[Folklista] tájzene

[Pávai István]

Agócs Gergő hozzászólása néhány lényeges, az itt felvetődött vitákban
többször előjött témához nyújt megszívlelendő szempontokat.
Ezt próbálnám én is alátámasztani, kiegészíteni, itt-ott pontosítani:
 
Időben (történetileg) változó, hogy egy adott tájegységen milyen a
hagyományos zenekar összetétele. Általában nemcsak egy, hanem többféle
összetétel létezik, pl. kisebb vagy nagyobb létszámú. Ez összefügghet a
közösség igénnyeivel: gyakran a szegényebb lakodalomban kisebbre, módosabban
nagyobbra van igény. Már maga a táncalkalom is meghatározó. Nem tudok róla,
hogy bárhol a nyelvterületen népesebb lakodalmat tartottak volna pusztán
citeraszóra. 
Mivel a színpadi fellépés nem lakodalom, igazat adok Számel Péternek, hogy
ott érdemes lenne a citerát is használni tánckíséretre. A gyűjtéseken
általában azt hallottam a falusiaktól, hogy vannak általuk ideálisabbnak
tartott tánckíséreti formák, s vannak szerényebb megoldások (egy szál
furulya vagy citera a fonóban stb.). Ezeket a megoldásokat tehát nem
szembeállítani kell, hanem mindegyiket érvényre jutattni a színpadi, vagy
akár a táncházi gyakorlatban is.
A hagyomány változását, alakulását viszont nem kell összetévesztenünk a
hagyomány kiveszésével és behelyettesítésével. Ha tehát valahol megszűnnek
az elődöktől örökölt tánckíséreti formák, minden átalakul a városi divat
mintájára, akkor már nem beszélhetünk hagyományról, akkor sem, ha mindez a
legkisebb faluban történik. 
Persze vannak átmeneti formák, (pl. sok helyen a fúvószenekar), amely
részben hagyományos funkciókat próbál ellátni, részben a felülről szervezett
városi kultúra törvényszerűségei szerint működik. Ezeket szelektíven kell
kezelni.
Nagy igazságot mond ki Gergő, amikor arra utal, hogy a gyűjtéskor rögzített
anyag nem mindig a hagyományos formákat rögzíti. Erre már Kodály is
figyelmeztetett, amikor a fonográf szerepéről esett szó, hiszen a géppel
rögzített anyag ismert előnyei mellett hátrány, hogy utólag nem módosítható,
ha hibát rögzített az örökre benne marad, s azzal együtt tanulják tovább. Az
lenne a jó, ha a színpadi-táncházi célból érdeklődők nemcsak a
hangfelvételeket vennék alapul, hanem azokat a publikált ismereteket is,
amiket a magyar népzenekutatás száz év alatt felhalmozott.
Arról viszont nem tudok, hogy "Az eredeti felvétel szent és sérthetetlen!"
jelszót a táncházmozgalom kezdetén bárki is meghirdette volna. Az akkori
első városi táncházzenekarok igen szoros kapcsolatban voltak a kutatókkal, a
kutatásba is bevonták őket. Ez pont a második hullámban jött, amikor már nem
élt Martin György, a felvételek kazettáról kazettára terjedtek, a hozzájuk
tartozó fontos információk nélkül. Akkor keletkeztek olyan revival
felvételek, amelyek egy az egyben reprodukáltak egy gyűjtésen elhangzó
folyamatot, esetenként az ott hallható hibákkal együtt.
 
Pávai István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20050914/ce20d030/attachment-0018.htm>