[Folklista] cikk a Romaniai Magyar Szobol

[Pávai István]

Nati! Az alábbit a listára is ráküldted? Én nem ott kaptam meg. Vagy
változott a lista e-mail címe? Át kell állni valamire?
Pávai István

> -----Original Message-----
> From: lista-bounces at list.folkradio.hu 
> [mailto:lista-bounces at list.folkradio.hu] On Behalf Of Natalia Zagyva
> Sent: 2003. szeptember 24. 15:08
> To: lista at list.folkradio.hu
> 
> Magyar Filmnapok (2.)
> Táncház-effektus
> 
> (Bukarest) * Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy 
> gyűjtô ország, úgy hívták, hogy Magyarország. Ebbe az 
> országba gyűlt csángó, szerb, román, roma - a kies 
> Kelet-Közép-Európa valamennyi földönfutója. Magyarok is éltek 
> még ott... Kocsimosás, betörés, italozás és alibiként 
> házépítés, fekete munkában - ez volt a földönfutók 
> foglalkozása. Hajléknak pedig a járda széle, párnának a 
> szegélykô is megtette, nyár idején. Télen? - arról nem szól a krónika.
> 	De volt egy hely ebben a meseországban, ahol 
> télen-nyáron jól érezhette magát a hontalan, és a honos is. 
> Egy élet-sziget, ahol megszépül a test és kivirul a lélek, 
> fény villan az álmos sötétben. Ahol mindenki szívbôl 
> énekelhet, vetheti a figurát, hazai hangokat adhat, kaphat. 
> Társra talál a magányos, a sérült lelkű, a perifériára 
> vetett, a kapcsolatteremtésre még képes és képtelen. 
> Kompenzál ott gazdag, szegény - teljes a társadalmi béke. 
> Nincs rangkülönbség, osztályháború, nemzeti marakodás. 
> Mindenki normális. 
> Önmagát nyújtja - és nem utasítják vissza. A táncház ez a 
> földi menyország.
> 	Szomjas György Vagabond című filmjét látva bízvást 
> ajánlhatjuk ezt a műintézetet modern világunk valamennyi 
> szorongójának, frusztráltjának, helyét keresôjének - 
> remélônek és reményvesztettnek. A táncház-effektus békét 
> hozna Palesztínába - hamarabb, mint a világszervezet. 
> Megnyugtatná az örökké izgatott, harcra kész populistákat - 
> bemutatván nekik, miként űzi el a néptánc és a szülôföld 
> nótája a globalizációt. És tovább mennénk: 
> esténként táncházba kellene terelni minden politikust! Hátha 
> észhez térnek, és kevesebbet ártanak majd napközben.
> 	A filmet látva fölmerül a kérdés: Miért nem táncolunk 
> és nótázunk éjjel-nappal? Egyáltalán, miért kell egyébbel 
> foglalkozni? Hiszen a tánc maga a rend, kiegyensúlyozottság, 
> biztonság - a gond nélküli világ! A mindenkit védô pajzs, és 
> a mindenki számára elérhetô éden. Avagy e táncházasdi is csak 
> egy ravasz praktika? Szelep a fölös energiák, feszültségek 
> levezetésére? Óvszer? Egy kis menedék, búvóhely, illúzió a 
> kivetetteknek - hogy kussoljanak, csendbe legyenek? És ha már 
> rendbejött minden, odakint vár a zsaru. A börtön elôszobája 
> lenne e műintézet? Avagy az elmegyógyintézeté? A film 
> záróképei megnyugtatnak: a rács mögött is akad furulya, 
> készen áll a táncegyüttes, a talpalávalót várja. Mindössze a 
> viselettel van némi gond: csíkos ruhához, kényszerzubbonyhoz 
> kell igazítani a koreográfiát.
> 	Tény az, hogy a táncház mint csoda létezik - és kezdeni 
> kell vele valamit. 
> Egy lehetôség... Egy szalmaszál. Talán az utolsó. Egy parányi 
> reménysziget. 
> És Szomjas György filmje palackposta errôl a szigetrôl. 
> Bontsuk fel! Ne hagyjuk elúszni! (Zsehránszky István)
>