<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD><TITLE></TITLE>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2900.2873" name=GENERATOR></HEAD>
<BODY><!-- Converted from text/plain format -->
<P><FONT size=2><FONT size=3>Én azért jónak tartanám, ha abban nyújtanánk
segítséget valahogy a kezdő internetezőknek, hogy megtanulják ők is az egyszerű
keresési módokat, amikkel az interneten az alábbihoz hasonló adatokat
könnyűszerrel megkereshetnek. Korábban is tapasztaltam, hogy gyakran kérdeztek a
listán olyasmit, ami ott van az internetre föltett Néprajzi Lexikonban. Sokkal
érdekesebb lenne a lista tematikája, ha itt olyasmi kerülne szóba, ami a
lexikonok adataiban sem található vagy ott sem eléggé világos.<BR></P>
<P class=MsoNormal align=left>Üdv. <A href="http://www.pavai.hu/"
target=_blank>Pávai István</A></P>
<P></FONT><FONT size=3></FONT><BR>-----Eredeti üzenet-----<BR>Feladó:
lista-bounces@folkradio.hu [<A
href="mailto:lista-bounces@folkradio.hu">mailto:lista-bounces@folkradio.hu</A>]
Meghatalmazó Kemecsei Gábor<BR>Küldve: 2006. június 6. 9:22<BR>Címzett:
lista@folkradio.hu<BR>Tárgy: [Folklista]
Huculok<BR><BR>Sziasztok!<BR><BR>Korabban felmerult a listan a kerdes, hogy kik
is azok a Huculok.<BR>Megkertem nagybatyamat, hogy jarjon utanna.<BR>-Ime az
elso kor:<BR><BR>"Ezt találtam a Pallasban.<BR>Építkezés<BR>A bukovinai hucul s
a mi havasi oláhunk jól megvizsgálja a helyet, mielőtt kunyhóját építené.
Hiedelmök szerint építésre alkalmas, mert szerencsés az a hely, a hová a marhák
le szoktak heverészni, vagy ahol fekete hangyák tanyáznak; ellenben
szerencsétlen az a hely, hol veres hangya van. A hová a havasi oláh kunyhóját
építeni akarja, ott egy éjszakát tölt, s ha marháról vagy szerencsét jelző más
tárgyról álmodik, építésre alkalmasnak találja a helyet. A hucul meg ugy
győződik meg építő helyének szerencsés voltáról, hogy oda éjjelre vizzel telt
poharat állít, melyet egy levéllel beföd. Ha reggelre szaporodott a viz, a hely
szerencsés; ott gonosz szellemek nem tanyáznak. A huculok és oláhok előbb
tömjénnel kifüstölik azt a helyet, hová építeni akarnak. A huculoknál szokás a
ház négy szögletébe tömjént, pénzt, sót és kenyeret tenni, a ház jóakarói
számára, ellenségei részére pedig szenet és meszet. Huculok, erőteljes, szép
rutén néptörzs a Kárpátokban, keleti Galiciában és Bukovinában, állat-
(különösen ló-) tenyésztéssel foglalkozik. V. ö. Kaindl, Die Huzulen (Bécs
1894).<BR>-------------<BR>Ezt írja a Révai.<BR>Huculok a kisorosz nép egyik
ága, a keleti Kárpátok hegylejtőin a Tisza, Cseremosz és Pruth folyók felső
folyásvidékén. Számuk 220.000-re tehető, ebből 25.000 Máramarosra esik. A H.
elnevezést a nép egyáltalán nem ismeri, ez újabbkeletű irodalmi szó a oláh
etymon szerint rablót jelent.<BR>A H.konglomerát nép, amely a szomszéd népek
bujdosóiból, főleg katonaszökevényeiből alakult a XVIII. sz. folyamán, mert a
H.<BR>területének hozzáférhetetlen hegy-völgyei kitünő menedékhelyül szolgáltak.
