[Folklista] OFF: maradjunk a lista témájánál!

[JUHASZ Zoltan]

Kedves Lista!

Lelkiismereti okból hozzá kell szólnom a kettős állampolgárság 
témájához, bármennyire kellemetlen is ez azoknak, akik úgymond 
szeretnének a lista témájánál maradni. Szász József Árpád szomorúságában 
gyönyörű képpel írta le mindazt, amit ebben a témában magan is gondolok. 
Csak annyi személyes mondandóval szeretném kiegészíteni, hogy nekem az 
életben nem lenne képem többé a sok-sok erdélyi mesterem -  furulyások, 
énekesek - szeme elé kerülni, ha  a maradék Magyarország úgy döntene,  
hogy neki  nem  kell  társ-állampolgárnak  az a  magyarság,  aki  más 
kasszába kényszerül adót fizetni. Nekik ui. mindig azt mondtam, hogy 
nemcsak nekem, hanem Magyarországnak is szüksége van arra, amit ők 
tudnak - szükség van rájuk. Ezért lelkiismereti kérdést csinálok abból, 
hogy mindenkit meggyőzzek, akit csak bírok - ebben az ügyben nem lehet 
azon az alapon dönteni, hogy szereti-e valaki a kormánypártokat, vagy 
sem. Nézetem szerint semmi erkölcsi alapja nincs annak, hogy megtagadjuk 
az állampolgárság könnyített megszerzését egy olyan embertől, aki 
magyar, ezt vállalja is, méghozzá valamelyik utódállamban vállaja, nem 
Budapesten (bár sokszor itt sem könnyű).  Az az érvelés, amelyik 
pénzügyi szempontokat próbál ebbe az ügybe keverni, egyszerűen nem 
adekvát - a kérdés nem pénzügyi.  Sokkal inkább az a kérdés, hogyan  
alakul majd egy olyan nemzet történelme, amely pénzügyi érvelés hatására 
megtagadta a szoliritást attól a részétől, amelyik bajban van.

Kérem azokat, akiknek kellemetlen a téma, nézzék el nekem ezt a 
hozzászólást, és próbálják elfogulatlanul értelmezni.

Juhász Zoltán



Szász József Árpád wrote:

>	Tisztelet sorstársak, mai élő emberek!
>	Megintcsak szomorúan kezdem el mondandómat, nyilvánulok meg, de mégis megteszem, mert hiszek benne, hogy ezek lehetnek az első lépések a szomorúság feloldásához.
>Miért is vagyok szomorú? Hát pontosan a népzene, néptánc kilátástalan jövője miatt. És miért kilátástalan? Mert ahhoz, hogy a legfontosabbakról beszéljek, elsősorban kell a "nép", másodsorban a zene (zenéje) és végül a tánc (tánca). 
>	Ki a "nép", ebben az értelemben? Hol van? 
>Mint mondottam korábban, a padlón, a földön hever, majdnem hogy vérbefagyva. Mert az a nép, nem az, aki az egészből kimaradva (kívülállóként) mitsemértő módon, esetleg derűsen, mosolyogva járkál a tetemek között és hű, de lazán megfejti eme jelenséget és harsogja, hogy előre. A földről feltápászkodó egyes emberekhez pedig odaszól: mit mind nyavalyogsz, panaszkodsz, sajnáltatod magad.gyere, fogj élethez, csináld amit előtte, menj a helyedre. Mivel, hogy én történetesen a "népet" keresem, nem is foglalkoznék a kívülállókkal, habár az is megérne egy pár gondolatot (tán később).  Nézzük is meg mire képes egy ilyen nép, mit várhatunk tőle, mit tehetünk közöttük léve? Elsősorban magunkra figyelni, megtalálni a testrészeinket, a tudatunkat. Majd utána megkeresni, helyrerakni az elhagyott részeket. Begyógyítani, előbb talán elsősegélynyújtással a sebeket. Aztán lehet a szomszédokra, társakra, a többiekre figyelni és segíteni nekik is, és ezt követően lehet lépésről-lépésre a kiegyensúlyozott állapotba visszatérni.
>	Kérdem én tőletek, hol tartunk ebben a kérdésben, ha történetesen ennek a népnek az aktuális sebei közé tartozik a nemzeti hovatartozása is? Az már nem érdekel minket, csak a zenéje, tánca, csak amit adni tud, és amit kapni tudunk tőle. Csak kapni szeretünk? Mindenki csak adjon nekünk? Hát így valóban nem ide tartozik a kettős állampolgársági kérdés se. Mert nem a mi bajunk? Az az övék? Ők csak adják tovább a szép kis táncokat zenéstül? De az szívből szóljon és őszintén! Mert így szeretjük, úgy szeretjük, így kell nekünk, úgy kell nekünk!!! Mert arra nem vagyunk mi képesek? És mástól akarjuk megkapni. Az áldóját néki!!
>	Kedves szelíd és nem szelíd, vagy akármilyen listások és jómagamat beleértve! Vagyunk egynéhányak ebből a népből valók, ilyenek, olyanok is, és bizony van akinek fontos mindez, és ide is tartozik. Mert minket érint, mirólunk szól. A mi bajunk. Nekünk fáj, és addig nem tudunk, most már nem is akarunk másra figyelni, amíg így van. Mert mi valóban őszintén akarunk muzsikálni, táncolni. Igazságban élni. Nem koreográfia szerint, és újnál újabb próbálkozások szerint. Van nekünk bejáratott receptünk. Voltak nekünk őszinte tiszta szívű elődeink, és ők a példaképek. Ők arra megtanítottak, hogy szeressük a felebarátainkat, a rokonokat, az idegeneket is tiszteljük. Erről bizonyságot is tettünk. Ott az asztalon lehet nézni, és tessék is megnézni! És nem tőlünk kell félni, félteni a világot. Mi pontosan a folytonosság hívei vagyunk (ez hagyomány) és azt kívánjuk biztosítani. 
>	Akár hiszitek, akár nem, amíg a nép a sebét nem gyógyítja meg, nem fog tudni egészségesen élni. A magyarnak magyarnak kell lenni és szívben és papíron egyaránt, ha nem akarunk hazudni. Mert mondják, hogy az a fontos, ami a szívben van, onnan jön. Hát onnan jön ez. És ha mást írunk papírra, az hazugság!! Mellébeszélés. Nincs itt tovább szükség leplezésre, ki kell mondani a valóságot. Nem kötelező ezt érezni, de aki ezt érzi, annak ez az igazsága. És jó tudni, hogy igaz ember kétszer táncol hamis embernek: először és utoljára. Ha mégis ráveszi, az már nem tánc, az gyász.
>	Mit szeretnétek látni a jövőben? Gyászt, szertartásokat? Vagy tán magatokat? Magatokra lenni? Tudjuk mind, hogy szabad a világ. Lehet ezt is, azt is. Mit választotok? De azt vállaljátok, büszkén, mint mi. És ha magatokra akartok maradni, vagy hagyni minket, akkor biztos, hogy nem ismerhetjük meg egymást. Nem adódnak össze erőink, boldogságaink stb...
>	Amúgy meg gondolkozzatok el azon, milyen megalázó (valakinek lenni), hogy valaki életéről más dönt és dönthet. Mert tudtommal a valaki már döntött, hogy magyar. És mindig ezt gondolta és hitte. És aszerint táncolt, énekelt és élt. És így fog-e? Ha további támadások áldozata lesz, és további sebeket okoznak neki. 
>Szász József
>2004-11-04 
>
>  
>