<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2900.2963" name=GENERATOR></HEAD>
<BODY>
<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=146582214-08092006>Kedves Pomozi
Péter!</SPAN></DIV>
<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=146582214-08092006>Az általam felvetett
kérdés lényege nem az igekötőhasználat, hanem a különböző irányok nagyobb
léptékű jelentése egyes történelmi korokban, bizonyos közösségek
értékrendjében. Tehát pont nem az olyan egyértelmű eseteket hoztam föl
példának, mint pl. bemegyek a kocsmába, kimegyek a rétre, mert ezeken nincs mit
megvitatni. Az irányt nemcsak igekötős szerkezetben lehet kifejezni.
Meggyőződésem, hogy eleink az igekötőhasználat előtt is ismerték a ki-be irányt.
A városból-városba példák nem az enyémek, András vetette föl Arany Toldijára
hivatkozva, én csak reagáltam. </SPAN></DIV>
<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=146582214-08092006></SPAN>Üdv.<BR><A
href="http://www.pavai.hu/">Pávai István</A></DIV>
<DIV> </DIV><BR>
<BLOCKQUOTE style="MARGIN-RIGHT: 0px">
<DIV class=OutlookMessageHeader lang=hu dir=ltr align=left>
<HR tabIndex=-1>
<FONT face=Tahoma size=2><B>Feladó:</B> lista-bounces@folkradio.hu
[mailto:lista-bounces@folkradio.hu] <B>Meghatalmazó </B>peter
pomozi<BR><B>Küldve:</B> 2006. szeptember 8. 9:16<BR><B>Címzett:</B>
lista@folkradio.hu<BR><B>Tárgy:</B> Re: [Folklista] Kimentem
Erdélybe<BR></FONT><BR></DIV>
<DIV></DIV>
<DIV>Kedves István, Anikó, Mindnyájatok!</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>A magyar nyelvben is viszonylag úja a gazdag igekötős rendszer. A meg-,
és el- mindkettő középzárt kétpöttyös e-vel a legrégebbiek, ezeket már az
ómagyar kor elején is használták nemcsak határozószóként, hanem láthatóan
igekötőként is. </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Nagyon izgalmas és szép kérdés a régebbi népnyelvi logikát megpróbálni
tettenérni tehát, de arra célzok ezzel, István, hogy a gazdag
helyjelölő-igekötőrendszerre épülő nyelvi logika nem is olyan régi, csak
félezer évről lehet szó. </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Az is érdekes, hogy a legszebb példáidban (település-település között)
tkp. mindenki valahonnét városba megy. Szalontát, Budát akkor is megillethette
a "fel" presztízse. Igazán izgalmas XIX. századi vagy régebbi folklórpélda az
lehetne, ha faluról falura alak lenne. S persze ezen alakoknak kirajzolódhatna
valamelyes statisztikailag megbízható tipológiájuk. Nem tudom, ha van még
ilyen mikrofilológus hajlamú a bölcsészeim között, lehet, hogy valakinek
javaslom majd szakdolgozati témának az igekötők irányjelölő funkcióinak
történeti áttekintését. </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Ami az igazán ősit illeti, abban a nap járása tényleg nagyon fontos
lehet. erre érdekes példa, hogy észtek-finnek megőrizték a nap járása szerinti
irányokat a táncmozgások lejegyzésében, azaz nincs semmi óramutató meg
egyebek, hanem a forgó mozgások, még a helybenforgás is, napmenti ill.
nappal szembeni irányban történik. A bökkenő csak az, hogy a finnben
egyáltalán nem alakult ki az igekötők rendszere, az észtben pedig - a
magyarhoz hasonlóan - intenzív germán hatásra teljesedett ki. Tehát a
napmenti-napjötti királyfi, királylány szépséges nyelvi példáit nem lehet
azonos korú igekötős rendszerrel összekapcsolni. Tehát az irányjelölés
kérdése továbbra is igen izgalmas kérdés, de a fel- le- ki- be kérdése nem túl
rég kérdés a magyarban sem. És valóban az ego az elsődleges nyelvi
viszonyítási pont. </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>A faluról falura kérdéséhez annyit, hogy emlékeim
szerint azonos presztízsű két hely közt az átmegyek igen általános volt
Hont megyében a hatvanas évek végén az Ipoly folyása mentén, függetlenül attól
hogy Bél-Szakállos-Pásztó-Visk relációjában mi volt lejjebb-feljebb. </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Üdvözlettel:</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Pomozi Péter</DIV></BLOCKQUOTE></BODY></HTML>