[Folklista] "ha rábízom a kultúrámnak egy szeletét..."

[Pávai István]

SzP : "Kérdés: ha rábízom a kultúrámnak egy szeletét (itt zene) egy másik
népre úgy 150-180 évig, egy olyan népre, akinek kultúrája teljes mértékben
eltér a miénktől (ugye, 600éve közelíteni sem sikerült), vajon ez a nép
ennyi idő alatt nem formálja-e a maga képére ezt a szeletet? Kezdődött
azzal, hogy ők alkalmasak voltak a XIX.sz.-ban megváltozott zenei igények
kielégítésére. Ez a folyamat mai napig tart. Előbb falusi cigányzene, városi
cigányzene, majd magyar nóta, azután alföldi lakodalmas stílus (3+2),
jelenleg pedig Lajcsi és a feketeszemek. Első hallásra megdöbbentő, de
gondolkozzunk el rajta. Akkor el kellene dönteni, hogy mi a folklór? Egy
közel 100 évvel ezelőtti állapot visszahozása néhány órára (egy esti
táncház), vagy átélni azt, amiről Juhász Zoltán írt? Az első az egy állapot,
amiben az ember jól érezheti magát néhány órára, amiről pedig Juhász Zoltán
ír, az őseink hite, gondolkodása, ami végigkíséri az embert a életének
minden percében egészen haláláig."

 

Ez nem népek szintjén történik, hanem az emberek konkrét életterében, falun
és városon. Nem arról van szó, hogy a magyarok rábízzák a mulatáshoz
szükséges hangszeres zenélés feladatát a cigányokra. A Juhász Zoli által
említett, nem hivatásos (nem pénzért muzsikáló) magyar hangszeres zenészek
mellett, a magyarok, románok stb. között is voltak hivatásos zenészek, akik
ugyanúgy pénzért (vagy egyéb javakért) muzsikáltak, mint a cigányok.
Társadalmi-gazdasági okai vannak annak, hogy a cigányok közül nagyobb
számmal kerülnek ki hivatásos zenészek. Földműves falvakban általában a
parasztemberek, akiknek kaszálni, szántani, erdőre járni kellett, nem volt
sem idejük, sem lehetőségük, még ha neki is fogtak zenélni, hogy a munkától
elnehezült ujjakkal felvegyék a versenyt a cigányprímásokkal, akiknek
rendeszerint nem volt földjük, vagy ha igen, azt is "kalákában", muzsikálás
fejében műveltették meg a falu fiatalságával.

Ugyanakkor "mindenre van ellenpélda", tehát jól muzsikáló földműves,
földművelő cigány is van, de amit itt leírtam, az nem kiragadott példa,
hanem ez volt a gyakoribb, az általánosabb.

A városi cigányzenészek általában nem képeztek "etnikai csoportot", tehát
csak származás szempontjából voltak cigányok, "Uraknak" muzsikáltak, ezért
ennek megfelelően öltözködtek, viselkedtek, így rendezték be a lakásukat.
Többnyire nem tudtak cigányul, csak néhány cigány szót kevertek magyar
beszédükbe (cigányzenész zsargon). A városi cigányzenészek lenézték a falusi
cigányzenészeket, és a mindenfajta egyéb cigányokat, tehát ők a legkevésbé
képviselhették a cigányság saját folklórját. Itt persze városi cigányzenész
alatt nem olyanokat értek, akik a kommunizmus alatt panellakásokba faluról
beköltöztek, hanem akik több generáción keresztül városiak. Így tehát nem
(ők) alakították a saját képükre a magyarság kultúráját. A városi cigányzene
a magyar kultúra része, ugyanakkor nem folklór, csupán részben folklórszerű.

Az már elég rég óta, kb. 200 éve el van döntve, hogy mi a folklór. Ennek
értelmében az, ami a városi táncházban történik, az szintén nem folklór, ezt
folklorizmusnak nevezik, vagyis a folklórnak egy tudatos (nem
hagyományozott) adaptációja. Nagyjából ez a tudomány álláspontja. Az már az
én magánvéleményem, hogy a folklorizmus formái közül (színpadi néptánc,
koncert, feldolgozás stb.) a táncház áll a legközelebb a folklórhoz, ezért
ennek a támogatását tartom a legfontosabbnak, erre kellene épüljön a többi,
s nem fordítva.

Pávai István 

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20040826/582b8bad/attachment-0017.htm>