<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML xmlns:o = "urn:schemas-microsoft-com:office:office"><HEAD>
<META HTTP-EQUIV="Content-Type" CONTENT="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 5.50.4522.1800" name=GENERATOR></HEAD>
<BODY>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Kedves
Péter!</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN class=078252706-26042006>"Ti nagyon
hozzászoktatok, hogy a zenész nem más, mint egy programozható, visszatekerhető,
állítható sebességű biomagnetofon, aki kiszolgálja a táncos mindenféle kedvét,
méginkább a koreográfus bácsi, néni idióta elképzeléseit, amit a néptánc
színpadra vitelének perverziója éltet."</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>A
folkkocsmában a zenészek nagyon jó táncolható dallamokat muzsikáltak. Külön
kérés nem kellett hozzá, saját maguktól! </SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Mi
(táncosok) ezeket meghallottuk, vagyis csak szerettük volna meghallani. Ami a
hangzavar miatt nem nagyon sikerült! </SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Ezért
lett volna jó, ha észreveszik, hogy ott táncolunk, akkor kicsit a táncosok felé
fordulnak. Szerintem nekik is jobb érzés lett volna. Vagy
tévedek?</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN class=078252706-26042006>Ilyen
szavak, hogy "a zenész nem más, mint egy programozható, visszatekerhető,
állítható sebességű biomagnetofon" még a legnegatívabb gondolataimban se jutnak
eszembe, úgyhogy az ilyen irányú feltételezéseket, kérlek máskor kerüld
el!</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN
class=078252706-26042006>Tisztelettel,</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN
class=078252706-26042006>Fontányi Viktor</SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial color=#0000ff size=2><SPAN
class=078252706-26042006>Budapest </SPAN></FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2><SPAN
class=078252706-26042006></SPAN></FONT> </DIV>
<BLOCKQUOTE
style="PADDING-LEFT: 5px; MARGIN-LEFT: 5px; BORDER-LEFT: #0000ff 2px solid">
<DIV class=OutlookMessageHeader dir=ltr align=left><FONT face=Tahoma
size=2>-----Original Message-----<BR><B>From:</B>
lista-bounces@list.folkradio.hu [mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu]<B>On
Behalf Of </B>Számel Péter<BR><B>Sent:</B> Wednesday, April 26, 2006 7:55
AM<BR><B>To:</B> lista@list.folkradio.hu<BR><B>Subject:</B> RE: [Folklista]
Táncháztatlálkozó 2006- Margittai Gábor ír<BR><BR></FONT></DIV>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN
style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Kedves Viktor és kedves
lista!<BR><BR>Fontányi Viktor levelének utolsó része indította el kezemet a
billentyűk felé. Viktor azon sajnálkozik, hogy a folkkocsmás zenészek úgymond
inkább maguknak muzsikáltak, mintsem a táncosoknak. Hát szerintem teljesen
igazuk volt - ha valóban ezt tették! Kedves Viktor, kedves táncosok! Ti nagyon
hozzászoktatok, hogy a zenész nem más, mint egy programozható,
visszatekerhető, állítható sebességű biomagnetofon, aki kiszolgálja a táncos
mindenféle kedvét, méginkább a koreográfus bácsi, néni idióta elképzeléseit,
amit a néptánc színpadra vitelének perverziója éltet. Kedves táncosok, ha
jól emlékszem a mesében nem a kismalacok diktálták a bojtárnak, hogy az miként
furulyázzon! Ma már egyre kevesebben vannak azok, akik a megélhetés miatt
muzsikálnak, és ezeknek is többsége világos bőrű. Kérlek titeket, hogy ne
