RE: [Folklista] pontozó a legényesversenyen

[Kemecsei Gábor]

Kedves Jozsi!
En olvastam az emliett cikket es nagyon erdekesnek tartottam, bar nem
ertettem a temahoz. Mar akor sejtettem hogy lesz "utorezgese". Azota
lattam Lapadon tancolni a kozonsegdijas Kiss Istvant is, es igy mar
kezdtem sejteni mi lehetett a pontozo versenyen es mirol irt Fugedi
Janos. 
Azota az uj Folkmagazinban olvastam a folytatast is Dr. Nagy Zoltan
tollabol. Sajnos nem merek velemenyt formalni, mert nem voltam a
versenyen es a tanchoz sem ertek, de sok tanulsagos dolgot olvastam
mindket cikkben. 
Csak ajanlani tudom mindenkinek azzal, hogy a Te irasodnak is minden
szavat joleso erzessel olvastam.
Udv: kemecs


>-----Eredeti üzenet-----
>Feladó: lista-bounces at list.folkradio.hu 
>[mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] Meghatalmazó Szász 
>József Árpád
>Küldve: 2005. augusztus 11. 13:40
>Címzett: lista at list.folkradio.hu
>Tárgy: [Folklista] pontozó a legényesversenyen
>
>
>Sziasztok, az alábbiakban küldök egy friss, még meleg anyagot, 
>kíváncsian várom az esetleges hozzászólásokat:
>
>	A Korond-i Lorincz Lajos bátyánk mondotta volt egyszer 
>egy kerek asztalbeszélgetés félén az éppen hozzászólni készülo 
>fiatalembernek, miután az ifjú azzal vágott neki beszédének, 
>hogy "én nem értek hozzá de elmondanám a véleményemet", hogy 
>"hát, ha nem ért hozzá, akkor üljön is le". 
>	Ez a kis történet jut eszembe elolvasva Fügedi János 
>"Pontozó a legényesversenyen" címu cikkét, melyben oly nagy 
>szakértelemrol, hozzáértésrol tett bizonyságot, hogyha hozzá 
>szeretnék szólni, bizony elég erosen fel kellene kötnöm a 
>gatyámat, vagy esetleg üljek vissza én is a székembe. Jelen 
>soraimmal jelzem, hogy makacs székely létemre mégis az állva 
>maradást választottam és engedelmükkel elmondanám 
>véleményemet, annál is inkább mivel a cikk írója tanú jelét 
>adta vitázási szándékának.
>	Mindenek elott szeretném jelezni, minden tiszteletem és 
>elismerésem a tudomány és a tudományos munkát végzo emberek 
>elott és mondandómat nem a hozzájuk való felnövésem, 
>erofitogtatás érdekében, hanem a saját tapasztalataim 
>megosztása miatt fogalmazom meg, remélve, hogy a tisztelt 
>érdeklodo számára is hasznosíthatóvá válik.
>	Véleményem szerint Fügedi János remekül írta le a 
>pontozót, és elemezte a vele szorosan kapcsolódó formabeli, 
>muködésbeli jelenségeket. Mindezt, a négy oldal ellenére is, 
>tömören sikerült elénktárnia, és gondolom, még így is csupán 
>egy ízelítonek szánta abból a rendkívül izgalmas és hálás 
>feladatkörbol, amit a néptánccal való tudományos munka 
>kiaknáz. Mélyen osztozom azzal a szomorú megállapításával, 
>hogy: ". a táncpedagógia lenne azon a színvonalon, hogy 
>észrevegye és tudatosítsa ezeket a részleteket, ha módszereket 
>dolgozna ki tanításukra, ha mentené az értékeket, amíg még 
>menthetok. Ha nem elégedne meg a mozdulatok legnyilvánvalóbb, 
>közhelyszeru eloadásaival, hanem egy-egy tánc megismerésében 
>elmélyülve a forma titkait fürkészné.". 
>Abban is egyetértek, hogy ".az eredeti táncosok nagyon is 
>tudatában vannak eloadásaik részleteinek..." és hogy a táncban 
>minden egyes mozdulatnak, gondolatnak megvan a maga helye és 
>értelme, funkciója, hogy ". e technikák táncaik alapelemei.". 
>De, véleményem szerint ezek önmagukban nem képesek eloadásaik 
