Re: [Folklista] Locsoló versek

[Kelemen Laszlo]

Nagyapám locsolóverse Gyergyóditróból:
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na te kislány, meglocsollak, virulj szép virágom,
Fáradságomért egy pirostojást várok.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok a Lista minden tagjának.
Kelemen László
----- Original Message ----- 
From: "Natalia Zagyva" <zagyva at hotmail.com>
To: <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Friday, March 25, 2005 7:10 AM
Subject: Re: [Folklista] Locsoló versek


> Kedves Nándor!
>
> A Magyar Néprajz című könyvben van néhány gyűjtött locsolóvers. Bemásolok
> ide egy részletet  könyvből, de érdemes a többit is elolvasni itt:
> http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/07/110.html#114
>
> "A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a 
> húsvéti
> locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét
> hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran 
> erőszakkal
> a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a 
> vizet.
> A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű
> szokás városon és falun egyaránt.
>
> Helyileg kialakított hagyományos formái voltak a húsvéti locsolásnak.
> Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az ún.
> tojáshajtás. Lányos házanként 8-10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt
> háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A
> héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva
> haragudtak. Ezután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a még
> legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz (Manga
> 1968a: 149). Galgamácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A
> gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire
> használták fel.
>
> Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. A házigazdával folytatott
> vőfélyversszerű párbeszédeket jegyeztek fel a hatvanas években is (Molnár 
> I.
> 1962).
>
> Országszerte azonban nem a köszöntő volt a szokás lényege, hanem az
> öntözködés. Néhány rítusszöveget is találunk a közismert, újabb keletű
> locsolóversek mellett, mint például az alábbi Békés megyei 
> jókívánságmondás:
> "Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!" Versbe foglalt változata 
> esőindító
> gyermekmondókára emlékeztet:
>
> Szépen kérem az anyját,
> Adja elő a lányát,
> Hadd locsolom a haját,
> Hadd nőjjön nagyra,
> Mint a csíkó farka,
> Még annál is nagyobbra,
> Mint a Duna hossza!
> Szabad-e locsolni?
>     (Orosháza, Békés m.; Ortutay-Katona 1975: II. 125)
>
> {7-160.} A háromszéki köszöntővers tréfás fenyegetés:
>
> Ajtó megett állok
> Piros tojást várok,
> Ha nem adtok lányok
> Mind a kútba hánylak.
>     (Konsza 1957: 449)
>
> Tápiószentmártonban a napot öntöző hétfőnek nevezik.
>
> Csak a két világháború között vált fokozatosan általánossá a szagos vízzel
> történő locsolás.
>
> Tápióságon, Tápiószentmártonban az alábbi locsolóverset is mondják:
>
>     Én kis kertészlegény vagyok,
> rózsavízzel locsolkodok,
> szépen kérem az anyját,
> de még jobban a lányát,
> hagy locsoljam meg a göndör haját.
>     (Barna 1985b: 786)
>
> Turán is vödör vízzel öntözte a legény a szeretőjét, majd a lány 
> átöltözött,
> és szagos vízzel is meglocsolta. Az 1940-es évek óta "szelídült" meg a
> szokás, és a legények a szokványos locsolóverssel állítanak be a 
> lányokhoz:
>
> Zöld erdőben jártam,
> Piros rózsát láttam,
> Meg szabad öntözni?
>     (Schram 1972: 71)
>
> Lányos házhoz mentek locsolni, de a fiatal menyecskéket is meglocsolták.
> Sonkával, kocsonyával, kaláccsal, borral kínálták őket.
>
> A hajdúhadházi református húsvétköszöntők egész sorát jegyezték le, 32
> változatot. Ezek a népies, félnépi alkotások részint az ünnepre
> emlékeztetnek, részint a locsolkodást emlegetik, és a jutalomként adott
> piros vagy hímes tojásra emlékeztetik a háziakat.
>
> Adjon a jó isten,
> Boldog ünnepeket!
> Mindenféle jókkal
> Lásson el titeket.
> Az öreg nagyapám
> Ily köszöntőt hagyott,
> Örvendjetek vígan,
> Jézus feltámadott.
> Öröm ez tinéktek,
> Énnekem és másnak,
> {7-161.} De én is örülök
> A hímes tojásnak.
> Adjanak hát nékem,
> Néhány piros tojást,
> Hogy jó kedvvel menjek
> Az utamra tovább.
>     (Enyedi 1988: 38)
>
> Húsvét másodnapján
> Mi jutott eszembe,
> Üveg rózsavizet
> Vettem a kezembe.
> Elindultam vele
> Piros tojást szedni.
> Adjatok hát lányok,
> Ha nem sajnáljátok,
> Nagyon megbánjátok,
> Licskes, lucskos lesz
> az ünneplő ruhátok.
>     (Enyedi 1988: 41)
>
> Az andrásfalviak nem locsolkodtak. Csak az első világháború után kezdett
> divatba jönni ez a szokás, de nem vált általánossá, s csak az utcán
> locsolkodtak. "Ha az utcán ment egy leján, a legények háturról
> odaoroszkodtak, s egy kandér, vaj cseber vizet a nyakába lottyantottak"
> (Sebestyén Á. 1972: 146). A református gyerekek jártak köszöntőt mondani a
> házakhoz korán reggel:
>
>     Én kis morzsa,
> Gyenge rózsa,
> Gyenge dejákocska,
> Én most jöttem hírmondani,
> Krisztus kirájt hirdetni.
> Váccsák meg lejánnyikot
> Egy szép piros tojásval,
> Mind Krisztus urunk megvátotta
> Széjes e világot vérivel.
>     (Sebestyén Á. 1972: 146)
>
> A locsolással egyenértékű vesszőzés volt néhol szokásban húsvétkor. Az
> Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban ma is élő népszokás. 4-6-8 
> vagy
> 9 fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal vesszőznek.
> Magyarul és szlovákul is mondják a rigmust Tordason:
>
>     Keléses ne légy
> Bolhásos ne légy
> Esztendőre még frissebb légy!
>     (Lukács 1981a: 379) "