[Folklista] Táncházak jövője

[Szitnyai]

  Táncházak jövője. Az erről folytatott vitában a pályázati esélyek latolgatása a szervezett fellépés irányába mutat, ennek fontosságát szeretném alátámasztani. Rövid bemutatkozásként: nem vagyok "szakmabeli", de 23 évig rádiósként, majd két évig a Duna TV igazgatójaként igyekeztem szolgálni a mozgalom ismertségét. Szakterületem a  Kárpát-medencei rurális, elmaradott térségekhez köt, s ezt csak azért jegyzem meg, mert a táncházak jövője alapvetően a kulturális revitalizáció esélyével függ össze. Három területen kellene frontáttörést elérni: a médiában, a vállalkozói szférában és a közművelődési intézményrendszerben.
   1./ Média tapasztalatok: amikor a 90-es évek szabadabb légkörében a Kossuth-adó egyik magazinműsorában és riportműsoraimban rendszeressé tettem a táncházi zenéket, a házon belüli durva ellenérzések döbbentettek rá, milyen mértékben hiányzik e kultúra az angolszász slágerlistákon szocializálódott média emberekből, milyen sokan gondolják, hogy e műfajnak nem kellene  átlépnie a szakműsor határait. A sok éven át kísérő, kirobbanó hallgatói tetszés cáfolta a tévhitet, de más tanulsága is volt. Ez a zene kihat a prózára is: csak értékközpontú témaválasztást és mívesen megfogalmazott gondolatokat enged meg. Ma már gyakrabban hallani az adón táncházi zenét, ám egy megkezdett hagyományt folytatni  kellene rádióban és tévében: teret adni nyilvános szakmai vitáknak a mozgalom nem csupán szakmai, hanem társadalmi funkcióiról is. Mert jóval többről van szó a nemes szórakoztatásnál és hagyományápolásnál. A Folkrádió kezdeményezője lehetne olyan konferenciának, amely a média szerepét elemezné - a határon túl is /aki hallgatja pl. a "weszternizált" erdélyi rádiókat, tudja, miről beszélek./
    2./  Bármily naívnak is tetszik az ötlet: e kultúrát honosítani kellene a vállalkozói szférában a folkkocsmák hálózatának létrehozásával, modellként nem csupán az ír, hanem a dél-lengyel gorál kocsmákra is gondolhatunk - kultúrát közvetítő, alternatív szórakozóhelyként. Kizárólag franchise-rendszerben működhetnének, a berendezés, a zenei és táncválaszték meghatározott kötelezettségével,   a Hagyományok Háza - vállalkozói alapon végzett - módszertani útmutatása szerint. Meg kellene próbálni értékeinket érdekeltségekre építve, professzionális módon terjeszteni - így működik az értékrombolás is, működhetne így az ellenkezője is. Ha minden tájegységben csak egy jönne létre: 65-70 folkkocsmánk lenne, ha minden kistérségben  lenne csak egy: számuk a 160-at is elérné.
     3./ A legfontosabb: nem a táncházakkal van a baj, a baj az, hogy a közművelődési intézményrendszer van defenzívában, települési-kistérségi felzárkóztató programjaink  ezért túlzottan gazdaság-centrikusak, s szorul háttérbe a hagyományos értékeket feltámasztó kulturális revitalizáció. Márpedig ennek keretében egyik legfontosabb feladatunk lenne a városi kultúra részévé vált táncházmozgalom visszatelepítése a forrásvidékre. Sok éve munkálkodva egy erdélyi kisfalu újjáélesztésén, a lokális gazdasági és társadalomfejlesztő program természetes velejárója lett minden hagyományos kultúra felélesztése, bizonyítva, hogy  az értékelvű modernizáció nem megsemmisítője, hanem élesztője az értékeknek,  a közösségi alkalmak újbóli megteremtése a társadalmi kohéziót segíti. /Csak egy  megjegyzés: évente kb. 300 ezer magyarországi vendég látogat turistaként Erdélybe. Ha a kinti vendéglátók - csekély költség többlettel, a helyi néptáncosoknak munkát, jövedelmet nyújtva - csak a vendégek kis százalékát tanítanák meg egy dalra, egy táncra, hogy ne csak az oroszhegyi pálinkát hozzák magukkal -, ezrével nőne meg azoknak a száma, akik a megismert kultúrát itthon is keresnék./ Vannak, persze, hazai modellek is, de kis számban.
      Helyes tehát, ha pályázatokra vadászunk, de egyenként nem sokra megyünk. A sokhelyütt kiüresedő közművelődési intézményeknek kell programszerűen e mozgalmat felkarolni, de ehhez előbb a mozgalomnak  kell elkészítenie a maga országos /Kárpát-medencei/ stratégiáját, javasolt országos pályázati rendszerét, feltérképezve a partner intézmények körét. Az érdekérvényesítéshez pedig - egy médiastratégia alapján -  széles körben mozgósítani kell a médiát.
       E téren sokat tanulhatunk a "lokális Európától", de erről talán legközelebb, ha lesznek e gondolatfutamnak egyetértői vagy vitatói.

                                                                                                                                                         Szitnyai Jenő
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040109/8ba62a0f/attachment-0017.htm>