<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Kedves Viktor és kedves lista!<BR><BR>Fontányi Viktor levelének utolsó része indította el kezemet a billentyűk felé. Viktor azon sajnálkozik, hogy a folkkocsmás zenészek úgymond inkább maguknak muzsikáltak, mintsem a táncosoknak. Hát szerintem teljesen igazuk volt - ha valóban ezt tették! Kedves Viktor, kedves táncosok! Ti nagyon hozzászoktatok, hogy a zenész nem más, mint egy programozható, visszatekerhető, állítható sebességű biomagnetofon, aki kiszolgálja a táncos mindenféle kedvét, méginkább a koreográfus bácsi, néni idióta elképzeléseit, amit a néptánc színpadra vitelének perverziója éltet. Kedves táncosok, ha jól emlékszem a mesében nem a kismalacok diktálták a bojtárnak, hogy az miként furulyázzon! Ma már egyre kevesebben vannak azok, akik a megélhetés miatt muzsikálnak, és ezeknek is többsége világos bőrű. Kérlek titeket, hogy ne keverjétek össze őket azokkal, akik 50-100 éve, vagy akár manapság mindenre hajlandóak, csak fizessenek érte! Én egy tánccsoporttal mostanában átéltem a zenész helyzetét, aki csak "utánfutónak" van ott, nem kíváncsi rá senki, mindig csak a baj van vele, mert meg kell nekik magyarázni, hogy mit, hogyan, de hát mégis kell valamire táncolni. "Mégis csak a táncos a valaki!" Hát nem egészen! Ezért én befejeztem velük, mert megtehetem!<BR>Na ennyit a zenész-táncos viszonytól. Néhány gondolat a Táncháztalálkozóról:<BR>Egyetlen életszagú hely a kocsma volt. Azonban úgy az egész 2 nappal kapcsolatban meg az volna a fő megállapításom, hogy a magyar népzene, kedves hölgyek és urak, nem csupán (1)vonós zenekarok produkciójából áll! Ennek ellenére azt tapasztaltam, hogy egyéb műfajok max. valamelyik eldugott teremben kaptak helyet, a kocsmában meg teljesen esélytelenek is lettek volna. (2) nem is kizárólag erdélyi! Kedves szervezők, kedves zenészek, azért "adjunk már a kultúrának" egy kicsit! Szép és jó a vonószene, meg az erdélyi, de hát van még azon kívül igen sok más is! Számomra üdítő pillanat volt mikor meghallottam a tekerősöket muzsikálni - hozzáteszem, céltalannak tartom az ilyen hangszerek tömegességét (citera-, tekerő-, dudazenekarok) – de az érzés a „végre hallok már valami mást is” volt.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p></SPAN></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Ezek ellenére ne tekintsen engem senki a vonós zene megátalkodott ellenségének (bár úgyis annak fogtok), csak a mostanában divatos jelenségek jórésze nem kedves számomra. Azt mondják, az vagy amit megeszel. Szerintem meg az vagy ahogyan kinézel, főleg egy „jeles napon”. Nos ott is látható volt, hogy egyre terjed a TSZ elnök öltöny-nyakkendő dizájn. Ehhez párosul a testtartás finom beállítása. Enyhe terpeszállás, kifordított lábfejek, kissé megdöntött felsőtest deréktól felfelé, hogy az énekes fülébe jól lehessen húzni. Urak! Csak így tovább, de ez már egy új világ, aminek a népi kultúrához semmi köze nincs!<o:p></o:p></SPAN></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Műsorok:<o:p></o:p></SPAN></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman" size=3>A vasárnap esti produkciót láttam. Összességében förtelmes volt. Sebestyén Márta és Dongó produkciója kritikán alulinak bizonyult számomra. Mindkét előadóművésznek „egyéni” a stílusa (Fekete Pákóé is az!). Valamint köszönet a Muzsikás együttesnek a színvonalas „szép magyar” muzsikáért. Majd csak elfogyunk már mind egy szálig! Javasolnám, hogy ők automatikusan kapják meg a román állampolgárságot a román kultúra világ minden részén való népszerűsítéséért, de lehetne népszavazást is kiírni.</FONT></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman" size=3>Elnézést a tuskóságom miatt, de itt azért nem én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, hogy itt nincs minden a helyén. Vagy esetleg ez a jó út és a magamfajta meg húzzon a sunyiba...</FONT></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman" size=3>SzP</FONT></P><BR><BR>
