RE: [Folklista] a csávási zenészek viselete

[Pávai István]

Örülök a Szánthó Zoli hozzászólásának, mert ő sokunknál többet tud a csávási
zenészek 1900 utáni karrierjének hátteréről, mint mi, s köszönjük, hogy ezt
megosztja velünk.
 
Azért tisztázzunk néhány dolgot! (Ezt nem Zolinak, hanem mindenkinek üzenem,
illetve főleg azoknak, akik valamilyen okból nem így ismerik a csávásiakkal
kapcsolatos dolgokat, ami nem csoda, a tévé, a sajtó és a mozgalmon belüli
infófolklór (Kallós Zoli bácsi szerint: csepütelefon) hatása miatt.
 
 KIT KÉPVISELNEK A CSÁVÁSIAK? Hát nem a Kis-Küküllő menti folklórt, hanem
mindazt a zenét (benne a Kis-Küküllő mentinek nevezett folklór egy részét),
amire a közönségük igényt tartott, amerre jártak, akár belföldön, akár
külföldön. A helyi zenészek számának csökkenésével egyre gyakrabban kezdtek
járni pl. a Kis-Küküllő mentének nem nevezhető ún. Kutasföldre
(Magyarszentbenedek, Magyarózd és környéke), ahol a táncrend nem azonos a
Kis-Küküllő mentivel, a közös táncok tempója, részben dallamanyaga is
eltérő. De mivel Csávás a Küküllő mentén van, ezért a mozgalom már kezdte a
magyarózdi, magyarszentbenedeki, sőt magyarlapádi táncokat is Kis-Küküllő
mentinek nevezni. Ez nagy tévedés.
Másrészt úgy a Kis-Küküllő mentén, mint a Kutasföldön (de főleg előbbin) a
helyi lakosság már nincs ugyanabban a folklórfenntartó állapotban, mint 100
évvel ezelőtt. Ezt is figyelembe kell venni, tehát amit otthon játszanak, az
sem mind folklór, sőt egyre nagyobb mértékben nem az, még az 1980-as évekhez
képest is. Ez nem jelenti azt, hogy a gyűjtők nem találnak régies anyagot
napjainkban is a csávásiak repertoárjában, de kérdés, hogy mennyit, s hogy
az az aktív vagy passzív repertoárban van-e. Ők emlékeznek arra is, amit
régen kértek tőlük az öregek, de kérdés, hogy ebből ma a Kis-Küküllő mentiek
mit kérnek még hagyományosnak nevezhető mulatságok alkalmával. Sőt már ez
sem teljesen igaz. Tavaly próbáltam tőlük kérdezni a nyolcvanas években
ugyancsak tőlük felvett ritkább dallamokból. Egy része nem jutott eszébe még
Dumnyezó Pistának sem, vagy nagyon bizonytalan volt benne, sőt a jó
memóriájú Csángáló sem tudta elsőre jól lekísérni egyiket-másikat, a
fiatalabbak meg hozzá sem tudtak szólni, válaszként belekezdtek valamelyik
virtuóz cigánycsárdásba, minél nagyobb tempóban, mert valamilyen okból azt
gondolják, ez a legfontosabb. (Ne csodálkozzunk, hiszen a leg-ek, a Guiness
rekordok korszakát éljük.)
 
Előző hozzászólásomban, amikor az első GYŰJTÉS ÖLTÖZETÉRŐL írtam, azzal azt
jeleztem, hogy csávási zenészek számára jeles alkalomnak számított, hogy
valaki eljön Marosvásárhelyről őket meghallgatni, addig nem volt ilyen,
ezért úgy öltöztek fel, mintha templomba vagy lakodalomba mennének. De
látták, hogy sem én, sem Te, Zoli, sem más gyűjtők ezt nem viszonozzuk,
tarka-barka ingekben, pulóverekben jelenünk meg, barátként kezeljük őket,
tegeződünk velük stb., így mi adtuk az első példát rá, hogy ne hagyományosan
öltözzenek minden muzsikáláshoz. De a gyűjtéskori öltözet nem is annyira
lényeges, hanem az, amikor a helyi közösséget kell kiszolgálniuk. Akkor van
(vagy inkább volt) irányukban egy elvárás, aminek eleget is tettek régen,
azt tartották természetesnek. Ha ezt ma már nem várják tőlük, az is jelzi,
hogy a helyi közösség fellazult, s részben már a városi divatorientált
kultúraformák szerint működik. Ez viszont már nem folklór. Tehát nem ezen a
listán tárgyalandó kérdés. Ha viszont a helyi közösség még elvárná, hogy
hogyan öltözzenek, de ők ezzel már nem törődnek, a külföldön sikeresnek
bizonyult városi divatot követik, akkor egy erős értékrendváltás következett
be, s ezzel ők, a csávási zenészek is eszközeivé válnak a városi
divat-kultúra terjeszkedésének, amely az ő vonójukkal üt egyre nagyobb rést
a Kis-Küküllő vidéki hagyományos közösségi kultúra amúgy is erősen
repedezett falán.
 
Pávai István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20051011/90522301/attachment-0018.htm>