[Folklista] cikk

[szamelp at npp.hu]

Kedves listatagok, és tisztelt Szász József Árpád!
 
Megadom magam. Nyomatékos mondatok vastag betűvel. Nem áll szándékomban mumus lenni. Árpád listájával egyet tudok érteni, természetesen én is hasonló gondolatok miatt szeretem a táncházat. Azt azonban hozzátenném, hogy, ha egy punk-ot megkérdeznénk, hogy miért jó punkkoncertre járni nem éppen ilyen finoman fogalmazna, de hasonlókat mondana. Erre értettem azt, hogy nem különbözik alapvetően más , kultúrális elfoglaltságtól a táncház. Mondjuk ez a punk hasonlat meglehetősen erős, de legyen mondjuk  jazz, vagy klasszikus zene kedvelő az illető. 
A szolgáltatás kontra pénz dologhoz meg annyit, hogy ajánlom Árpád figyelmébe Juhász Zoltán: Az utolsó dudás c. írását, melyben Pál Pista bácsi mesél az apja, nagyapja koráról. Ebben elhangzik, hogy akkoriban a dudás nem pénzért járt dudálni, mivel nem abból élt. Ha kapott is valamit az sem feltétlenül pénz volt. De természetesen az is igaz, hogy ez manapság nem várható el senkitől. Bár tudok példát olyan próbálkozásokról, amik a régi állapot szerint működnek. Reménykedjünk, hogy tartósak lesznek.
 
Péter

________________________________

Feladó: lista-bounces at list.folkradio.hu meghatalmazó: Szász József Árpád
Küldve: 2004. 07. 08., Cs 14:08
Címzett: Folklista a Folkrádió levelező listája
Tárgy: RE: [Folklista] cikk



Sziasztok!

 

Péter írja:               

Szerinted egy táncház miben különbözik bármi más hétvégi, vagy hétköznapi néhány órás elfoglaltságtól? Írtam is, hogy a divat szó kissé túlzó.

 

Javasolnám, írjunk le egy párat, ki-ki maga a legfontosabbakat majd dolgozzunk ki egy közös listát. Én a következőket jegyzem meg kezdésül:

-         a táncház olyan hely, ahol játszik minimum egy zenekar (élőben) és általában akusztikus hangszereken

-         különböző vidékek jellegzetes népzenéjét játssza a banda (a saját elképzelése, tudása, felfogása szerint megtanultakat), a különböző vidékekről érkező hagyományos bandák is fellépnek sokszor

-         a zenészekkel a legközvetlenebb kapcsolatokat is fel lehet venni, rendelni lehet a zenekar által ismert dalokból, sőt esetleg rövidebb eszmecsere (dúdolás) után általuk ismeretlent is

-         mindezekre a zenékre lehet táncolni (bármit, amit tud az ember), lehet énekelni (akár hamisan is), lehet csujogatni, lehet csak úgy hallgatni, lehet tanulni dallamokat, énekeket, zenélési technikát, lehet művelődni

-         a legtöbb táncházban lehet tanulni táncokat (különböző vidékek jellegzetes néptáncait, az éppen aktuális tánctanítók által előadottakat és az ő értelmezéseikben), lehet tanulni egymástól, egymás értelmezéseit megfigyelni, lehet adatközlőket látni, lehet tapasztalatokat cserélni és mindezeket természetes légkörben

-         lehet kisebb nagyobb csoportokat, közösségeket látni, lehet ilyenekbe verődni, hozzátartozni és élvezni ennek erényeit

-         lehet figyelmet kapni, pld. a zenekar előtt táncolva stb.

Mindezeket tehát lehet kapni a táncháztól és szerintem függetlenül, hogy városon van, vagy vidéken, hogy divatból megyünk vagy nem, hogy milyen életmódot folytatunk, hogy milyen ruhákban megyünk, vagy hogy mi a foglalkozásunk. A különbség, a jelenlévőkben és cselekedeteikben, hozzáállásukban van.

 

Péter írja:

Mennyi táncház van vidéken? És mennyi Budapesten? Vidéken szinte nulla, Budapesten viszonylag sok. 

 

Annyi táncház van, amennyi fenn tud maradni, amennyi működni tud. Kell hozzá zenekar, (van példa magnózenére működő táncházra is, amúgy Pesten van a legtöbb zenekar), táncoktató (van pld oktatás nélküli táncházra is, amúgy Pesten van a legtöbb oktató is), helyiség (Pesten van a legtöbb helyiség is) és nem utolsó sorban résztvevőre (ebből is Pesten van a legtöbb, azért sajnos nem százalékosan).

 

Péter írja:

Ja, és ki tart ingyenes tácházat? Ki az a zenész, táncoktató, aki nem ebből él? Biztosan van ilyen, de nem jellemző. Nem vagyok nyugatimádó, de arrafelé jobban működnek az ilyenek. Többeknek van valamilyen foglalkozása, egyébként meg szivesen muzsikál, vagy táncot tanít kikapcsolódásként. A nyugatot pénzorientáltnak tartjuk, valamilyen formában az is, de azt jól tudják, hogy igazi közösséget, barátságot fenntartani csak úgy lehet, ha félre teszik az üzleti szellemet és csak a közösségi örömért teszik amit tesznek. Ki az a népzenész, vagy néptánc oktató ma Magyarországon, aki a tudását azért adja át ingyen, mert ő is így kapta és kötelessége azt tovább adni, mert az nem az övé, hanem közkincs. Biztosan van ilyen, csak ritka, esetleg még hülyének is tartják.

 

Általában fizetni valamilyen szolgáltatásért szoktunk. Az előbb felsoroltak is ezek, tehát fizethetünk. És mint mindenben, döntsük el, mire költünk és mennyit, mi éri meg az árát. Szerintem a fent említett szolgáltatások alulfizetettek ma, és ha akarjuk emelni a termék minőségét, bizony zsebbe kell nyúlni. És ez természetes kell, hogy legyen.

 

Péter írja:

Ja, és valaki kérdezte, hogy ismerek-e táncházba járó bankárt. Úgy mondanám, hogy jólfizetett banki alkalmazottat ismerek, és jár táncházba. Miért, összeegyeztethetetlen a két dolog?

Ez a valaki elmítette, hogy akkor ez a bankár támogathatná a táncházmozgalmat. És mire kellene a bankár pénze? Ha jól tudom, akkr egy táncmulatsághoz kell néhány nem túl drága hangszer, pár négyzetméter sík terület, meg emberek. Mire kell akkor a pénz? Talán nem is a nyugat az üzleties, hanem mi vagyunk azok?

 

Nem a bankár pénze kell, hanem az ő segítsége és tudása is, hogy mindez magasabb szintre kerülhessen, és a zene, tánc, a kultúra ne csak elmélet (csak szép szavak) legyen, hanem valóban az emberekről szóljon és az emberekért, hiszen a kultúra az élet minősége.

[Szász József Árpád] 

Budapest

2004-07-08

 

 

--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: winmail.dat
Type: application/ms-tnef
Size: 10117 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040708/6125b9cd/attachment-0017.bin>