A H. az ú. n. hucul-kisorosz nyelvjárást beszélik, amelyben sok régi orosz,
magyar, német és oláh elem is van. Fajilag elüt a szomszédaitól, somatológiai
tekintetben tipusa a keverék népnek. Falvaik hegyoldalakon, tetőkön elszórva
sajátos stílusban épültek. Deszkafedelű házaikat felül és oldalt sziklákkal
rakják meg, hogy kiálják a szél rohamát. Szintoly különlegesek bizánci ízlésű
2-5 kupolás templomaik különálló harangtoronnyal, csupa zsindelyépítmény. Festői
viseletük által kitűnnek a szomszéd szlávok tömegéből. Az osztrák területen levő
H. ó-hitüek, a hazaiak egyesültek, azért nálunk hivatalosan meg sem
különböztetik a rokon ruténektől. Mese- és mondaviláguk gazdag, zenéjükben
ellenben kevesebb önállóság mutatkozik. A hazai H. néprajzát és nyelvjárását
Bonkáló Sándor írta meg: A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana (Gyöngyös
1910) c. munkájában. V. ö. Kaindl, Die Huzulen (Wien 1894) és Haus und Hof bei
d. H. (u. o. 1897); Suchevic, Huculscina (Lemberg 1902); Vovk, Materijali de
ukrajinskoruskoj etnologiji X. köt.<BR>(u. o. 1908).<BR><BR>A Britannicában
(2003) csak a ruténekről van egy összefoglaló cikk.<BR><BR>Végül pedig amit a
neten találtam.<BR>Huculok<BR>Az Erdős-Kárpátok északkeleti csücskében, a Tisza
forrásvidékén, valamint a Romániához csatolt Havasmezőn, Visóorosziban és
Oroszkőn él a ruszinok legkisebb és legérdekesebb törzse a hucul. Számuk kereken
30.<BR>000. Galíciából és Bukovinából vándoroltak be lassan, észrevétlenül a
XVI-XIX. század folyamán. Az első ruszin bevándorlók Rahón telepedtek le. A
pásztorok és nyájak gazdái fokozatosan, lassú beszivárgással népesítették be a
mai huculföldet. A hucul eredetileg pásztornép volt, csak az állattenyésztéshez
értett. Ma kiváló erdőmunkás és tutajos. Nagy mestere a faragásnak. Pagodaszerű
fatemplomai (Bilib, Havasalja) a népies építészet remekei. A nők gyönyörűen
kézimunkáznak, hímeznek, varrnak. Nyelvi és néprajzi tekintetben a hucul erősen
eltér a többi szlávtól, különálló ruszin törzset alkot. A hucul eredetileg
lovasnép.<BR>Lovon járt a havasokra, a szomszéd falvakba, sőt régente még
esküvőre is lovon ment a templomba. Persze ma már jobbára gyalog
jár.<BR>Elszegényedett, nem telik lóra. Betyárok (csornyi hlopci-fekete fiúk
és<BR>oprisok) is voltak, segített a szegényeken, védte az elnyomottakat. Nem
gyilkolt, és csak azokat a földesurakat és kereskedőket fosztogatta, akiken
bosszút akart állani. Az oprisok eredetileg szökevények voltak. A kegyetlen
lengyel földesurak, a hosszú katonáskodás, vagy az igazságszolgáltatás elől
menekültek Csorna Hora erdeibe, és bandákba verődve messzi vidék rémeivé váltak.
Híres haramiavezérek Piszklivij Iván (1703), Ivan Pintye (1704) és Dovbus
Oleksza (1738-1744) volt. A csekélyszámú görögkeleti (ortodox) kivételével
majdnem minden hucul görög katolikus vallású. Görcsösen ragaszkodik hitéhez,
illetve szertartásához, de emellett rendkívül babonás is.A férfiak vastag
darócból készült fekete vagy piros nadrágot viselnek. Nyáron ujjatlan, télen
ujjas, gazdagon hímzett báránybőrbekecs (kozsuh) van rajtuk vagy fekete darócból
készült ködmön(szerdák). Nagyon szeretik a ragyogókat, a különféle fényes
díszeket. A 25-35 cm széles bőrszíj, a tüsző, a hucul férfi büszkesége. Ebben
van a kése vagy a tőre. Minden vágya, hogy pisztolya is legyen. A nők ruházata
gazdagon hímzett, bokáig érő ing, és elől-hátul egy-egy vastag kéziszőttesből
készült, földig érő díszes kötény. Lábbelijük bocskor. Gyöngyhímzésből készült
igen szép szalagot viselnek a nyakukon. A hucul egyike a legszebb
embertípusoknak. Erős testalkatú, izmos, magas, szélesvállú, karcsú. A férfiak
középmagassága 169, 5 cm, a nőké 144, 6 cm. Ugyanakkor a lengyel és az orosz
férfi áltagos magassága csak 165, 5 cm, tehát a hucul 4 cm-rel magasabb a
lengyelnél és az orosznál. Sűrű szemöldöke alatt tüzes szem villog. Haja és
szeme sötét. A férfiak 83, 33%-a, a nők 66, 7%-a barna és csak 2, 8%-a köztük
szőke. A nőket valóban megilleti a szépnem elnevezés. Fehér az arcuk, karcsú a
termetük. Folyton mosolyognak, mint akik tudatában vannak szépségüknek. Ősi
hucul szokás szerint karácsony ünnepét kell a legbőségesebb lakomával
megszentelni.Szabály szerint-, aki teheti- tizenkétféle ételt készít
karácsonyra. Fő tápláléka a kukoricalisztből készült puliszka (kulesa). Keményre
keveri és tejjel vagy túróval eszi.<BR>A hucul szenvedélyesen szereti
szülőföldjét.<BR><BR><BR>(Összeállította: Körtvélyesi Kálmán)"</FONT>
</P></BODY></HTML>