<BLOCKQUOTE style="PADDING-LEFT: 10px; MARGIN-LEFT: 5px; BORDER-LEFT: #0000ff 2px solid; MARGIN-RIGHT: 0px">-- Eredeti üzenet --<BR>
<DIV style="font-color: black"><B>Feladó: </B><A href="mailto:Fontanyi Viktor <Fontanyi.Viktor@etv.hu>">Fontanyi Viktor <Fontanyi.Viktor@etv.hu></A></DIV>
<DIV><B>Címzett: </B><A href="mailto:lista@list.folkradio.hu">lista@list.folkradio.hu</A></DIV>
<DIV><B>Másolat: </B><A href="mailto:"></A></DIV>
<DIV><B>Elküldve: </B>2006.04.25 08:39</DIV>
<DIV><B>Téma: </B>RE: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006- Margittai Gábor ír</DIV><BR><BR>Sziasztok!<BR><BR>Elolvastam én is a cikket. Meglátásom szerint, Margitai megint túlzásokba ment, de lássuk be, meglátásai jók!<BR>-Az erdélyi árusok megtalálásának nehézsége egy dolog. Miért kellett mindkét nap 6-kor bezárni a vásárt?<BR>-A FMH kétségtelenül kinőtte a táncháztalálkozót (de szerintem a szezonnyitót is). Nem lehetne valami nagyobb helyre áttenni a bulit? (az Üsztürü mezőségi rendjére a későn érkezők más be se fértek. Uff.)<BR>-A vasárnap volt számomra a legnagyobb csalódás, amit kaptam a pénzemért. A "Két banda" című előadás volt az egyetlen, amiért azt mondom, érdemes volt elmenni. <BR>-Az esti gála úgy volt meghírdetve, hogy 10-kor vége, utána 3 táncrend. Akkor hogyan húzódhatott el 11 óráig???<BR>Egy-egy produkció jó volt ugyan (pl. a zenészek tánca, a kalotaszegiek műsora), de a műsor összességében nem pörgött, a végén már untam. A folkkocsma táncra alkalmatlan talaján voltunk kénytelenek egy-egy táncolható zenét elcsípni, ami nehéz volt, mert 3 banda általában egyszerre muzsikált, és ettől hangzavar keletkezett. :) Ja és maguknak zenéltek, még akkor is amikor min. 10 pár szeretett volna táncolni az ő zenéjükre. --- Kérdés a zenészekhez: Nem jobb úgy muzsikálni, hogy tudod, hogy vannak akik befogadják??? (Uff!)<BR>-Ja, és hogy a végén összessen egy mezőségire futotta.....! Erre inkább semmit nem mondok.<BR><BR>További szép napot!<BR><BR>Üdv.:<BR>Fontányi Viktor<BR><BR><BR>> -----Original Message-----<BR>> From: <A href="mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu">lista-bounces@list.folkradio.hu</A><BR>> [mailto:<A href="mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu]On">lista-bounces@list.folkradio.hu]On</A> Behalf Of Szluka Tibor<BR>> Sent: Monday, April 24, 2006 9:18 PM<BR>> To: <A href="mailto:lista@list.folkradio.hu">lista@list.folkradio.hu</A><BR>> Subject: Re: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor ír<BR>> <BR>> <BR>> <BR>> <BR>> Kemecsei Gábor <<A href="mailto:kemecsei@folkradio.hu>">kemecsei@folkradio.hu></A> írta:<BR>> <BR>> > Lánc, lánc<BR>> > Huszonöt éves találkozások, avagy a magyarországi<BR>> néptáncszínház<BR>> > nyomorúsága<BR>> > 2006. április 8. (34. oldal)<BR>> > <BR>> > Margittai Gábor <BR>> > <BR>> > Mese nincs: akit ingerel a tumultus, az alkalmatlan terek<BR>> emberszaga, a<BR>> > hosszú negyedórákig tartó tanácstalan