<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML xmlns:o = "urn:schemas-microsoft-com:office:office"><HEAD>
<META HTTP-EQUIV="Content-Type" CONTENT="text/html; charset=iso-8859-2">


<META content="MSHTML 5.50.4522.1800" name=GENERATOR></HEAD>
<BODY>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Kedves 
Péter!</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN 
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN class=078252706-26042006>"Ti nagyon 
hozzászoktatok, hogy a zenész nem más, mint egy programozható, visszatekerhető, 
állítható sebességű biomagnetofon, aki kiszolgálja a táncos mindenféle kedvét, 
méginkább a koreográfus bácsi, néni idióta elképzeléseit, amit a néptánc 
színpadra vitelének perverziója éltet."</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN 
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>A 
folkkocsmában a zenészek nagyon jó táncolható dallamokat muzsikáltak. Külön 
kérés nem kellett hozzá, saját maguktól! </SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Mi 
(táncosok) ezeket meghallottuk, vagyis csak szerettük volna meghallani. Ami a 
hangzavar miatt nem nagyon sikerült! </SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Ezért 
lett volna jó, ha észreveszik, hogy ott táncolunk, akkor kicsit a táncosok felé 
fordulnak. Szerintem nekik is jobb érzés lett volna. Vagy 
tévedek?</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN 
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Ilyen 
szavak, hogy "a zenész nem más, mint egy programozható, visszatekerhető, 
állítható sebességű biomagnetofon" még a legnegatívabb gondolataimban se jutnak 
eszembe, úgyhogy az ilyen irányú feltételezéseket, kérlek máskor kerüld 
el!</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN 
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN 
class=078252706-26042006>Tisztelettel,</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN 
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN 
class=078252706-26042006>Fontányi Viktor</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN 
class=078252706-26042006>Budapest </SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN 
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<BLOCKQUOTE 
style="PADDING-LEFT: 5px; MARGIN-LEFT: 5px; BORDER-LEFT: #0000ff 2px solid">
  <DIV class=OutlookMessageHeader dir=ltr align=left><FONT face=Tahoma 
  size=2>-----Original Message-----<BR><B>From:</B> 
  lista-bounces@list.folkradio.hu [mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu]<B>On 
  Behalf Of </B>Számel Péter<BR><B>Sent:</B> Wednesday, April 26, 2006 7:55 
  AM<BR><B>To:</B> lista@list.folkradio.hu<BR><B>Subject:</B> RE: [Folklista] 
  Táncháztatlálkozó 2006- Margittai Gábor ír<BR><BR></FONT></DIV>
  <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN 
  style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Kedves Viktor és kedves 
  lista!<BR><BR>Fontányi Viktor levelének utolsó része indította el kezemet a 
  billentyűk felé. Viktor azon sajnálkozik, hogy a folkkocsmás zenészek úgymond 
  inkább maguknak muzsikáltak, mintsem a táncosoknak. Hát szerintem teljesen 
  igazuk volt - ha valóban ezt tették! Kedves Viktor, kedves táncosok! Ti nagyon 
  hozzászoktatok, hogy a zenész nem más, mint egy programozható, 
  visszatekerhető, állítható sebességű biomagnetofon, aki kiszolgálja a táncos 
  mindenféle kedvét, méginkább a koreográfus bácsi, néni idióta elképzeléseit, 
  amit a néptánc színpadra vitelének perverziója éltet. Kedves táncosok, ha 
  jól emlékszem a mesében nem a kismalacok diktálták a bojtárnak, hogy az miként 
  furulyázzon! Ma már egyre kevesebben vannak azok, akik a megélhetés miatt 
