[Folklista] Panek Kati levele

[Csik János]

Kedves Natália!

Kérlek küld el nekem a Panek Kati  e-mail címét, ha tudod a telefonszámát,
mi hála istennek a Katival jóban vagyunk és megvolt nekem a címe, de
elkallódott.
Előre is köszönöm, minden jót és jó egészséget.

Csík János


----- Original Message -----
From: Zagyva Natália <zagyva at gmail.com>
To: <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Monday, November 07, 2005 10:58 AM
Subject: [Folklista] Panek Kati levele


> Utolsó levél Sepsi Dezsőnek
>
>
>  Azokban a régi időkben, az erdélyi táncházak születése körül, amikor
> még – mindenek kezdetén – éjjel-nappal népzenét hallgattunk
> valamennyien, akiket megérintett az; amikor, ha együtt muzsikáltunk,
> az imádkozásnak neveztetett; amikor még mind hittünk nemcsak a
> zenében, de egymásban is; amikor három zenekar is harcolt azért, hogy
> prímása Te legyél, már akkor megjósoltad egy leveledben azt, ami most
> olyan hihetetlenül korán bekövetkezett:
>
>
>  „...a hó hivogat: lepel ami eltakar, eltemet... , de én inkább
> választom csipkés szemfedőnek az Eget, mert az Ég-ég, tehát
> elhamvaszt, s így fejfa nélkül is fogom jelezni néha – napfogyatkozást
> okozva – az Igazunkat.... A leheletfinom lebegésből, a már-már nem én
> állapotból visszanézek magamra, és megmérettetek és hiányosnak
> találtatok. Aztán pedig felnézek a csodára, térdre borulok és imádni
> kezdem. Később Istentagadó leszek s kemény kézzel tüzet küldök az égre
> (hátha kioltja), ám a fény – a Fény megvakít engem. Mégis látom,
> tudom: lesz jövőm, világtalan, de örök. Remélem, az ég majd betemet…"
> írod 1977-ben. Leveleidben bíztatsz-bátorítasz: tanuljam csak a
> népdalokat, hogy együtt muzsikálhassunk s magad pedig az egyre
> sűrűsödő gyűjtések, fellépések, Ifjúmunkás Matinék, a gyakorlások és
> próbák közepette is minden erőddel azon vagy, hogy a Zeneművészeti
> Főiskolán jegyeid jók és nagyon jók legyenek. S közben őszintén és
> erősen hiszel a népzene igazában. Emlékszel? Nagy László soraival
> biztattuk egymást Csíkszerdában, amikor a Bodzafa nevet adtuk az
> együttesünknek egy májusi éjszakán: „Áll az ember a tájban,vassá mered
> a lába / fönséges fejét bánat, bitangság fölé vágja- / s látja: az
> újabb harcok zöld arénája megnyílt / mellébe levegőt vesz, tartja –
> egeket zendít."Később elsodródtunk egymás mellől, annyian elmentek az
> egykori népzenészeink közül új hazát választani, s mi, kevesek, akik
> maradtunk, talán nem figyeltünk eléggé egymásra. Jöttek-mentek kósza
> hírek, ritkán betegségedről beszéltél, de nem panaszkodtál,
> szívesebben meséltél gyerekeidről. Majd legutolsó találkozásunkkor
> betegen is olyan nagyon szépen muzsikáltál, ahogyan csak te tudsz.
> Később magányodat egy verseskötetbe zártad, talán hogy ne terheljél
> vele senkit... Sepsi Dezső, ahogy remélted, a napokban betemetett
> téged ez a csuda kék csupa fény ég, hogy fejfa nélkül is emlékezzünk
> Rád. Dúdolom kedvenc keservesedet: Napom napom bánatnapom / Kit
> elvesztettem nem kapom / Azt most eszi a föld gyomra / Nem láthatom
> többet soha. Dúdolom s tudom, most már odafenn hangolsz, és sorra
> elmuzsikálod minden kedvenc dallamunkat, s aztán majd azokat is,
> amelyeket még ezután kellett volna muzsikálnunk. Hegedűdön a piros
> pántlikát fújja, csak fújja a novemberi kék szél. U.i.: Ugye Te is
> tudod, hogy nincs halál?
>
> Panek Kati
> (Szabadság, 2005. november 7.)
>