keverjétek össze őket azokkal, akik 50-100 éve, vagy akár manapság mindenre
hajlandóak, csak fizessenek érte! Én egy tánccsoporttal mostanában átéltem a
zenész helyzetét, aki csak "utánfutónak" van ott, nem kíváncsi rá senki,
mindig csak a baj van vele, mert meg kell nekik magyarázni, hogy mit, hogyan,
de hát mégis kell valamire táncolni. "Mégis csak a táncos a valaki!" Hát nem
egészen! Ezért én befejeztem velük, mert megtehetem!<BR>Na ennyit a
zenész-táncos viszonytól. Néhány gondolat a Táncháztalálkozóról:<BR>Egyetlen
életszagú hely a kocsma volt. Azonban úgy az egész 2 nappal kapcsolatban meg
az volna a fő megállapításom, hogy a magyar népzene, kedves hölgyek és urak,
nem csupán (1)vonós zenekarok produkciójából áll! Ennek ellenére azt
tapasztaltam, hogy egyéb műfajok max. valamelyik eldugott teremben kaptak
helyet, a kocsmában meg teljesen esélytelenek is lettek volna. (2) nem is
kizárólag erdélyi! Kedves szervezők, kedves zenészek, azért "adjunk már a
kultúrának" egy kicsit! Szép és jó a vonószene, meg az erdélyi, de hát van még
azon kívül igen sok más is! Számomra üdítő pillanat volt mikor meghallottam a
tekerősöket muzsikálni - hozzáteszem, céltalannak tartom az ilyen hangszerek
tömegességét (citera-, tekerő-, dudazenekarok) – de az érzés a „végre hallok
már valami mást is” volt.<o:p></o:p></SPAN></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN
style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Ezek ellenére ne tekintsen engem
senki a vonós zene megátalkodott ellenségének (bár úgyis annak fogtok), csak a
mostanában divatos jelenségek jórésze nem kedves számomra. Azt mondják, az
vagy amit megeszel. Szerintem meg az vagy ahogyan kinézel, főleg egy „jeles
napon”. Nos ott is látható volt, hogy egyre terjed a TSZ elnök
öltöny-nyakkendő dizájn. Ehhez párosul a testtartás finom beállítása. Enyhe
terpeszállás, kifordított lábfejek, kissé megdöntött felsőtest deréktól
felfelé, hogy az énekes fülébe jól lehessen húzni. Urak! Csak így tovább, de
ez már egy új világ, aminek a népi kultúrához semmi köze
nincs!<o:p></o:p></SPAN></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><SPAN
style="FONT-SIZE: 10pt; FONT-FAMILY: Arial">Műsorok:<o:p></o:p></SPAN></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman"
size=3>A vasárnap esti produkciót láttam. Összességében förtelmes volt.
Sebestyén Márta és Dongó produkciója kritikán alulinak bizonyult számomra.
Mindkét előadóművésznek „egyéni” a stílusa (Fekete Pákóé is az!). Valamint
köszönet a Muzsikás együttesnek a színvonalas „szép magyar” muzsikáért. Majd
csak elfogyunk már mind egy szálig! Javasolnám, hogy ők automatikusan kapják
meg a román állampolgárságot a román kultúra világ minden részén való
népszerűsítéséért, de lehetne népszavazást is kiírni.</FONT></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman"
size=3>Elnézést a tuskóságom miatt, de itt azért nem én vagyok az egyetlen,
aki úgy érzi, hogy itt nincs minden a helyén. Vagy esetleg ez a jó út és
a magamfajta meg húzzon a sunyiba...</FONT></P>
<P class=MsoNormal style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"><FONT face="Times New Roman"
size=3>SzP</FONT></P><BR><BR>
<BLOCKQUOTE
style="PADDING-LEFT: 10px; MARGIN-LEFT: 5px; BORDER-LEFT: #0000ff 2px solid; MARGIN-RIGHT: 0px">--
Eredeti üzenet --<BR>
<DIV style="font-color: black"><B>Feladó: </B><A
href="mailto:Fontanyi Viktor <Fontanyi.Viktor@etv.hu>">Fontanyi Viktor
<Fontanyi.Viktor@etv.hu></A></DIV>
<DIV><B>Címzett: </B><A