  muzsikálnak, és ezeknek is többsége világos bőrű. Kérlek titeket, hogy ne 
  keverjétek össze őket azokkal, akik 50-100 éve, vagy akár manapság mindenre 
  hajlandóak, csak fizessenek érte! Én egy tánccsoporttal mostanában átéltem a 
  zenész helyzetét, aki csak "utánfutónak" van ott, nem kíváncsi rá senki, 
  mindig csak a baj van vele, mert meg kell nekik magyarázni, hogy mit, hogyan, 
  de hát mégis kell valamire táncolni. "Mégis csak a táncos a valaki!" Hát nem 
  egészen! Ezért én befejeztem velük, mert megtehetem!<BR>Na ennyit a 
  zenész-táncos viszonytól. Néhány gondolat a Táncháztalálkozóról:<BR>Egyetlen 
  életszagú hely a kocsma volt. Azonban úgy az egész 2 nappal kapcsolatban meg 
  az volna a fő megállapításom, hogy a magyar népzene, kedves hölgyek és urak, 
  nem csupán (1)vonós zenekarok produkciójából áll! Ennek ellenére azt 
  tapasztaltam, hogy egyéb műfajok max. valamelyik eldugott teremben kaptak 
  helyet, a kocsmában meg teljesen esélytelenek is lettek volna. (2) nem is 
  kizárólag erdélyi! Kedves szervezők, kedves zenészek, azért "adjunk már a 
  kultúrának" egy kicsit! Szép és jó a vonószene, meg az erdélyi, de hát van még 
  azon kívül igen sok más is! Számomra üdítő pillanat volt mikor meghallottam a 
  tekerősöket muzsikálni - hozzáteszem, céltalannak tartom az ilyen hangszerek 
  tömegességét (citera-, tekerő-, dudazenekarok) – de az érzés a „végre hallok 
  már valami mást is” volt.<o:p></o:p></SPAN></P>
  <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN 
  style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Ezek ellenére ne tekintsen engem 
  senki a vonós zene megátalkodott ellenségének (bár úgyis annak fogtok), csak a 
  mostanában divatos jelenségek jórésze nem kedves számomra. Azt mondják, az 
  vagy amit megeszel. Szerintem meg az vagy ahogyan kinézel, főleg egy „jeles 
  napon”. Nos ott is látható volt, hogy egyre terjed a TSZ elnök 
  öltöny-nyakkendő dizájn. Ehhez párosul a testtartás finom beállítása. Enyhe 
  terpeszállás, kifordított lábfejek, kissé megdöntött felsőtest deréktól 
  felfelé, hogy az énekes fülébe jól lehessen húzni. Urak! Csak így tovább, de 
  ez már egy új világ, aminek a népi kultúrához semmi köze 
  nincs!<o:p></o:p></SPAN></P>
  <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN 
  style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Műsorok:<o:p></o:p></SPAN></P>
  <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman" 
  size=3>A vasárnap esti produkciót láttam. Összességében förtelmes volt. 
  Sebestyén Márta és Dongó produkciója kritikán alulinak bizonyult számomra. 
  Mindkét előadóművésznek „egyéni” a stílusa (Fekete Pákóé is az!). Valamint 
  köszönet a Muzsikás együttesnek a színvonalas „szép magyar” muzsikáért. Majd 
  csak elfogyunk már mind egy szálig! Javasolnám, hogy ők automatikusan kapják 
  meg a román állampolgárságot a román kultúra világ minden részén való 
  népszerűsítéséért, de lehetne népszavazást is kiírni.</FONT></P>
  <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman" 
  size=3>Elnézést a tuskóságom miatt, de itt azért nem én vagyok az egyetlen, 
  aki úgy érzi, hogy itt nincs minden a helyén. Vagy esetleg ez a jó út és 
  a magamfajta meg húzzon a sunyiba...</FONT></P>
  <P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman" 
  size=3>SzP</FONT></P><BR><BR>
  <BLOCKQUOTE 
  style="PADDING-LEFT: 10px; MARGIN-LEFT: 5px; BORDER-LEFT: #0000ff 2px solid; MARGIN-RIGHT: 0px">-- 
    Eredeti üzenet --<BR>
    <DIV style="font-color: black"><B>Feladó: </B><A 
    href="mailto:Fontanyi Viktor <Fontanyi.Viktor@etv.hu>">Fontanyi Viktor 
    <Fontanyi.Viktor@etv.hu></A></DIV>
    <DIV><B>Címzett: </B><A 
    href="mailto:lista@list.folkradio.hu">lista@list.folkradio.hu</A></DIV>