téblábolás űrállomásnyi<BR>> > folyosókon, ne adj' isten a néhány bujdosó<BR>> szegénylegénynek vagy Vata<BR>> > fia Jánosnak öltözött idősebb népművelő, az is elismeri,<BR>> hogy a<BR>> > huszonötödik éve megrendezett országos táncháztalálkozó és<BR>> kirakodóvásár<BR>> > a Kárpát-medencei népi kultúra igazi ünnepe. Az<BR>> ünneprontók persze nem<BR>> > mulasztják el mindehhez hozzátenni, hogy e<BR>> táncháztalálkozók leginkább<BR>> > csak találkozók tánc nélkül, garantált ne mulass, mert a<BR>> zsúfoltságban<BR>> > mozdulni sem igen lehet, és a szervezés még mindig hagy némi<BR>> > kívánnivalót maga után. Nem beszélve arról a<BR>> sajátosságról, hogy az<BR>> > egykor a főbb helyeken kirakodó, sokszor öreganyjuk<BR>> rokolyájával,<BR>> > öregapjuk fonott derékszíjával érkező határon túli paraszt<BR>> árusok mára a<BR>> > földszint fülledt és szűkös termébe szorultak. Míg<BR>> odafent, a küzdőtér<BR>> > frekventált terepén a hivatásos árusok, mesteremberek<BR>> kínálhatják<BR>> > máskülönben egyedülálló színvonalú portékáikat - ahogy ez<BR>> a múlt hét<BR>> > szombatján, vasárnapján is történt.<BR>> > Ám azt a gyomorbajosoknak is el kell ismerniük, hogy<BR>> feltehetően ez<BR>> > évente az egyetlen alkalom, amikor a Budapest<BR>> Sportarénának még az<BR>> > illemhelyein is kalotaszegi muzsika szól. Lehet<BR>> megjegyzéseket tenni az<BR>> > izomingre fölráncigált népviseletekre meg az egy főre jutó<BR>> > tarsolylemezek számára is. Ám egy viselet kizárólag akkor<BR>> élő, ha<BR>> > hordják, mi pedig különösen büszkék lehetünk népi öltözködési<BR>> > kultúránkra. Máskülönben meg miért volna kevésbé<BR>> szalonképes ez, mint a<BR>> > New York-i gördeszkásokat vagy a Gangesz-parti<BR>> szerzeteseket majmolók<BR>> > megjelenése? A folyamatosan gyarapodó tömeg annak biztos<BR>> jele, hogy az<BR>> > egykori szubkultúra, városi fiatalok hajdani szűk mozgalma<BR>> nem csupán<BR>> > polgárjogot nyert, és kilépett az underground<BR>> félforradalmi (vagy tán<BR>> > egészen az) homályából, de továbbra is elképesztő ütemben<BR>> vonzza magához<BR>> > a legkülönfélébb korosztályok és társadalmi rétegek<BR>> képviselőit.<BR>> > Farmernadrágos hebrencs kamaszok, medikusok,<BR>> természettudományos pályára<BR>> > készülő egyetemisták, bölcsészek, vízvezeték-szerelők,<BR>> rendszergazdák,<BR>> > ügyvédek és vállalkozók, moldvai csángók és dunántúliak<BR>> igen szoros<BR>> > konglomerátummá gyúródnak össze ezeken a találkozókon,<BR>> akárcsak a heti<BR>> > táncházak világában vagy a nyári tánctáborok "edzésein".<BR>> > Aki pedig kívülállóként, első alkalommal csöppen ebbe a<BR>> nyugodt<BR>> > nyüzsgésbe, meg fog rökönyödni a talán semmilyen más közös<BR>> "szórakozási"<BR>> > alkalomra nem jellemző befogadókészségen meg azon az<BR>> eltökélt és nyitott<BR>> > hagyománytudaton, amely szükségesnek érzi, hogy az<BR>> öntudatlan csecsemő<BR>> > vagy akár hasfalon keresztül a magzat is erdélyi népzenét<BR>> hallgasson, s<BR>> > hogy az izgatott és megvadult kétéves gyereket saját<BR>> csillapíthatatlan<BR>> > tánckedvére bízza.<BR>> > <BR>> > Senki nem tagadhatja hát, hogy a hagyományőrzés, a<BR>> veszendő - sok<BR>> > helyütt már elveszett - népi-kispolgári műveltség egyik<BR>> legfontosabb élő<BR>> > fórumává nőtték ki magukat a táncházak. Nem beszélve a<BR>> háttérben<BR>> > szorgosan gyűjtő, rendszerező, archiváló tudományos<BR>> műhelyekről, a<BR>> > képzett muzsikustársadalomról, a magas színvonalú<BR>> kézművességről, a<BR>> > könyv- és lemezkiadásról vagy a virtuális találkozások, a<BR>> szakadatlan<BR>> > népzenesugárzás fontos helyszínéről, az apró-cseprő<BR>> dolgoktól az<BR>> > általános elméleti problémákig számos kulturális kérdést<BR>> megvitató<BR>> > internetes honlapokról, mint amilyen a szó szoros értelmében<BR>> > egyedülálló, küszködő Folkrádió és annak levelezési listája.