>sajátos ízét és különlegességét megadni. Az értelem, a tudat, 
>a racionalitás nem tudja felvenni a mindenség szerepét. Nem 
>tudja biztosítani a fennmaradást, az életet. Hiszen akkor elég 
>lenne egy kello adattal, logikai sémával feltöltött 
>számítógép, robot és eloadná a különbözo táncokat típusra, 
>falura, sot eloadó egyéniségekre lebontva. És fokozatosan 
>újabb és újabb verziókkal töltenénk fel, ami miatt esetleg 
>életszagúvá tetszeleghet (hiszen változik idorol-idore 
>ugyebár), de nem nehéz elképzelni annak látványát, hogy milyen 
>ürességet hordozna magával. 
>E tudatosság összekuszált hálójából, fura módon tudatossággal 
>kikuszálódva (hogy Fügedi állításait megerosítsem) láthatjuk, 
>hogy igenis a technikai tudás mellett szükség van valami másra 
>is, ahhoz hogy megteremtsük és megélhessük a tánc és táncolás 
>örömét, szépségét, vagyis hogy élové tegyük. És mi az az 
>egyéb? No, ezt szeretném én is megtalálni, és erre kapóra jött 
>éppen a cikkben említett közönségdíjas, valamint a másik két 
>táncos eloadása. Itt is leszögezném, hogy nem kívánom sem 
>egyik, sem másik táncos fölött az ítélkezo bíró szerepét 
>felvenni, nem is vagyok abban a helyzetben, egyszeruen csak a 
>gondolataim összefogása érdekében szeretném mégis felhasználni 
>kísérleti alanyokként, illusztrációként. Ezúton is elnézést 
>kérek tolük. Tisztelettel kérem, ne vegyék magukra, hisz a 
>gondolataimról van csupán szó, és nem az abszolút igazságról. 
>Az én szememben, Fügedi észrevételeit is használva, egyfelol 
>valóban két igencsak helyre tett mozdulatokat eloadó táncos, 
>másfelol pedig egy esetlegesen nem annak a mércének megfelelni 
>vágyó, és voltaképp ezeket nem is teljesíto táncos jelenik 
>meg. És én nem helyezném oket a nyertes - vesztes, jó - rossz, 
>hiteles - nem hiteles kategóriába, hanem az erényeiket, a 
>kéznyújtásaikat fogadnám el. Hisz amit nem tudott az egyik 
>nyújtani, megkaphattuk a másiktól. Például, azt az élni 
>akarást, életerot elsosorban az igencsak leírt táncostól 
>kaphattuk. És ezt semmiképp nem nevezném erofeszítésnek, 
>giccsnek, paródiának, hanem forrásnak, energiasugárzónak, 
>amibol csak úgy árad a szeretet, az öröm, amivel minket 
>szeretne megszólítani. Velünk közösen ünnepelni. Az is igaz, 
>hogy ez nem teljesen felhotlen, mint ahogyan az sem, ahogyan a 
>másik két táncos is kitárulkozott. Hisz nem éreztem, hogy a 
>pontozóra való ráérzésen és annak megértésén kívül bármit is 
>szeretnének velünk. Velünk, mint nézokkel. Értünk és értük. 
>Mintha csak úgy meglennének magukban, és kész. Miért az egész? 
>A versenyért? A figurákért? A ritmusért? Az eszközökért? 
>Bármennyire is szépek, ha nincs kivel megosztani, megélni nem 
>tudom mit ér. Mit ér a tudomány önmagában? Szeretném elhinni 
>és megélni, hogy a tudomány nem a tudomány fejlodéséért van, 
>hanem értünk. Magunkért. A földön való boldogulásunkért. Az 
>élet öröméért. Hát nem errol szól a tánc? A muzsika? Az emberi 
>élet? Úgyhogy nem elég érezni és érteni, meg is kell szólítani 
>egymást, és nem elég megszólítani, de tudni is kell, mit 
>szeretnénk. És ekkor érthetjük meg egymást és kerülhetünk 
>kapcsolatba egymással, ami úgy az eloadó-muvészetben, mint a 
>hétköznapi életben bizony hiányán van.
>
>Szász József
>Budapest, 2005-08-11
>
>