href="mailto:lista@list.folkradio.hu">lista@list.folkradio.hu</A></DIV>
<DIV><B>Másolat: </B><A href="mailto:"></A></DIV>
<DIV><B>Elküldve: </B>2006.04.25 08:39</DIV>
<DIV><B>Téma: </B>RE: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006- Margittai Gábor
ír</DIV><BR><BR>Sziasztok!<BR><BR>Elolvastam én is a cikket. Meglátásom
szerint, Margitai megint túlzásokba ment, de lássuk be, meglátásai
jók!<BR>-Az erdélyi árusok megtalálásának nehézsége egy dolog. Miért kellett
mindkét nap 6-kor bezárni a vásárt?<BR>-A FMH kétségtelenül kinőtte a
táncháztalálkozót (de szerintem a szezonnyitót is). Nem lehetne valami
nagyobb helyre áttenni a bulit? (az Üsztürü mezőségi rendjére a későn
érkezők más be se fértek. Uff.)<BR>-A vasárnap volt számomra a legnagyobb
csalódás, amit kaptam a pénzemért. A "Két banda" című előadás volt az
egyetlen, amiért azt mondom, érdemes volt elmenni. <BR>-Az esti gála úgy
volt meghírdetve, hogy 10-kor vége, utána 3 táncrend. Akkor hogyan
húzódhatott el 11 óráig???<BR>Egy-egy produkció jó volt ugyan (pl. a
zenészek tánca, a kalotaszegiek műsora), de a műsor összességében nem
pörgött, a végén már untam. A folkkocsma táncra alkalmatlan talaján voltunk
kénytelenek egy-egy táncolható zenét elcsípni, ami nehéz volt, mert 3 banda
általában egyszerre muzsikált, és ettől hangzavar keletkezett. :) Ja és
maguknak zenéltek, még akkor is amikor min. 10 pár szeretett volna táncolni
az ő zenéjükre. --- Kérdés a zenészekhez: Nem jobb úgy muzsikálni, hogy
tudod, hogy vannak akik befogadják??? (Uff!)<BR>-Ja, és hogy a végén
összessen egy mezőségire futotta.....! Erre inkább semmit nem
mondok.<BR><BR>További szép napot!<BR><BR>Üdv.:<BR>Fontányi
Viktor<BR><BR><BR>> -----Original Message-----<BR>> From: <A
href="mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu">lista-bounces@list.folkradio.hu</A><BR>>
[mailto:<A
href="mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu]On">lista-bounces@list.folkradio.hu]On</A>
Behalf Of Szluka Tibor<BR>> Sent: Monday, April 24, 2006 9:18 PM<BR>>
To: <A
href="mailto:lista@list.folkradio.hu">lista@list.folkradio.hu</A><BR>>
Subject: Re: [Folklista] Táncháztatlálkozó 2006 - Margittai Gábor ír<BR>>
<BR>> <BR>> <BR>> <BR>> Kemecsei Gábor <<A
href="mailto:kemecsei@folkradio.hu>">kemecsei@folkradio.hu></A>
írta:<BR>> <BR>> > Lánc, lánc<BR>> > Huszonöt éves
találkozások, avagy a magyarországi<BR>> néptáncszínház<BR>> >
nyomorúsága<BR>> > 2006. április 8. (34. oldal)<BR>> > <BR>>
> Margittai Gábor <BR>> > <BR>> > Mese nincs: akit ingerel a
tumultus, az alkalmatlan terek<BR>> emberszaga, a<BR>> > hosszú
negyedórákig tartó tanácstalan téblábolás űrállomásnyi<BR>> >
folyosókon, ne adj' isten a néhány bujdosó<BR>> szegénylegénynek vagy
Vata<BR>> > fia Jánosnak öltözött idősebb népművelő, az is
elismeri,<BR>> hogy a<BR>> > huszonötödik éve megrendezett országos
táncháztalálkozó és<BR>> kirakodóvásár<BR>> > a Kárpát-medencei
népi kultúra igazi ünnepe. Az<BR>> ünneprontók persze nem<BR>> >
mulasztják el mindehhez hozzátenni, hogy e<BR>> táncháztalálkozók
leginkább<BR>> > csak találkozók tánc nélkül, garantált ne mulass,
mert a<BR>> zsúfoltságban<BR>> > mozdulni sem igen lehet, és a
szervezés még mindig hagy némi<BR>> > kívánnivalót maga után. Nem
beszélve arról a<BR>> sajátosságról, hogy az<BR>> > egykor a főbb
helyeken kirakodó, sokszor öreganyjuk<BR>> rokolyájával,<BR>> >
öregapjuk fonott derékszíjával érkező határon túli paraszt<BR>> árusok
mára a<BR>> > földszint fülledt és szűkös termébe szorultak.
