Re: [Folklista] Locsoló versek

[Natalia Zagyva]

Kedves Nándor!

A Magyar Néprajz című könyvben van néhány gyűjtött locsolóvers. Bemásolok
ide egy részletet  könyvből, de érdemes a többit is elolvasni itt:
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/07/110.html#114

"A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti
locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét
hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal
a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet.
A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű
szokás városon és falun egyaránt.

Helyileg kialakított hagyományos formái voltak a húsvéti locsolásnak.
Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az ún.
tojáshajtás. Lányos házanként 8-10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt
háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A
héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva
haragudtak. Ezután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a még
legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz (Manga
1968a: 149). Galgamácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A
gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire
használták fel.

Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. A házigazdával folytatott
vőfélyversszerű párbeszédeket jegyeztek fel a hatvanas években is (Molnár I.
1962).

Országszerte azonban nem a köszöntő volt a szokás lényege, hanem az
öntözködés. Néhány rítusszöveget is találunk a közismert, újabb keletű
locsolóversek mellett, mint például az alábbi Békés megyei jókívánságmondás:
"Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!" Versbe foglalt változata esőindító
gyermekmondókára emlékeztet:

Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját,
Hadd nőjjön nagyra,
Mint a csíkó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?
     (Orosháza, Békés m.; Ortutay-Katona 1975: II. 125)

{7-160.} A háromszéki köszöntővers tréfás fenyegetés:

Ajtó megett állok
Piros tojást várok,
Ha nem adtok lányok
Mind a kútba hánylak.
     (Konsza 1957: 449)

Tápiószentmártonban a napot öntöző hétfőnek nevezik.

Csak a két világháború között vált fokozatosan általánossá a szagos vízzel
történő locsolás.

Tápióságon, Tápiószentmártonban az alábbi locsolóverset is mondják:

     Én kis kertészlegény vagyok,
rózsavízzel locsolkodok,
szépen kérem az anyját,
de még jobban a lányát,
hagy locsoljam meg a göndör haját.
     (Barna 1985b: 786)

Turán is vödör vízzel öntözte a legény a szeretőjét, majd a lány átöltözött,
és szagos vízzel is meglocsolta. Az 1940-es évek óta "szelídült" meg a
szokás, és a legények a szokványos locsolóverssel állítanak be a lányokhoz:

Zöld erdőben jártam,
Piros rózsát láttam,
Meg szabad öntözni?
     (Schram 1972: 71)

Lányos házhoz mentek locsolni, de a fiatal menyecskéket is meglocsolták.
Sonkával, kocsonyával, kaláccsal, borral kínálták őket.

A hajdúhadházi református húsvétköszöntők egész sorát jegyezték le, 32
változatot. Ezek a népies, félnépi alkotások részint az ünnepre
emlékeztetnek, részint a locsolkodást emlegetik, és a jutalomként adott
piros vagy hímes tojásra emlékeztetik a háziakat.

Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
{7-161.} De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
     (Enyedi 1988: 38)

Húsvét másodnapján
Mi jutott eszembe,
Üveg rózsavizet
Vettem a kezembe.
Elindultam vele
Piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok,
Ha nem sajnáljátok,
Nagyon megbánjátok,
Licskes, lucskos lesz
az ünneplő ruhátok.
     (Enyedi 1988: 41)

Az andrásfalviak nem locsolkodtak. Csak az első világháború után kezdett
divatba jönni ez a szokás, de nem vált általánossá, s csak az utcán
locsolkodtak. "Ha az utcán ment egy leján, a legények háturról
odaoroszkodtak, s egy kandér, vaj cseber vizet a nyakába lottyantottak"
(Sebestyén Á. 1972: 146). A református gyerekek jártak köszöntőt mondani a
házakhoz korán reggel:

     Én kis morzsa,
Gyenge rózsa,
Gyenge dejákocska,
Én most jöttem hírmondani,
Krisztus kirájt hirdetni.
Váccsák meg lejánnyikot
Egy szép piros tojásval,
Mind Krisztus urunk megvátotta
Széjes e világot vérivel.
     (Sebestyén Á. 1972: 146)

A locsolással egyenértékű vesszőzés volt néhol szokásban húsvétkor. Az
Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban ma is élő népszokás. 4-6-8 vagy
9 fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal vesszőznek.
Magyarul és szlovákul is mondják a rigmust Tordason:

     Keléses ne légy
Bolhásos ne légy
Esztendőre még frissebb légy!
     (Lukács 1981a: 379) "