<BR>> > Meglepő ezért, hogy amíg a hazai néptáncvilág közönsége<BR>> folyamatosan és<BR>> > bátran képes megújulni, átlendülni a holtpontokon, s<BR>> minden ellenszéllel<BR>> > szemben szinte beláthatatlan időre biztosítja az<BR>> utánpótlást, addig a<BR>> > kimenet, az "output", azaz a színpadi feldolgozások<BR>> igencsak ritka<BR>> > pillanatai nem sok jóval kecsegtetnek. Különös módon válik<BR>> el az élő<BR>> > találkozások és befogadások lelkes szellemiségétől a magyar<BR>> > néptáncszínházak többnyire fojtogatóan szűkös, enervált,<BR>> távlattalan,<BR>> > esztétikai jövőkép nélküli gondolatrendszere - ha nem<BR>> eufemizmus<BR>> > egyáltalán ilyesmiről beszélni. Míg ma már tízezrek éltetik a<BR>> > táncházakat, érthetetlenül keveseket érintenek az ugyanerre a<BR>> > műveltségre és hagyományrendre épülő előadások, kiváltképp<BR>> akkor, ha nem<BR>> > a jól bejáratott fővárosi vagy megyeszékhelyi együttesek,<BR>> hanem elvétve<BR>> > határon túli tánccsoportok az előadók. Karácsonykor<BR>> például a pozsonyi<BR>> > Ifjú Szívek nagyszerű bemutatója (Felvidéki levelek) jó,<BR>> ha harmadházzal<BR>> > ment, két héttel ezelőtt a csíkszeredai Hargita<BR>> táncegyüttesre ugyan<BR>> > csordulásig telt ház volt kíváncsi, ám a máskor oly buzgón<BR>> > premierlátogató szakma krémje nem igazán képviseltette<BR>> magát. Pedig lett<BR>> > volna alkalom a tapasztalatgyűjtésre. Másfelől ma nincs az<BR>> anyaországban<BR>> > együttes, amelyik túlnyomórészt ne a határon túli<BR>> néptáncokat venné<BR>> > előre repertoárjában.<BR>> > Nehéz magyarázatot találni arra, mi vezetett ehhez a<BR>> zárványosodáshoz.<BR>> > Belterjességhez. Kiürüléshez. Hogy miért szivárgott el a<BR>> hajdani<BR>> > dinamizmus és képzelőerő a néptánc színreviteléből. Egy<BR>> színikritikus<BR>> > nemrégiben konfekcionált színháznak titulálta a hazai<BR>> színpadok világát,<BR>> > sorozatgyártásról, bevált esztétikai és dramaturgiai minták<BR>> > agyonrágásáról, a tehetségek ellehetetlenítéséről szólt,<BR>> azt firtatva, a<BR>> > nagy számok ellenére miért nem születnek eget verő<BR>> eredmények. Fájdalmas<BR>> > elismerni, de ha lehetséges, mindez a magyar néptáncszínházra<BR>> > hatványozottan igaz.<BR>> > Talán nem szerencsés összevetni az alábbi két<BR>> közelmúltbeli példát, mert<BR>> > sántíthatnak a párhuzamok és kontrasztok műfajban, indulatban,<BR>> > hátországban. Ám nem hagy nyugodni bennünket, hogy mindkét<BR>> rendhagyó<BR>> > alkalom néptáncművészetünk leghétköznapibb kérdéseire<BR>> világít rá. A<BR>> > huszonötödik országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár<BR>> szombati<BR>> > fénypontja volt a nagy múltú Magyar Állami Népi Együttes<BR>> Örök Kalotaszeg<BR>> > című táj- és tánchommage-a, a neves közép-erdélyi cigány<BR>> muzsikusok, a<BR>> > Csipások emlékét idéző bemutató. Bár nem győzzük<BR>> hangsúlyozni, a<BR>> > sportaréna aligha alkalmas bármilyen színházi<BR>> szertartásra, s mi több<BR>> > száz méterről voltunk kénytelenek követni az előadást (ez<BR>> legyen a mi<BR>> > hibánk), azt azért a látóhatár pereméről is<BR>> megfigyelhettük, hogy a<BR>> > virtuóz, egyre inkább színpadra érő táncosokat hogyan<BR>> inspirálta a<BR>> > sokezres nézőközönség ovációja. Szívünkig hatoltak a<BR>> közismertebb<BR>> > kalotaszegi slágereken túlmutató dallamok, és együtt<BR>> örültünk másokkal a<BR>> > ma már ebben a formájában nem létező, lassan, de biztosan<BR>> morzsolódó<BR>> > világ megidézésének is.