    <DIV><B>Másolat: </B><A href="mailto:"></A></DIV>
    <DIV><B>Elküldve: </B>2006.04.25  08:39</DIV>
    <DIV><B>Téma: </B>RE: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006- Margittai Gábor 
    ír</DIV><BR><BR>Sziasztok!<BR><BR>Elolvastam én is a cikket. Meglátásom 
    szerint, Margitai megint túlzásokba ment, de lássuk be, meglátásai 
    jók!<BR>-Az erdélyi árusok megtalálásának nehézsége egy dolog. Miért kellett 
    mindkét nap 6-kor bezárni a vásárt?<BR>-A FMH kétségtelenül kinőtte a 
    táncháztalálkozót (de szerintem a szezonnyitót is). Nem lehetne valami 
    nagyobb helyre áttenni a bulit? (az Üsztürü mezőségi rendjére a későn 
    érkezők más be se fértek. Uff.)<BR>-A vasárnap volt számomra a legnagyobb 
    csalódás, amit kaptam a pénzemért. A "Két banda" című előadás volt az 
    egyetlen, amiért azt mondom, érdemes volt elmenni. <BR>-Az esti gála úgy 
    volt meghírdetve, hogy 10-kor vége, utána 3 táncrend. Akkor hogyan 
    húzódhatott el 11 óráig???<BR>Egy-egy produkció jó volt ugyan (pl. a 
    zenészek tánca, a kalotaszegiek műsora), de a műsor összességében nem 
    pörgött, a végén már untam. A folkkocsma táncra alkalmatlan talaján voltunk 
    kénytelenek egy-egy táncolható zenét elcsípni, ami nehéz volt, mert 3 banda 
    általában egyszerre muzsikált, és ettől hangzavar keletkezett. :) Ja és 
    maguknak zenéltek, még akkor is amikor min. 10 pár szeretett volna táncolni 
    az ő zenéjükre. --- Kérdés a zenészekhez: Nem jobb úgy muzsikálni, hogy 
    tudod, hogy vannak akik befogadják??? (Uff!)<BR>-Ja, és hogy a végén 
    összessen egy mezőségire futotta.....! Erre inkább semmit nem 
    mondok.<BR><BR>További szép napot!<BR><BR>Üdv.:<BR>Fontányi 
    Viktor<BR><BR><BR>> -----Original Message-----<BR>> From: <A 
    href="mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu">lista-bounces@list.folkradio.hu</A><BR>> 
    [mailto:<A 
    href="mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu]On">lista-bounces@list.folkradio.hu]On</A> 
    Behalf Of Szluka Tibor<BR>> Sent: Monday, April 24, 2006 9:18 PM<BR>> 
    To: <A 
    href="mailto:lista@list.folkradio.hu">lista@list.folkradio.hu</A><BR>> 
    Subject: Re: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor ír<BR>> 
    <BR>> <BR>> <BR>> <BR>> Kemecsei Gábor <<A 
    href="mailto:kemecsei@folkradio.hu>">kemecsei@folkradio.hu></A> 
    írta:<BR>> <BR>> > Lánc, lánc<BR>> > Huszonöt éves 
    találkozások, avagy a magyarországi<BR>> néptáncszínház<BR>> > 
    nyomorúsága<BR>> > 2006. április 8. (34. oldal)<BR>> > <BR>> 
    > Margittai Gábor <BR>> > <BR>> > Mese nincs: akit ingerel a 
    tumultus, az alkalmatlan terek<BR>> emberszaga, a<BR>> > hosszú 
    negyedórákig tartó tanácstalan téblábolás űrállomásnyi<BR>> > 
    folyosókon, ne adj' isten a néhány bujdosó<BR>> szegénylegénynek vagy 
    Vata<BR>> > fia Jánosnak öltözött idősebb népművelő, az is 
    elismeri,<BR>> hogy a<BR>> > huszonötödik éve megrendezett országos 
    táncháztalálkozó és<BR>> kirakodóvásár<BR>> > a Kárpát-medencei 
    népi kultúra igazi ünnepe. Az<BR>> ünneprontók persze nem<BR>> > 
    mulasztják el mindehhez hozzátenni, hogy e<BR>> táncháztalálkozók 
    leginkább<BR>> > csak találkozók tánc nélkül, garantált ne mulass, 
    mert a<BR>> zsúfoltságban<BR>> > mozdulni sem igen lehet, és a 
    szervezés még mindig hagy némi<BR>> > kívánnivalót maga után. Nem 
    beszélve arról a<BR>> sajátosságról, hogy az<BR>> > egykor a főbb 
    helyeken kirakodó, sokszor öreganyjuk<BR>> rokolyájával,<BR>> > 
    öregapjuk fonott derékszíjával érkező határon túli paraszt<BR>> árusok 
    mára a<BR>> > földszint fülledt és szűkös termébe szorultak. 
