjába. Sajnos röpke ido alatt tapasztalhattam az elmúlás fájdalmát is (szemlélhettem a Lagzi Lajcsitól, kacsatáncon át egészen a passzív bedrogozott, önfeladott állapotig jutást). Hiába fogtam neki lelkesen a zenélésnek, hamarosan kiürült a tér. És csak a kitartásom maradt, és a hitem, hogy a szép világ eljön még, lesz még világosság és gyoz még az ember, kitör még egyszer a depresszió börtönébol. 

Úgyhogy mindegy számomra, hogy a forma, vagy az életero, vagy bármi egyéb tudja felkapni és hordozni a tartalmat, az értéket csak tegye. És ha ilyen szempontból vizsgáljuk a tánc, a mozgás elemeit mindenek elott az embert kell szem elott tartani. Az embert, mint közösségi lény. Miért is kezd táncolni? Természetesen nem a különbözo mozgássorozatok eloadásáért. E fajta ambícióit egy másik mufaj keretében kiélheti, akár a sport, akár a cirkusz vagy a különbözo médiumok keretein belül felkínált alternatívákban. De hát, véleményem szerint táncbéli mozgásainak alapveto célja a kifejezés. A mások felé fordulás, akár önmaga felé is. És éppen ezért az adott környezetben felismerheto jelrendszerek használata nélkülözhetetlen, a kölcsönös megértés eléréséhez. Ettol válhat értékké, mert értheto és használható mindenki számára az adott közösségen belül, és mert az önkifejezések halmaza a közösséget önmeghatározásához is vezeti. Tehát, igenis egyetértek Fügedivel, a forma leheto legteljesebb elemzése nélkülözhetetlen, foleg egy kívülálló számára. Hisz az adott közösség jelrendszereiben felnove, ha nem is tudatosan de ugyanez megtörténik (persze ha nem túl erosek a külso hatások). Minden egyes lépés, gesztus, mimika jelentése elsajátításra kerül a használat, tapasztalás során. Magáévá válik. Addig csiszolódik, érik, míg egyértelmu üzenetté, hitelessé nem válik a közösség számára.

No de nézzünk is bele a forma világába. Bizonyára sokunkkal megesett, hogy egy adott táncfolyamatot nem tudtuk annyiszor megnézni, hogy újabb és újabb elemeket ne fedeztünk volna fel benne. Majdnem mint az anyagvizsgálatoknál, mikor a szemrevételezéstol egészen a mikroszkopikus megfigyelésig újabb és újabb részletek és jellemzok feltárásával kerülnek elo a különbségek, esetleg a korábban másként diagnosztizált törvényszeruségek. 

A tánc esetében nyilvánvaló, hogy a kiindulási pont a testtartás, és az egész mozgató rugója a zene. A tánc a különbözo zenei ritmus vagy esetleg dallamcsoportokra sajátos, egyénre jellemzo tartás mellett illesztett a leheto legtermészetesebb, egyszeru, testhez álló mozgáscsoport sokaságából áll össze. A bonyolultságot ezeknek az összehangolása adja. És itt jön be ismét az emberi tényezo. A tudat és a lélek összekapcsolódásának tudása. A tánc szépségét ez emelheti ki a csupán látványos gyönyörbol, a szívet melengeto, embert aktivizáló világába. 

Ha tehát az ügyességet követelo figurák önmagasztoló élvezetén és a sikerélményen túl, a tánc és zene által nyújtott eufórikus, lélekgyógyító, személyiségfejleszto hatásait is kamatoztatni szeretnénk nemcsak a hiteles mozgások megértése és tudatosítása, eloadása a cél. A lelki gyakorlatra is figyelmet kell szánni. Meg kell tanulni megbízni magunkban és a másikban, elengedni a görcsösen szorított dolgainkat. Ráülni a zenére, a jó zene hintójára.  Elengedni, hogy átjárja az egész énünket, hisz ezért szól elsosorban az igazi muzsika, legyen az bármely vidéken. És az tehet szabaddá, hogy kifejezhessük magunkat. Ki kell nyitni a legféltettebb érzelmi kapuinkat, és mindezt az egész tanulási, tudatosítási folyamatban is.

Hogy mi a jó zene, miként szolgálhat a tánc katalizátoraként szintén megérdemelne gondolatébresztonek egy vita sorozatot (amúgy Fügedi János is utalt rá korábban). De addig is még hadd térjek vissza a hitelességhez. Természetes hogy a szakember számára igen fontos kérdés, hisz az adott tájegység vagy közösség jellemzo vonásainak feltárásához, a kölcsönhatások és a szociológiai, társadalmi összefüggések kutatásához nélkülözhetetlen, de hogy álljunk hozzá mi, akik megélni szeretnénk a táncolás örömét értékteremto és értékmegtartó módon. Persze örvendetes jelenség lenne visszahatni, esetleg újjáéleszteni az adott közösségek elvetett hagyományait, de mi biztosítaná azt, hogy újból ne kerüljenek hasonló helyzetbe? Az már nehéz kérdés, és valóban itt jelentkezik elsosorban a tudósok, de mindnyájunk felelossége is. Hogy a szakértelmük segítségével milyen intézkedéseket tudnak foganatosítani, hogy a helyi kezdeményezésekkel karöltve a leheto legnagyobb mértékben kialakulhasson az önrendelkezés, önmegvalósítás képessége és helyreállhassanak a közösségek. Vagy fogadjuk el a mai normákat és lesz ami lesz alapon sodródjunk az árral?

Nagy örömmel, alázattal hallgatom a szakma intelmeit, de felmerül a kérdés benem is, mit kezdjünk itt Budapesten egy közösségi házban a kalotaszegi, széki, küküllomenti, stb. táncokkal? Vagy a felgyorsult világban vagyunk mi is olyan gyorsak és szuperinteligensek, hogy akár több tájegységet hitelesen megtestesítve képviselhessünk? Lehet vagy kell ezt egyáltalán? Jó az, ha ránk mondják: mintha odavaló lenne? Hova valók szeretnénk lenni? Mindenhová valók? Vagy rábízzuk másra, aki odavaló. És mi meg vállaljuk magunkat. És örülünk a találkozásnak. Tapasztalatot cserélünk, és megéljük az összetartozást a közös és különbözo vonásainkban egyaránt.

 

Szász József

2006-01-06, Budapest

--------- következ? rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20060106/14109f95/attachment-0018.htm>