<BR>> > Azt azonban soha nem fogjuk megérteni - és ez már<BR>> messze-messze túlmutat<BR>> > az állami népi produkción -, hogy a gyűjtésben,<BR>> feldolgozásban,<BR>> > kármentésben oroszlánrészt vállaló hajdani szenvedélyes<BR>> "talpasok",<BR>> > határon túli országjárásukkal nagy kockázatokra is<BR>> hajlandó egykori<BR>> > művészek mára miért betonozták be magukat saját<BR>> ötlettelenségükbe, s<BR>> > emelték azt a minta rangjára. Hogy a fillérekért robotoló,<BR>> sokszor<BR>> > embertelen körülmények között turnézó, számos társművész<BR>> által lesajnált<BR>> > "népi" táncosokat manapság miért nem szokás teljes értékű<BR>> színpadi<BR>> > szereplőnek tekinteni, hanem inkább csak ide-oda tologatható,<BR>> > csereberélhető parasztnak egy rettentően monoton<BR>> sakkjátszmában. Hogy<BR>> > akár amatőr, akár az amatőr világból toborzott hivatásos<BR>> legyen az a<BR>> > táncos, idővel sikerül kiölni belőle a tánc iránt érzett<BR>> tiszta<BR>> > szenvedélyt azzal (is), hogy sokszor már eleve csak<BR>> "alakzatba"<BR>> > láncolva, táncidegen normák koreográfiai kalodájában<BR>> sajátíthatja el<BR>> > újabb tájegységek mozdulatkultúráját. Ez a gúzsba kötve<BR>> táncolás csak<BR>> > igazán.<BR>> > Persze mind az amatőr, mind a profi táncos világ igen<BR>> nehéz helyzetben<BR>> > van: lerongyolódott állapotukban fellépési kényszerben,<BR>> > haknikötelezettségben vergődnek. Ugyanakkor a múlt<BR>> szombati előadás is<BR>> > jelezte, hogy megint egyre inkább színpadképes lesz a<BR>> táncok, táncosok<BR>> > személyes és egyéni karaktere, dinamikája, s nem elég csupán<BR>> > sportteljesítményként értelmezni és bemutatni a világ egyik<BR>> > legbonyolultabb férfitáncát, a kalotaszegi legényest sem.<BR>> > Ám ahogy a magyar színházi világ más szegleteiben, itt is<BR>> hiányoznak a<BR>> > perzselő tehetségű rendezők, sőt a néptáncszínház<BR>> berkeiben maga a<BR>> > formalista koreografáláson, paraszttologatáson túlmutató<BR>> rendezés is<BR>> > luxusnak tetszik olykor. Mostanában meg-meglódul azért a<BR>> > néptáncszínházunk, vannak merészebb, rugalmasabb<BR>> kísérletek. Vannak<BR>> > fiatalok és vakmerőbb meglettek, akik küzdenek az ellen,<BR>> hogy puszta<BR>> > oktató előadássá, muzeális seregszemlévé halványítsák<BR>> színpadra kerülő<BR>> > táncainkat. De nehéz ügy. Amíg a nagymogulok büntetlenül<BR>> vihetnek színre<BR>> > mindenféle szélesvásznú történelmi giccset, bedarálva<BR>> lázálmaikba<BR>> > tucatnyi derék táncost, amíg az "autentikusság" védőpajzsával<BR>> > takargatják közhelygyűjteményeiket, és a népművészettől idegen<BR>> > művészkedésnek gúnyolják a kérdéseket felvető, a<BR>> gyökereket firtató<BR>> > előadásokat, amelyek bátran lemerülnek e mozgásvilág<BR>> legvadabb,<BR>> > legrituálisabb rétegeiig - addig a kritikus is csak<BR>> hasonló monotóniával<BR>> > dohoghat.<BR>> > <BR>> > Másik példánk "alámerülő": két hete a Hargita táncegyüttes<BR>> annak<BR>> > reményével kecsegtetett, hogy igenis lehetséges<BR>> közhelymentesen, nem<BR>> > konfekcionálisan használni a Kárpát-medencei táncnyelvet.