    Míg<BR>> odafent, a küzdőtér<BR>> > frekventált terepén a hivatásos 
    árusok, mesteremberek<BR>> kínálhatják<BR>> > máskülönben 
    egyedülálló színvonalú portékáikat - ahogy ez<BR>> a múlt hét<BR>> 
    > szombatján, vasárnapján is történt.<BR>> > Ám azt a 
    gyomorbajosoknak is el kell ismerniük, hogy<BR>> feltehetően ez<BR>> 
    > évente az egyetlen alkalom, amikor a Budapest<BR>> Sportarénának még 
    az<BR>> > illemhelyein is kalotaszegi muzsika szól. Lehet<BR>> 
    megjegyzéseket tenni az<BR>> > izomingre fölráncigált népviseletekre 
    meg az egy főre jutó<BR>> > tarsolylemezek számára is. Ám egy viselet 
    kizárólag akkor<BR>> élő, ha<BR>> > hordják, mi pedig különösen 
    büszkék lehetünk népi öltözködési<BR>> > kultúránkra. Máskülönben meg 
    miért volna kevésbé<BR>> szalonképes ez, mint a<BR>> > New York-i 
    gördeszkásokat vagy a Gangesz-parti<BR>> szerzeteseket majmolók<BR>> 
    > megjelenése? A folyamatosan gyarapodó tömeg annak biztos<BR>> jele, 
    hogy az<BR>> > egykori szubkultúra, városi fiatalok hajdani szűk 
    mozgalma<BR>> nem csupán<BR>> > polgárjogot nyert, és kilépett az 
    underground<BR>> félforradalmi (vagy tán<BR>> > egészen az) 
    homályából, de továbbra is elképesztő ütemben<BR>> vonzza magához<BR>> 
    > a legkülönfélébb korosztályok és társadalmi rétegek<BR>> 
    képviselőit.<BR>> > Farmernadrágos hebrencs kamaszok, 
    medikusok,<BR>> természettudományos pályára<BR>> > készülő 
    egyetemisták, bölcsészek, vízvezeték-szerelők,<BR>> 
    rendszergazdák,<BR>> > ügyvédek és vállalkozók, moldvai csángók és 
    dunántúliak<BR>> igen szoros<BR>> > konglomerátummá gyúródnak össze 
    ezeken a találkozókon,<BR>> akárcsak a heti<BR>> > táncházak 
    világában vagy a nyári tánctáborok "edzésein".<BR>> > Aki pedig 
    kívülállóként, első alkalommal csöppen ebbe a<BR>> nyugodt<BR>> > 
    nyüzsgésbe, meg fog rökönyödni a talán semmilyen más közös<BR>> 
    "szórakozási"<BR>> > alkalomra nem jellemző befogadókészségen meg azon 
    az<BR>> eltökélt és nyitott<BR>> > hagyománytudaton, amely 
    szükségesnek érzi, hogy az<BR>> öntudatlan csecsemő<BR>> > vagy 
    akár hasfalon keresztül a magzat is erdélyi népzenét<BR>> hallgasson, 
    s<BR>> > hogy az izgatott és megvadult kétéves gyereket saját<BR>> 
    csillapíthatatlan<BR>> > tánckedvére bízza.<BR>> > <BR>> > 
    Senki nem tagadhatja hát, hogy a hagyományőrzés, a<BR>> veszendő - 
    sok<BR>> > helyütt már elveszett - népi-kispolgári műveltség 
    egyik<BR>> legfontosabb élő<BR>> > fórumává nőtték ki magukat a 
    táncházak. Nem beszélve a<BR>> háttérben<BR>> > szorgosan gyűjtő, 
    rendszerező, archiváló tudományos<BR>> műhelyekről, a<BR>> > 
    képzett muzsikustársadalomról, a magas színvonalú<BR>> kézművességről, 
    a<BR>> > könyv- és lemezkiadásról vagy a virtuális találkozások, 
    a<BR>> szakadatlan<BR>> > népzenesugárzás fontos helyszínéről, az 
    apró-cseprő<BR>> dolgoktól az<BR>> > általános elméleti problémákig 
    számos kulturális kérdést<BR>> megvitató<BR>> > internetes 
    honlapokról, mint amilyen a szó szoros értelmében<BR>> > egyedülálló, 
    küszködő Folkrádió és annak levelezési listája.<BR>> > Meglepő ezért, 
    hogy amíg a hazai néptáncvilág közönsége<BR>> folyamatosan és<BR>> 
    > bátran képes megújulni, átlendülni a holtpontokon, s<BR>> minden 
    ellenszéllel<BR>> > szemben szinte beláthatatlan időre biztosítja 
    az<BR>> utánpótlást, addig a<BR>> > kimenet, az "output", azaz a 
    színpadi feldolgozások<BR>> igencsak ritka<BR>> > pillanatai nem 
    sok jóval kecsegtetnek. Különös módon válik<BR>> el az élő<BR>> > 
