RE: _[Folklista]__visszanéző

[Szász József Árpád]

Jó kis csetepaté alakult ki, engem is kimozdított a hétköznapok szürke tevékenységeiből.
Azt hiszem, a szikra Benke Ildikótónál pattant ki. Hát vissza is mennék oda:
Idézem: "Tegnap este kijelentették az mtv1 vagy 2-esen, hogy sajnos a magyar népművészetnek nem sikerült integrálódnia a magyar nemzeti kultúrába. Nem elég hogy szó szerint agyon hallgatják ezen a két tv-adón a népzenét és néptáncot is (nem beszélve a tárgyi díszítőművészetről), de hogy ezek után kijelentsék, hogy sikertelen az ÜGY!!!"
	Elfogadom, hogy az ilyen kijelentések felborzolják a kedélyeinket, de mint minden hasonló helyzetben, érdemes az elején körül nézni, belegondolni mik is az okozói eme hangulatváltsunknak. Mitől leszünk dühösek? Majd utána megnézhetjük, mit akarunk tenni ez ellen. Esetleg kivonni magunkat ebből, vagy felszólalni ellene, vagy tanulni belőle stb. És ezután, megszervezhetjük, hogy hogyan tudjuk azt a célt elérni. Összefogni másokkal, meggyőzni másokat, segítséget kérni stb. Én úgy gondolom, ez nagyon nehéz feladat mindahányunknak. Megtudni mit szeretnénk, kik vagyunk, a legbelső énünkkkel szembe nézni a legnehezebb dolog, mert féltjük magunkat és vigyázunk a sebeinkre, még akkor is, ha éppen így gyógyíthatjuk meg önmagunkat. De a megoldást mégis magunknál kell kezdenünk, ez a legtisztább dolog, és ez a méltóságunk tápláléka. Így is fogtam fel a hozzászólásaitokat. Kimondtátok, ami bennetek van, de amiért hozzászólok az az, hogy úgy érzem, nem találtuk meg még a célt. Nem nagy célokra, hanem a mi léptékeinkhez arányos tettekre gondolok.
	A magyarkodásról én is: 
Csak biztatni szeretnék minden egyes embert, hogy vállalja fel és éljje is meg a hovatartozását (úgy, ahogyan tudja, amúgy meg lehet tanulni a nagy elődöktől is, voltak és lesznek ilyenek, példaképek. Aki meg tudja, az segítse az emberfiát ebben a kérdésben mégha láthatóan gyerekesen, vagy durván is nyilvánul meg hazaszeretete, hiszen mindez az önkifejezésre tett próbálkozásai és nem a mások bemocskolása). Hiszem, hogy enélkül nincs öszinte kifejezés (a sokunk által kedvelt néptánc, népzene, egyáltalán kultúra sincs, csak bemagolt adathalmazok esetleges variációi). Az anya és gyerek kapcsolatát hoznám fel összehasonlításul. Ez a kapcsolat a legszorosabb, amit az ember megélhet, és aki ezt elárulja, vagy elveti az, szó szerint anyátlan marad. Így gondolkodom a hazáról és a nemzetről is. Kérlek, tiszteljük anyánkat, hazánkat, nemzetünket, hisz ezen keresztül lehetünk, válhatunk láthatóvá és élhetünk örömteli, teljes, szabad életet. Ezáltal kapcsolódhatunk más nemzetekhez, és kultúrájukhoz.	

	
	Szász József
2004-05-18 Budapest

u.i.: A magyar népművészet minden vonatkozásban a nemzeti kultúra része, nem kell integrálódnia sehová.