<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2734.1600" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>  <FONT size=3>Táncházak jövője. 
Az erről folytatott vitában a pályázati esélyek latolgatása a szervezett 
fellépés irányába mutat, ennek fontosságát szeretném alátámasztani. Rövid 
bemutatkozásként: nem vagyok "szakmabeli", de 23 évig rádiósként, majd két évig 
a Duna TV igazgatójaként igyekeztem szolgálni a mozgalom ismertségét. 
Szakterületem a  Kárpát-medencei rurális, elmaradott térségekhez köt, s ezt 
csak azért jegyzem meg, mert a táncházak jövője alapvetően a kulturális 
revitalizáció esélyével függ össze. Három területen kellene frontáttörést 
elérni: a médiában, a vállalkozói szférában és a közművelődési 
intézményrendszerben.</FONT></FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial>   1./ Média tapasztalatok: amikor 
a 90-es évek szabadabb légkörében a Kossuth-adó egyik magazinműsorában és 
riportműsoraimban rendszeressé tettem a táncházi zenéket, a házon belüli 
durva ellenérzések döbbentettek rá, milyen mértékben hiányzik e kultúra az 
angolszász slágerlistákon szocializálódott média emberekből, milyen sokan 
gondolják, hogy e műfajnak nem kellene  átlépnie a szakműsor határait. A 
sok éven át kísérő, kirobbanó hallgatói tetszés cáfolta a tévhitet, de más 
tanulsága is volt. Ez a zene kihat a prózára is: csak értékközpontú 
témaválasztást és mívesen megfogalmazott gondolatokat enged meg. Ma már 
gyakrabban hallani az adón táncházi zenét, ám egy megkezdett hagyományt 
folytatni  kellene rádióban és tévében: teret adni nyilvános szakmai 
vitáknak a mozgalom nem csupán szakmai, hanem társadalmi funkcióiról is. Mert 
jóval többről van szó a nemes szórakoztatásnál és hagyományápolásnál. A 
Folkrádió kezdeményezője lehetne olyan konferenciának, amely a média szerepét 
elemezné - a határon túl is /aki hallgatja pl. a "weszternizált" erdélyi 
rádiókat, tudja, miről beszélek./</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial>    2./  Bármily 
naívnak is tetszik az ötlet: e kultúrát honosítani kellene a vállalkozói 
szférában a folkkocsmák hálózatának létrehozásával, modellként nem csupán az ír, 
hanem a dél-lengyel gorál kocsmákra is gondolhatunk - kultúrát közvetítő, 
alternatív szórakozóhelyként. Kizárólag franchise-rendszerben működhetnének, a 
berendezés, a zenei és táncválaszték meghatározott 
kötelezettségével,   a Hagyományok Háza - vállalkozói alapon végzett - 
módszertani útmutatása szerint. Meg kellene próbálni értékeinket érdekeltségekre 
építve, professzionális módon terjeszteni - így működik 
az értékrombolás is, működhetne így az ellenkezője is. Ha minden 
tájegységben csak egy jönne létre: 65-70 folkkocsmánk lenne, ha minden 
kistérségben  lenne csak egy: számuk a 160-at is elérné.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>     <FONT 
size=3>3./ A legfontosabb: nem a táncházakkal van a baj, a baj az, hogy a 
közművelődési intézményrendszer van defenzívában, települési-kistérségi 
felzárkóztató programjaink  ezért túlzottan gazdaság-centrikusak, s szorul 
háttérbe a hagyományos értékeket feltámasztó kulturális revitalizáció. 
Márpedig ennek keretében egyik legfontosabb feladatunk lenne a városi kultúra 
részévé vált táncházmozgalom visszatelepítése a forrásvidékre. Sok éve 
munkálkodva egy erdélyi kisfalu újjáélesztésén, a lokális gazdasági és 
társadalomfejlesztő program természetes velejárója lett minden hagyományos 
kultúra felélesztése, bizonyítva, hogy  az értékelvű modernizáció nem 
megsemmisítője, hanem élesztője az értékeknek,  a közösségi 
alkalmak újbóli megteremtése a társadalmi kohéziót segíti. /Csak egy  
megjegyzés: évente kb. 300 ezer magyarországi vendég látogat turistaként 
Erdélybe. Ha a kinti vendéglátók - csekély költség többlettel, a helyi 
néptáncosoknak munkát, jövedelmet nyújtva - csak a vendégek kis százalékát 
tanítanák meg egy dalra, egy táncra, hogy ne csak az oroszhegyi pálinkát hozzák 
magukkal -, ezrével nőne meg azoknak a száma, akik a megismert kultúrát itthon 
is keresnék./ Vannak, persze, hazai modellek is, de kis 
számban.</FONT></FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial>      Helyes tehát, 
ha pályázatokra vadászunk, de egyenként nem sokra megyünk. A sokhelyütt 
kiüresedő közművelődési intézményeknek kell programszerűen e mozgalmat 
felkarolni, de ehhez előbb a mozgalomnak  kell elkészítenie a maga országos 
/Kárpát-medencei/ stratégiáját, javasolt országos pályázati rendszerét, 
feltérképezve a partner intézmények körét. Az érdekérvényesítéshez pedig - 
egy médiastratégia alapján -  széles körben mozgósítani kell a 
médiát.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial>       E téren 
sokat tanulhatunk a "lokális Európától", de erről talán legközelebb, ha lesznek 
e gondolatfutamnak egyetértői vagy vitatói.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT 
face=Arial>                                                                                                                                                         
Szitnyai Jenő</FONT></DIV></BODY></HTML>