    találkozások és befogadások lelkes szellemiségétől a magyar<BR>> > 
    néptáncszínházak többnyire fojtogatóan szűkös, enervált,<BR>> 
    távlattalan,<BR>> > esztétikai jövőkép nélküli gondolatrendszere - ha 
    nem<BR>> eufemizmus<BR>> > egyáltalán ilyesmiről beszélni. Míg ma 
    már tízezrek éltetik a<BR>> > táncházakat, érthetetlenül keveseket 
    érintenek az ugyanerre a<BR>> > műveltségre és hagyományrendre épülő 
    előadások, kiváltképp<BR>> akkor, ha nem<BR>> > a jól bejáratott 
    fővárosi vagy megyeszékhelyi együttesek,<BR>> hanem elvétve<BR>> > 
    határon túli tánccsoportok az előadók. Karácsonykor<BR>> például a 
    pozsonyi<BR>> > Ifjú Szívek nagyszerű bemutatója (Felvidéki levelek) 
    jó,<BR>> ha harmadházzal<BR>> > ment, két héttel ezelőtt a 
    csíkszeredai Hargita<BR>> táncegyüttesre ugyan<BR>> > csordulásig 
    telt ház volt kíváncsi, ám a máskor oly buzgón<BR>> > premierlátogató 
    szakma krémje nem igazán képviseltette<BR>> magát. Pedig lett<BR>> 
    > volna alkalom a tapasztalatgyűjtésre. Másfelől ma nincs az<BR>> 
    anyaországban<BR>> > együttes, amelyik túlnyomórészt ne a határon 
    túli<BR>> néptáncokat venné<BR>> > előre repertoárjában.<BR>> 
    > Nehéz magyarázatot találni arra, mi vezetett ehhez a<BR>> 
    zárványosodáshoz.<BR>> > Belterjességhez. Kiürüléshez. Hogy miért 
    szivárgott el a<BR>> hajdani<BR>> > dinamizmus és képzelőerő a 
    néptánc színreviteléből. Egy<BR>> színikritikus<BR>> > nemrégiben 
    konfekcionált színháznak titulálta a hazai<BR>> színpadok 
    világát,<BR>> > sorozatgyártásról, bevált esztétikai és dramaturgiai 
    minták<BR>> > agyonrágásáról, a tehetségek ellehetetlenítéséről 
    szólt,<BR>> azt firtatva, a<BR>> > nagy számok ellenére miért nem 
    születnek eget verő<BR>> eredmények. Fájdalmas<BR>> > elismerni, de 
    ha lehetséges, mindez a magyar néptáncszínházra<BR>> > hatványozottan 
    igaz.<BR>> > Talán nem szerencsés összevetni az alábbi két<BR>> 
    közelmúltbeli példát, mert<BR>> > sántíthatnak a párhuzamok és 
    kontrasztok műfajban, indulatban,<BR>> > hátországban. Ám nem hagy 
    nyugodni bennünket, hogy mindkét<BR>> rendhagyó<BR>> > alkalom 
    néptáncművészetünk leghétköznapibb kérdéseire<BR>> világít rá. A<BR>> 
    > huszonötödik országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár<BR>> 
    szombati<BR>> > fénypontja volt a nagy múltú Magyar Állami Népi 
    Együttes<BR>> Örök Kalotaszeg<BR>> > című táj- és tánchommage-a, a 
    neves közép-erdélyi cigány<BR>> muzsikusok, a<BR>> > Csipások 
    emlékét idéző bemutató. Bár nem győzzük<BR>> hangsúlyozni, a<BR>> > 
    sportaréna aligha alkalmas bármilyen színházi<BR>> szertartásra, s mi 
    több<BR>> > száz méterről voltunk kénytelenek követni az előadást 
    (ez<BR>> legyen a mi<BR>> > hibánk), azt azért a látóhatár 
    pereméről is<BR>> megfigyelhettük, hogy a<BR>> > virtuóz, egyre 
    inkább színpadra érő táncosokat hogyan<BR>> inspirálta a<BR>> > 
    sokezres nézőközönség ovációja. Szívünkig hatoltak a<BR>> 
    közismertebb<BR>> > kalotaszegi slágereken túlmutató dallamok, és 
    együtt<BR>> örültünk másokkal a<BR>> > ma már ebben a formájában 
    nem létező, lassan, de biztosan<BR>> morzsolódó<BR>> > világ 
    megidézésének is.<BR>> > Azt azonban soha nem fogjuk megérteni - és ez 
    már<BR>> messze-messze túlmutat<BR>> > az állami népi produkción -, 
    hogy a gyűjtésben,<BR>> feldolgozásban,<BR>> > kármentésben 
    oroszlánrészt vállaló hajdani szenvedélyes<BR>> "talpasok",<BR>> > 
    határon túli országjárásukkal nagy kockázatokra is<BR>> hajlandó 