Míg<BR>> odafent, a küzdőtér<BR>> > frekventált terepén a hivatásos
árusok, mesteremberek<BR>> kínálhatják<BR>> > máskülönben
egyedülálló színvonalú portékáikat - ahogy ez<BR>> a múlt hét<BR>>
> szombatján, vasárnapján is történt.<BR>> > Ám azt a
gyomorbajosoknak is el kell ismerniük, hogy<BR>> feltehetően ez<BR>>
> évente az egyetlen alkalom, amikor a Budapest<BR>> Sportarénának még
az<BR>> > illemhelyein is kalotaszegi muzsika szól. Lehet<BR>>
megjegyzéseket tenni az<BR>> > izomingre fölráncigált népviseletekre
meg az egy főre jutó<BR>> > tarsolylemezek számára is. Ám egy viselet
kizárólag akkor<BR>> élő, ha<BR>> > hordják, mi pedig különösen
büszkék lehetünk népi öltözködési<BR>> > kultúránkra. Máskülönben meg
miért volna kevésbé<BR>> szalonképes ez, mint a<BR>> > New York-i
gördeszkásokat vagy a Gangesz-parti<BR>> szerzeteseket majmolók<BR>>
> megjelenése? A folyamatosan gyarapodó tömeg annak biztos<BR>> jele,
hogy az<BR>> > egykori szubkultúra, városi fiatalok hajdani szűk
mozgalma<BR>> nem csupán<BR>> > polgárjogot nyert, és kilépett az
underground<BR>> félforradalmi (vagy tán<BR>> > egészen az)
homályából, de továbbra is elképesztő ütemben<BR>> vonzza magához<BR>>
> a legkülönfélébb korosztályok és társadalmi rétegek<BR>>
képviselőit.<BR>> > Farmernadrágos hebrencs kamaszok,
medikusok,<BR>> természettudományos pályára<BR>> > készülő
egyetemisták, bölcsészek, vízvezeték-szerelők,<BR>>
rendszergazdák,<BR>> > ügyvédek és vállalkozók, moldvai csángók és
dunántúliak<BR>> igen szoros<BR>> > konglomerátummá gyúródnak össze
ezeken a találkozókon,<BR>> akárcsak a heti<BR>> > táncházak
világában vagy a nyári tánctáborok "edzésein".<BR>> > Aki pedig
kívülállóként, első alkalommal csöppen ebbe a<BR>> nyugodt<BR>> >
nyüzsgésbe, meg fog rökönyödni a talán semmilyen más közös<BR>>
"szórakozási"<BR>> > alkalomra nem jellemző befogadókészségen meg azon
az<BR>> eltökélt és nyitott<BR>> > hagyománytudaton, amely
szükségesnek érzi, hogy az<BR>> öntudatlan csecsemő<BR>> > vagy
akár hasfalon keresztül a magzat is erdélyi népzenét<BR>> hallgasson,
s<BR>> > hogy az izgatott és megvadult kétéves gyereket saját<BR>>
csillapíthatatlan<BR>> > tánckedvére bízza.<BR>> > <BR>> >
Senki nem tagadhatja hát, hogy a hagyományőrzés, a<BR>> veszendő -
sok<BR>> > helyütt már elveszett - népi-kispolgári műveltség
egyik<BR>> legfontosabb élő<BR>> > fórumává nőtték ki magukat a
táncházak. Nem beszélve a<BR>> háttérben<BR>> > szorgosan gyűjtő,
rendszerező, archiváló tudományos<BR>> műhelyekről, a<BR>> >
képzett muzsikustársadalomról, a magas színvonalú<BR>> kézművességről,
a<BR>> > könyv- és lemezkiadásról vagy a virtuális találkozások,
a<BR>> szakadatlan<BR>> > népzenesugárzás fontos helyszínéről, az
apró-cseprő<BR>> dolgoktól az<BR>> > általános elméleti problémákig
számos kulturális kérdést<BR>> megvitató<BR>> > internetes
honlapokról, mint amilyen a szó szoros értelmében<BR>> > egyedülálló,
küszködő Folkrádió és annak levelezési listája.<BR>> > Meglepő ezért,
hogy amíg a hazai néptáncvilág közönsége<BR>> folyamatosan és<BR>>
> bátran képes megújulni, átlendülni a holtpontokon, s<BR>> minden
ellenszéllel<BR>> > szemben szinte beláthatatlan időre biztosítja
az<BR>> utánpótlást, addig a<BR>> > kimenet, az "output", azaz a
színpadi feldolgozások<BR>> igencsak ritka<BR>> > pillanatai nem
sok jóval kecsegtetnek. Különös módon válik<BR>> el az élő<BR>> >
találkozások és befogadások lelkes szellemiségétől a magyar<BR>> >
néptáncszínházak többnyire fojtogatóan szűkös, enervált,<BR>>