<BR>> Orza Calin<BR>> > koreográfus és táncosai a táncokat és a hozzájuk kötődő<BR>> tavaszi<BR>> > szokásrendet kellő alázattal és hitelességgel használták fel.<BR>> > Gazdagították a szókincset, és képesek voltak összetett<BR>> mondatokban<BR>> > beszélni - mindezt magától értetődő tánckészséggel és -<BR>> ami nem magától<BR>> > értetődő - nagyszerű színészi játékkal. Ha kellett, az<BR>> ember lefordult a<BR>> > székéről a nevetéstől, ha kellett, hagyta magát marcangolni.<BR>> > De úgy tetszik, hazai táncszínházunk fényévekre került az oly<BR>> > reflexszerűen idézett bartóki gondolatoktól. Lassan<BR>> elfelejtjük, mert<BR>> > elfeledtetik velünk, hogy a néptánc, mint minden<BR>> kulturális jelenség,<BR>> > mozgásban lévő rendszer: újabb szokások, hangszerek, figurák,<BR>> > "modernebb", változó ösztönök rejtélyes világa. Amely<BR>> ugyanúgy elsőrendű<BR>> > "nyersanyag" az úgynevezett magas művészet számára, ahogy<BR>> Bartók vagy<BR>> > Kodály számára a népi muzsika volt. Amelynek alkotó igényű<BR>> > szétszálazása, majd - urambocsá! - személyre szóló és<BR>> egzisztenciális<BR>> > mélységű újraszövése nem szentségtörés - ha kellő erejű és<BR>> színvonalú<BR>> > tánctudással jár. S nem szentségtörés a merészebb<BR>> absztrakció, a<BR>> > babrálás intellektuális árnyalatokkal, amint az sem,<BR>> hogyha az alkotók<BR>> > nem elsősorban a népszínműves tradíciókhoz, nem csak az<BR>> idealizált<BR>> > nép(mese)i világhoz fordulnak. Nem csak lócákat meg<BR>> gereblyéket,<BR>> > taligakereket vagy szénaboglyákat használnak színpadi<BR>> díszletül,<BR>> > jól-rosszul másolt viseleteket jelmezül. Nem olyan lehetetlen<BR>> > vállalkozás venni a fáradságot, és kicsákányozni ebből a<BR>> műveltségből<BR>> > mindazt, ami hozzánk szól, ami a mi bőrünkre megy, hiszen<BR>> erre is vannak<BR>> > nálunk kitűnő példák - túl azon, hogy e hagyományrend<BR>> bemutatása<BR>> > természetesen önmagában is művészi értékű.<BR>> > Csakhogy néha ennél több kell. Egyre inkább.<BR>> > <BR>> > Tudatosítani kellene, hogy a gyűjtés, a tájak, muzsikusok,<BR>> táncok<BR>> > újrafelfedezésének és -élesztésének hőskorszaka lezárult.<BR>> Már nem mindig<BR>> > elégséges, ha a pionírok egyszerűen színpadra viszik azt,<BR>> amit mondjuk<BR>> > egy kicsiny sóvidéki zsákfaluban találtak. Új korszak van.<BR>> Ezek a táncok<BR>> > többre hivatottak. Mindenre.<BR>> > Alapkérdésekhez kellene visszatérni: milyen formában érdemes<BR>> > továbbgondolni, feldolgozni táncainkat? Kinek szól(ná)nak<BR>> ezek az<BR>> > előadások? Nem volna-e időszerű megint esztétikai<BR>> önmeghatározásokkal<BR>> > bíbelődni? Eldönteni végre, minek van értelme a színpadon,<BR>> s minek helye<BR>> > a skanzenban, ha a világ egyik legszerencsésebb nemzetének<BR>> mondhatjuk<BR>> > magunkat népi kultúránk gazdagságának tekintetében? Nem<BR>> volna-e érdemes<BR>> > néha a társművészetekre is vetni egy oldalpillantást? És<BR>> szerencsés<BR>> > ösztön-e az, ha a kritikai figyelemtől elszokott, a kölcsönös<BR>> > öntömjénezéshez hozzáedződött koreográfusi kör bármiféle<BR>> szépészeti<BR>> > ítélettel szemben körkörös védelemre rendezkedik be? Ha az<BR>> "inkább<BR>> > hallgassanak rólunk, csak rossz kritikát ne" szemlélet -<BR>> ez persze nem<BR>> > csak honi táncéletünkre jellemző - a szakmai önérdekeket<BR>> is elsöpri.