    egykori<BR>> > művészek mára miért betonozták be magukat saját<BR>> 
    ötlettelenségükbe, s<BR>> > emelték azt a minta rangjára. Hogy a 
    fillérekért robotoló,<BR>> sokszor<BR>> > embertelen körülmények 
    között turnézó, számos társművész<BR>> által lesajnált<BR>> > 
    "népi" táncosokat manapság miért nem szokás teljes értékű<BR>> 
    színpadi<BR>> > szereplőnek tekinteni, hanem inkább csak ide-oda 
    tologatható,<BR>> > csereberélhető parasztnak egy rettentően 
    monoton<BR>> sakkjátszmában. Hogy<BR>> > akár amatőr, akár az 
    amatőr világból toborzott hivatásos<BR>> legyen az a<BR>> > táncos, 
    idővel sikerül kiölni belőle a tánc iránt érzett<BR>> tiszta<BR>> > 
    szenvedélyt azzal (is), hogy sokszor már eleve csak<BR>> 
    "alakzatba"<BR>> > láncolva, táncidegen normák koreográfiai 
    kalodájában<BR>> sajátíthatja el<BR>> > újabb tájegységek 
    mozdulatkultúráját. Ez a gúzsba kötve<BR>> táncolás csak<BR>> > 
    igazán.<BR>> > Persze mind az amatőr, mind a profi táncos világ 
    igen<BR>> nehéz helyzetben<BR>> > van: lerongyolódott állapotukban 
    fellépési kényszerben,<BR>> > haknikötelezettségben vergődnek. 
    Ugyanakkor a múlt<BR>> szombati előadás is<BR>> > jelezte, hogy 
    megint egyre inkább színpadképes lesz a<BR>> táncok, táncosok<BR>> 
    > személyes és egyéni karaktere, dinamikája, s nem elég csupán<BR>> 
    > sportteljesítményként értelmezni és bemutatni a világ egyik<BR>> 
    > legbonyolultabb férfitáncát, a kalotaszegi legényest sem.<BR>> > 
    Ám ahogy a magyar színházi világ más szegleteiben, itt is<BR>> hiányoznak 
    a<BR>> > perzselő tehetségű rendezők, sőt a néptáncszínház<BR>> 
    berkeiben maga a<BR>> > formalista koreografáláson, paraszttologatáson 
    túlmutató<BR>> rendezés is<BR>> > luxusnak tetszik olykor. 
    Mostanában meg-meglódul azért a<BR>> > néptáncszínházunk, vannak 
    merészebb, rugalmasabb<BR>> kísérletek. Vannak<BR>> > fiatalok és 
    vakmerőbb meglettek, akik küzdenek az ellen,<BR>> hogy puszta<BR>> 
    > oktató előadássá, muzeális seregszemlévé halványítsák<BR>> színpadra 
    kerülő<BR>> > táncainkat. De nehéz ügy. Amíg a nagymogulok 
    büntetlenül<BR>> vihetnek színre<BR>> > mindenféle szélesvásznú 
    történelmi giccset, bedarálva<BR>> lázálmaikba<BR>> > tucatnyi 
    derék táncost, amíg az "autentikusság" védőpajzsával<BR>> > 
    takargatják közhelygyűjteményeiket, és a népművészettől idegen<BR>> > 
    művészkedésnek gúnyolják a kérdéseket felvető, a<BR>> gyökereket 
    firtató<BR>> > előadásokat, amelyek bátran lemerülnek e 
    mozgásvilág<BR>> legvadabb,<BR>> > legrituálisabb rétegeiig - addig 
    a kritikus is csak<BR>> hasonló monotóniával<BR>> > 
    dohoghat.<BR>> > <BR>> > Másik példánk "alámerülő": két hete a 
    Hargita táncegyüttes<BR>> annak<BR>> > reményével kecsegtetett, 
    hogy igenis lehetséges<BR>> közhelymentesen, nem<BR>> > 
    konfekcionálisan használni a Kárpát-medencei táncnyelvet.<BR>> Orza 
    Calin<BR>> > koreográfus és táncosai a táncokat és a hozzájuk 
    kötődő<BR>> tavaszi<BR>> > szokásrendet kellő alázattal és 
    hitelességgel használták fel.<BR>> > Gazdagították a szókincset, és 
    képesek voltak összetett<BR>> mondatokban<BR>> > beszélni - mindezt 
    magától értetődő tánckészséggel és -<BR>> ami nem magától<BR>> > 
    értetődő - nagyszerű színészi játékkal. Ha kellett, az<BR>> ember 
    lefordult a<BR>> > székéről a nevetéstől, ha kellett, hagyta magát 
    marcangolni.<BR>> > De úgy tetszik, hazai táncszínházunk fényévekre 
    került az oly<BR>> > reflexszerűen idézett bartóki gondolatoktól. 
