[Folklista] Szárd és kelta folklór. Mikortól beszélhetünk dudáról?

[KOVACS Peter Freemail]

>>----- Original Message ----- 
From: "Kiraly, Endre" <endre.kiraly at hp.com>
To: "Folklista a Folkrádió levelező listája" <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Thursday, August 05, 2004 6:22 PM
Subject: RE: [Folklista] Badacsonyi Lajos


Szervusz kedves Zoli bácsi!

Épp most hallottam egy érdekességet a rádióban, talán érdekel: a legrégebbi
duda-ábrázolást Magyarországon 2001-ben találták meg az Alsóörsi ref.templom
külső, déli falán egy XIV(?) sz.-i freskón. Nagy Krisztus alak mellett egy
kis dudás alak. Feltehetően a Gonoszt jelképezi.. :-)

Üdv,

Endre
(Király Szilvi papája)<<


Nem én lettem megszólítva, de a témához tartozik:

Szardínián láttunk egy olyan hangszerjátékost, aki tkp. dudás volt (mert
másképp ezt nem lehet mondani), viszont hogy úgy mondjam, "tömlő nélküli
dudán játszott". Egyszerre három síp volt a szájában, és a pofazacskója
szolgált tömlőként, amelyből a dudásokhoz hasonlóan folyamatosan,
megszakítás nélkül áramoltatta a levegőt (azzal a speciális
légzéstechnikával, amit a töröksíposok /ha valakinek jobban tetszik így,
akkor "zurnások"/ használnak a Közel-Keleten és a Balkánon). Tökéletes és
szép dudahangzást produkált a fiatalember (a kora alapján ő már lehet, hogy
nem a hagyományőrző, hanem a "revival" kategóriába tartozik), jó volt
hallgatni; a "dudának" a hangzása a nóták felépítése és a hangmagasság miatt
engem nagyon a horvát dudára emlékeztetett. Ugyanúgy ritmizált is a
levegővel, de nem úgy, ahogy a horvát dudások, hogy a testük mozgása által,
hanem a befúvás erősségével. A Karcsi kollegámnak szándékában állt meghívni
az illetőt Magyarországra, nem tudom, mi lett belőle. Ha valaki csinált róla
képet, azt megpróbálom kideríteni és elkérni tőle, és szándékomban áll
feltenni azt a galériába, ha az illető beleegyezik.

Egyébként a szárd hagyományban - már említettem - sok minden emlékeztetett
engem a horvát, illetve a balkáni hagyományra. Ugye eleve körtáncot (vagyis
kólószerű) táncot jártak, de nagyon kifinomult apró mozgásokkal, mint a
kólóban. Azonkívül a "szélen két nő, középen egy férfi összefogózva egy
sorban táncol"- felállás is megfigyelhető volt, amit én a bunyevácoktól
láttam. A zenében pedig a dallamnak egy idő után egy kvárttal lejjebb való
megismétlése a jellemző; ez szintén a horvátra hasonlít, bár tudom, hogy ez
a szerkezet a legáltalánosabb európai örökség (az AABB szerkezettel együtt,
vagy annak részeként). Eleve az egész zene a harmónikán (ezt az egyetlen
hangszert használták önmagában a tánckísérethez) a dó-szó alapnak megfelelő
harmónia váltogatására alapul (a gombosharmónikán ha kihúzod és behúzod,
akkor a dó-ra és a szó-ra épülő hangok, akkordok jelennek meg), ezért elég
primitívnek és egy idő után unalmasnak tűnt (de a táncban a virtuóz
lábfigurák, stb. ezt feledtették... :) ).

Na, leírtam a szardíniai folklórélményeimet is (legalábbis az ottani
lakosság hagyományaira vonatkozóan).

Apropó leírtam már, hogy az ezt megelőző spanyolországi folklórutam
alkalmával a második helyszín a magukat galloknak, tehát keltáknak valló
emberek földjén volt? A várost "A Corun~a"-nak hívják,
Északnyugat-Spanyolországban fekszik az óceánparton; Portugáliával egy
vonalban; a "gallego" nyelvjárást beszélik, amelyet egyesek a portugál,
mások a spanyol nyelv részének tekintenek. A lényeg, hogy ők keltáknak
tartják magukat, és valóban, spanyol gitárral ott nem is találkoztunk, csak
és kizárólag dudazenével (az ő részükről), ami valóban a kelta népek
dudazenéjére hasonlít / azzal megegyezik.

Valóban nem minden ottani ember nézett ki spanyolosan; sőt, állítólag
létezik is ott egy kutatóintézet, ami az ő népük és a mi népünk közötti
"rokonságot", lehetséges kapcsolatokat kutatja - ők ugyanis rokonoknak
tartanak bennünket, holott szerintem mi a keltákkal nem biztos, hogy rokonok
vagyunk; csak amiatt, hogy egyidőben (vagy különböző időben...?) ugyanazon a
területen éltünk...(Az viszont tény, hogy Sebestyén Márta talált már
ereszkedő pentaton dallamot az írek, vagy a skótok között, ami nagyon
hasonlít a mi egy dallamunkhoz.)

Kovács Péter