[Folklista] cikk

[Fontanyi Viktor]

Sziasztok!
 
Csak néhány gondolatot hadd fűzzek hozzá. Úgyis, mint táncházba járó
ember...
 
A táncház nem divat! Legalábbis itt, Budapesten nem! Nem vagyunk annyian, és
még sokan furcsán néznek ránk. De ezt már egyszer megvitattuk.

Igen, a táncházban élő zene van (általában). A zenét a zenészek játszák. Ők
szolgáltatnak. A tánctanár tanít, ő is szolgáltat. Ezt valamilyen módon meg
kell fizetni. Tudom, ez így túl modernül hangzik, de régen is így volt. Ez a
megfizetés lehet kötelező, fix összeg, amikor belépőt szednek. Lehet olyan,
hogy mindenki annyit ad amennyit gondol. Ezzel meghálálva azt, hogy a
zenekar húzta neki a kedvenc dallamát, amire ő a kedvesével táncolt. De
lehet olyan, hogy nem közvetlen pénzt adunk, hanem az étel-ital fogyasztást
álljuk mi táncosok. Szerintem ez így van rendjén, természetes. És sokkal
inkább fizetek élőzenéért, mint magnózenéért! Gondolom, nem kell
megindokolnom, ugye? :)
 
És az egész, zenész-táncos közösség együtt képes csodálatos hangulatot
teremteni! A zenészek elkezdik húzni a muzsikát. Kiáll egy pár, majd még egy
és újabbak. Táncolnak. Felhangzik egy kedvenc dallam. A táncosok elkezdenek
énekelni, és elkezdenek "másként" táncolni. Ezt most nem tudom szebben írni,
de bekövetkezik egy hangulatváltás! Ez átszivárog a zenészekre, akik tovább
fokozzák a hangulatot... Folytassam? :)
 
És a közösség. Először táncházon belül kialakul egy közösség. Találkozunk
hétfőn, szerdán, szombaton. Táncházakban. Majd találkozunk akkor is, amikor
nincs táncház!
 
Hallottam olyat, hogy a néptánc kötött. - Valljuk be, igaza van! Lányok
esetében fokozott a kötöttség. De megmondom őszíntén, én még nem gondoltam
erre. Nem tudom, hogyan vélekednek erről a lányok? - És, hogy az illető
(leány) nem szeret kötötten táncolni! De engem például nem köt le a discoban
való "lötyögés". Pedig én ezt a helyet nevezném divatosnak! Viszont, ha
éppen nem táncolok, akkor is sokkal szebb látvány egy táncházban táncoló
táncospár, mint a másik helyen sok unalmasan lötyögő ember. 
Namost itt nem csak a magyar táncokra gondolok!  Pl. a latin táncok is
néptáncok, de most nem erről van szó.
 
Ezek a gondolatok futkároztak így kora délután, bennem. De a lényeg egy: Jól
érzem magam a táncházban, a táncházas közösségben! Főleg akkor, ha a többiek
is, hátmég a zenekar!
 
Üdvözlettel,
 
Fontányi Viktor 
tervező 
ETV-Erőterv Rt. 
1094 Budapest, Angyal u. 1-3 
Tel.:218-5600/3502 
Fax.:455-3617 
E-mail: fontanyi.viktor at etv.hu< mailto:fontanyi.viktor at etv.hu
<mailto:fontanyi.viktor at etv.hu> > 
www.etv.hu 

-----Original Message-----
From: Szász József Árpád [mailto:SzaszJ at olajterv.hu]
Sent: 2004. július 8. 14:09
To: Folklista a Folkrádió levelező listája
Subject: RE: [Folklista] cikk



Sziasztok!

 

Péter írja:               

Szerinted egy táncház miben különbözik bármi más hétvégi, vagy hétköznapi
néhány órás elfoglaltságtól? Írtam is, hogy a divat szó kissé túlzó.