    Lassan<BR>> elfelejtjük, mert<BR>> > elfeledtetik velünk, hogy a 
    néptánc, mint minden<BR>> kulturális jelenség,<BR>> > mozgásban 
    lévő rendszer: újabb szokások, hangszerek, figurák,<BR>> > 
    "modernebb", változó ösztönök rejtélyes világa. Amely<BR>> ugyanúgy 
    elsőrendű<BR>> > "nyersanyag" az úgynevezett magas művészet számára, 
    ahogy<BR>> Bartók vagy<BR>> > Kodály számára a népi muzsika volt. 
    Amelynek alkotó igényű<BR>> > szétszálazása, majd - urambocsá! - 
    személyre szóló és<BR>> egzisztenciális<BR>> > mélységű újraszövése 
    nem szentségtörés - ha kellő erejű és<BR>> színvonalú<BR>> > 
    tánctudással jár. S nem szentségtörés a merészebb<BR>> absztrakció, 
    a<BR>> > babrálás intellektuális árnyalatokkal, amint az sem,<BR>> 
    hogyha az alkotók<BR>> > nem elsősorban a népszínműves tradíciókhoz, 
    nem csak az<BR>> idealizált<BR>> > nép(mese)i világhoz fordulnak. 
    Nem csak lócákat meg<BR>> gereblyéket,<BR>> > taligakereket vagy 
    szénaboglyákat használnak színpadi<BR>> díszletül,<BR>> > 
    jól-rosszul másolt viseleteket jelmezül. Nem olyan lehetetlen<BR>> > 
    vállalkozás venni a fáradságot, és kicsákányozni ebből a<BR>> 
    műveltségből<BR>> > mindazt, ami hozzánk szól, ami a mi bőrünkre megy, 
    hiszen<BR>> erre is vannak<BR>> > nálunk kitűnő példák - túl azon, 
    hogy e hagyományrend<BR>> bemutatása<BR>> > természetesen önmagában 
    is művészi értékű.<BR>> > Csakhogy néha ennél több kell. Egyre 
    inkább.<BR>> > <BR>> > Tudatosítani kellene, hogy a gyűjtés, a 
    tájak, muzsikusok,<BR>> táncok<BR>> > újrafelfedezésének és 
    -élesztésének hőskorszaka lezárult.<BR>> Már nem mindig<BR>> > 
    elégséges, ha a pionírok egyszerűen színpadra viszik azt,<BR>> amit 
    mondjuk<BR>> > egy kicsiny sóvidéki zsákfaluban találtak. Új korszak 
    van.<BR>> Ezek a táncok<BR>> > többre hivatottak. Mindenre.<BR>> 
    > Alapkérdésekhez kellene visszatérni: milyen formában érdemes<BR>> 
    > továbbgondolni, feldolgozni táncainkat? Kinek szól(ná)nak<BR>> ezek 
    az<BR>> > előadások? Nem volna-e időszerű megint esztétikai<BR>> 
    önmeghatározásokkal<BR>> > bíbelődni? Eldönteni végre, minek van 
    értelme a színpadon,<BR>> s minek helye<BR>> > a skanzenban, ha a 
    világ egyik legszerencsésebb nemzetének<BR>> mondhatjuk<BR>> > 
    magunkat népi kultúránk gazdagságának tekintetében? Nem<BR>> volna-e 
    érdemes<BR>> > néha a társművészetekre is vetni egy oldalpillantást? 