<BR>> > Faramuci dolog, hogy ezeket az evidenciákat újra és újra<BR>> nyomatékosítani<BR>> > kell. Mint ahogy faramuci kérdés az is, van-e igény és még<BR>> elegendő<BR>> > szenvedély a mai magyar néptáncszínházban arra, hogy kitörjön<BR>> > dramaturgiai, koreográfiai, tematikai gettójából, s ne csak a<BR>> > hozzátartozók meg az (esetleg) kárörvendően kíváncsi<BR>> táncostársak<BR>> > járjanak el a bemutatókra. A táncosok hadgyakorlatszerű<BR>> kizsigerelése<BR>> > avagy a kelta közhelyekbe oltott, olykor a gyengébb<BR>> technikai tudást<BR>> > takargató táncos show-k szervilizmusa persze kevés<BR>> meggyőző kiutat<BR>> > mutatott mindeddig.<BR>> > Nagy a tét. Mint a hőskorban, ismét ideje volna annak<BR>> esztétikai<BR>> > felelősségét vállalni, hogy a szélesebb színházértő<BR>> közönséghez is<BR>> > eljusson az egyedülállóan gazdag és bonyolult magyar<BR>> népzene- és<BR>> > tánckultúra. Hiába járnak hozzánk nyugatról és keletről<BR>> tanulmányozni a<BR>> > magyar táncházakat, oktatási, gyűjtési módszereket. Hiába<BR>> látogatnak<BR>> > ezrek évente a táncháztalálkozóra, töltik meg a táborokat,<BR>> s viszik<BR>> > tovább áldozatkész hagyományőrző és amatőr csoportok ennek<BR>> a világnak<BR>> > minden szépségét és gyötrelmes igazságait, ha a színházi<BR>> feldolgozások<BR>> > provinciálisak maradnak.<BR>> > Mert addig Kalotaszeg sem lesz örök.<BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. C 2001<BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > Sok beszédnek sok az alja.<BR>> Ez a közmondás jut erről az írásrol eszembe.Annak ellenére<BR>> jó volt,hogy ez a szép autentikus épületben úgy éreztük<BR>> magunkat ,mintha egyik falubol a másikba kellet volna<BR>> sétálnunk két helyszin közt.Én a szervezők helyében ezt<BR>> végig gondolnám.Az erdélyi árusokat sikerült zárás elött<BR>> megtalálni./Túl hiányos volt az információ/Az infós<BR>> leányoknak fogalmuk sem volt mi hol van.A kiírások<BR>> valószinűleg rejtzvényfejtőknek készültek.Biztos nincs jobb<BR>> helyszin.A belépőárak :csillagos ég.Nagycsaládosok<BR>> kizárva./köszönjük. <BR>> Üdv .Tibor<BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > ---------------------------------<BR>> > Nyári táborok: <A href="http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php" target=_blank>http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php</A><BR>> > Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:<BR>> > <A href="http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html" target=_blank>http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html</A><BR>> > <BR>> <BR>> ______________________________________________________________<BR>> _________________<BR>> MP3 lejátszók már 6900 Ft-tól! A legszélesebb MP3/MP4 video <BR>> lejátszó választék.<BR>> Ingyenes országos házhozszállítás! www.infopatika.hu<BR>> <BR>> <BR>> ---------------------------------<BR>> Nyári táborok: <A href="http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php" target=_blank>http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php</A><BR>> Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:<BR>> <A href="http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html" target=_blank>http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html</A><BR>> <BR>---------------------------------<BR>Nyá<BR></BLOCKQUOTE>
<br>_________________________________________
<br>Hírkereső.hu - Mindig friss hírek, toplisták, sztárpletykák. A legfontosabb 70 hírforrás közel 2.500 cikke naponta!<br>Ha egy lapon akarsz mindent áttekinteni <a href="http://www.hirkereso.hu/"> KLIKK IDE!</a>