 

Javasolnám, írjunk le egy párat, ki-ki maga a legfontosabbakat majd
dolgozzunk ki egy közös listát. Én a következőket jegyzem meg kezdésül:

-         a táncház olyan hely, ahol játszik minimum egy zenekar (élőben) és
általában akusztikus hangszereken

-         különböző vidékek jellegzetes népzenéjét játssza a banda (a saját
elképzelése, tudása, felfogása szerint megtanultakat), a különböző
vidékekről érkező hagyományos bandák is fellépnek sokszor

-         a zenészekkel a legközvetlenebb kapcsolatokat is fel lehet venni,
rendelni lehet a zenekar által ismert dalokból, sőt esetleg rövidebb
eszmecsere (dúdolás) után általuk ismeretlent is

-         mindezekre a zenékre lehet táncolni (bármit, amit tud az ember),
lehet énekelni (akár hamisan is), lehet csujogatni, lehet csak úgy
hallgatni, lehet tanulni dallamokat, énekeket, zenélési technikát, lehet
művelődni

-         a legtöbb táncházban lehet tanulni táncokat (különböző vidékek
jellegzetes néptáncait, az éppen aktuális tánctanítók által előadottakat és
az ő értelmezéseikben), lehet tanulni egymástól, egymás értelmezéseit
megfigyelni, lehet adatközlőket látni, lehet tapasztalatokat cserélni és
mindezeket természetes légkörben

-         lehet kisebb nagyobb csoportokat, közösségeket látni, lehet
ilyenekbe verődni, hozzátartozni és élvezni ennek erényeit

-         lehet figyelmet kapni, pld. a zenekar előtt táncolva stb.

Mindezeket tehát lehet kapni a táncháztól és szerintem függetlenül, hogy
városon van, vagy vidéken, hogy divatból megyünk vagy nem, hogy milyen
életmódot folytatunk, hogy milyen ruhákban megyünk, vagy hogy mi a
foglalkozásunk. A különbség, a jelenlévőkben és cselekedeteikben,
hozzáállásukban van.

 

Péter írja:

Mennyi táncház van vidéken? És mennyi Budapesten? Vidéken szinte nulla,
Budapesten viszonylag sok. 

 

Annyi táncház van, amennyi fenn tud maradni, amennyi működni tud. Kell hozzá
zenekar, (van példa magnózenére működő táncházra is, amúgy Pesten van a
legtöbb zenekar), táncoktató (van pld oktatás nélküli táncházra is, amúgy
Pesten van a legtöbb oktató is), helyiség (Pesten van a legtöbb helyiség is)
és nem utolsó sorban résztvevőre (ebből is Pesten van a legtöbb, azért
sajnos nem százalékosan).

 

Péter írja:

Ja, és ki tart ingyenes tácházat? Ki az a zenész, táncoktató, aki nem ebből
él? Biztosan van ilyen, de nem jellemző. Nem vagyok nyugatimádó, de arrafelé
jobban működnek az ilyenek. Többeknek van valamilyen foglalkozása, egyébként
meg szivesen muzsikál, vagy táncot tanít kikapcsolódásként. A nyugatot
pénzorientáltnak tartjuk, valamilyen formában az is, de azt jól tudják, hogy
igazi közösséget, barátságot fenntartani csak úgy lehet, ha félre teszik az
üzleti szellemet és csak a közösségi örömért teszik amit tesznek. Ki az a
népzenész, vagy néptánc oktató ma Magyarországon, aki a tudását azért adja
át ingyen, mert ő is így kapta és kötelessége azt tovább adni, mert az nem
az övé, hanem közkincs. Biztosan van ilyen, csak ritka, esetleg még hülyének
is tartják.

 

Általában fizetni valamilyen szolgáltatásért szoktunk. Az előbb felsoroltak
is ezek, tehát fizethetünk. És mint mindenben, döntsük el, mire költünk és
mennyit, mi éri meg az árát. Szerintem a fent említett szolgáltatások
alulfizetettek ma, és ha akarjuk emelni a termék minőségét, bizony zsebbe
kell nyúlni. És ez természetes kell, hogy legyen.

 

Péter írja:

Ja, és valaki kérdezte, hogy ismerek-e táncházba járó bankárt. Úgy mondanám,
hogy jólfizetett banki alkalmazottat ismerek, és jár táncházba. Miért,
összeegyeztethetetlen a két dolog?

Ez a valaki elmítette, hogy akkor ez a bankár támogathatná a
táncházmozgalmat. És mire kellene a bankár pénze? Ha jól tudom, akkr egy
táncmulatsághoz kell néhány nem túl drága hangszer, pár négyzetméter sík
terület, meg emberek. Mire kell akkor a pénz? Talán nem is a nyugat az
üzleties, hanem mi vagyunk azok?

 

Nem a bankár pénze kell, hanem az ő segítsége és tudása is, hogy mindez
magasabb szintre kerülhessen, és a zene, tánc, a kultúra ne csak elmélet
(csak szép szavak) legyen, hanem valóban az emberekről szóljon és az
emberekért, hiszen a kultúra az élet minősége.

[Szász József Árpád] 

Budapest

2004-07-08

 

 

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040708/5c50450d/attachment-0017.htm>