    És<BR>> szerencsés<BR>> > ösztön-e az, ha a kritikai figyelemtől 
    elszokott, a kölcsönös<BR>> > öntömjénezéshez hozzáedződött 
    koreográfusi kör bármiféle<BR>> szépészeti<BR>> > ítélettel szemben 
    körkörös védelemre rendezkedik be? Ha az<BR>> "inkább<BR>> > 
    hallgassanak rólunk, csak rossz kritikát ne" szemlélet -<BR>> ez persze 
    nem<BR>> > csak honi táncéletünkre jellemző - a szakmai 
    önérdekeket<BR>> is elsöpri.<BR>> > Faramuci dolog, hogy ezeket az 
    evidenciákat újra és újra<BR>> nyomatékosítani<BR>> > kell. Mint 
    ahogy faramuci kérdés az is, van-e igény és még<BR>> elegendő<BR>> 
    > szenvedély a mai magyar néptáncszínházban arra, hogy kitörjön<BR>> 
    > dramaturgiai, koreográfiai, tematikai gettójából, s ne csak a<BR>> 
    > hozzátartozók meg az (esetleg) kárörvendően kíváncsi<BR>> 
    táncostársak<BR>> > járjanak el a bemutatókra. A táncosok 
    hadgyakorlatszerű<BR>> kizsigerelése<BR>> > avagy a kelta 
    közhelyekbe oltott, olykor a gyengébb<BR>> technikai tudást<BR>> > 
    takargató táncos show-k szervilizmusa persze kevés<BR>> meggyőző 
    kiutat<BR>> > mutatott mindeddig.<BR>> > Nagy a tét. Mint a 
    hőskorban, ismét ideje volna annak<BR>> esztétikai<BR>> > 
    felelősségét vállalni, hogy a szélesebb színházértő<BR>> közönséghez 
    is<BR>> > eljusson az egyedülállóan gazdag és bonyolult magyar<BR>> 
    népzene- és<BR>> > tánckultúra. Hiába járnak hozzánk nyugatról és 
    keletről<BR>> tanulmányozni a<BR>> > magyar táncházakat, oktatási, 
    gyűjtési módszereket. Hiába<BR>> látogatnak<BR>> > ezrek évente a 
    táncháztalálkozóra, töltik meg a táborokat,<BR>> s viszik<BR>> > 
    tovább áldozatkész hagyományőrző és amatőr csoportok ennek<BR>> a 
    világnak<BR>> > minden szépségét és gyötrelmes igazságait, ha a 
    színházi<BR>> feldolgozások<BR>> > provinciálisak maradnak.<BR>> 
    > Mert addig Kalotaszeg sem lesz örök.<BR>> > <BR>> > 
    <BR>> > <BR>> > <BR>> > Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó 
    Kft. C 2001<BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > Sok 
    beszédnek sok az alja.<BR>> Ez a közmondás jut erről az írásrol 
    eszembe.Annak ellenére<BR>> jó volt,hogy ez a szép autentikus épületben 
    úgy éreztük<BR>> magunkat ,mintha egyik falubol a másikba kellet 
    volna<BR>> sétálnunk két helyszin közt.Én a szervezők helyében 
    ezt<BR>> végig gondolnám.Az erdélyi árusokat sikerült zárás elött<BR>> 
    megtalálni./Túl hiányos volt az információ/Az infós<BR>> leányoknak 
    fogalmuk sem volt mi hol van.A kiírások<BR>> valószinűleg 
    rejtzvényfejtőknek készültek.Biztos nincs jobb<BR>> helyszin.A belépőárak 
    :csillagos ég.Nagycsaládosok<BR>> kizárva./köszönjük. <BR>> Üdv 
    .Tibor<BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > 
    ---------------------------------<BR>> > Nyári táborok: <A 
    target=_blank 
    href="http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php">http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php</A><BR>> 
    > Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:<BR>> > <A target=_blank 
    href="http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html">http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html</A><BR>> 
    > <BR>> <BR>> 
    ______________________________________________________________<BR>> 
    _________________<BR>> MP3 lejátszók már 6900 Ft-tól! A legszélesebb 
    MP3/MP4 video <BR>> lejátszó választék.<BR>> Ingyenes országos 
    házhozszállítás! www.infopatika.hu<BR>> <BR>> <BR>> 
    ---------------------------------<BR>> Nyári táborok: <A target=_blank 
    href="http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php">http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php</A><BR>> 
    Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:<BR>> <A target=_blank 
    href="http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html">http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html</A><BR>> 
    <BR>---------------------------------<BR>Nyá<BR></BLOCKQUOTE><BR>_________________________________________ 
  <BR>Hírkereső.hu - Mindig friss hírek, toplisták, sztárpletykák. A 
  legfontosabb 70 hírforrás közel 2.500 cikke naponta!<BR>Ha egy lapon akarsz 
  mindent áttekinteni <A href="http://www.hirkereso.hu/">KLIKK IDE!</A> 
</BLOCKQUOTE></BODY></HTML>