távlattalan,<BR>> > esztétikai jövőkép nélküli gondolatrendszere - ha
nem<BR>> eufemizmus<BR>> > egyáltalán ilyesmiről beszélni. Míg ma
már tízezrek éltetik a<BR>> > táncházakat, érthetetlenül keveseket
érintenek az ugyanerre a<BR>> > műveltségre és hagyományrendre épülő
előadások, kiváltképp<BR>> akkor, ha nem<BR>> > a jól bejáratott
fővárosi vagy megyeszékhelyi együttesek,<BR>> hanem elvétve<BR>> >
határon túli tánccsoportok az előadók. Karácsonykor<BR>> például a
pozsonyi<BR>> > Ifjú Szívek nagyszerű bemutatója (Felvidéki levelek)
jó,<BR>> ha harmadházzal<BR>> > ment, két héttel ezelőtt a
csíkszeredai Hargita<BR>> táncegyüttesre ugyan<BR>> > csordulásig
telt ház volt kíváncsi, ám a máskor oly buzgón<BR>> > premierlátogató
szakma krémje nem igazán képviseltette<BR>> magát. Pedig lett<BR>>
> volna alkalom a tapasztalatgyűjtésre. Másfelől ma nincs az<BR>>
anyaországban<BR>> > együttes, amelyik túlnyomórészt ne a határon
túli<BR>> néptáncokat venné<BR>> > előre repertoárjában.<BR>>
> Nehéz magyarázatot találni arra, mi vezetett ehhez a<BR>>
zárványosodáshoz.<BR>> > Belterjességhez. Kiürüléshez. Hogy miért
szivárgott el a<BR>> hajdani<BR>> > dinamizmus és képzelőerő a
néptánc színreviteléből. Egy<BR>> színikritikus<BR>> > nemrégiben
konfekcionált színháznak titulálta a hazai<BR>> színpadok
világát,<BR>> > sorozatgyártásról, bevált esztétikai és dramaturgiai
minták<BR>> > agyonrágásáról, a tehetségek ellehetetlenítéséről
szólt,<BR>> azt firtatva, a<BR>> > nagy számok ellenére miért nem
születnek eget verő<BR>> eredmények. Fájdalmas<BR>> > elismerni, de
ha lehetséges, mindez a magyar néptáncszínházra<BR>> > hatványozottan
igaz.<BR>> > Talán nem szerencsés összevetni az alábbi két<BR>>
közelmúltbeli példát, mert<BR>> > sántíthatnak a párhuzamok és
kontrasztok műfajban, indulatban,<BR>> > hátországban. Ám nem hagy
nyugodni bennünket, hogy mindkét<BR>> rendhagyó<BR>> > alkalom
néptáncművészetünk leghétköznapibb kérdéseire<BR>> világít rá. A<BR>>
> huszonötödik országos táncháztalálkozó és kirakodóvásár<BR>>
szombati<BR>> > fénypontja volt a nagy múltú Magyar Állami Népi
Együttes<BR>> Örök Kalotaszeg<BR>> > című táj- és tánchommage-a, a
neves közép-erdélyi cigány<BR>> muzsikusok, a<BR>> > Csipások
emlékét idéző bemutató. Bár nem győzzük<BR>> hangsúlyozni, a<BR>> >
sportaréna aligha alkalmas bármilyen színházi<BR>> szertartásra, s mi
több<BR>> > száz méterről voltunk kénytelenek követni az előadást
(ez<BR>> legyen a mi<BR>> > hibánk), azt azért a látóhatár
pereméről is<BR>> megfigyelhettük, hogy a<BR>> > virtuóz, egyre
inkább színpadra érő táncosokat hogyan<BR>> inspirálta a<BR>> >
sokezres nézőközönség ovációja. Szívünkig hatoltak a<BR>>
közismertebb<BR>> > kalotaszegi slágereken túlmutató dallamok, és
együtt<BR>> örültünk másokkal a<BR>> > ma már ebben a formájában
nem létező, lassan, de biztosan<BR>> morzsolódó<BR>> > világ
megidézésének is.<BR>> > Azt azonban soha nem fogjuk megérteni - és ez
már<BR>> messze-messze túlmutat<BR>> > az állami népi produkción -,
hogy a gyűjtésben,<BR>> feldolgozásban,<BR>> > kármentésben
oroszlánrészt vállaló hajdani szenvedélyes<BR>> "talpasok",<BR>> >
határon túli országjárásukkal nagy kockázatokra is<BR>> hajlandó
egykori<BR>> > művészek mára miért betonozták be magukat saját<BR>>
ötlettelenségükbe, s<BR>> > emelték azt a minta rangjára. Hogy a
fillérekért robotoló,<BR>> sokszor<BR>> > embertelen körülmények
között turnézó, számos társművész<BR>> által lesajnált<BR>> >
"népi" táncosokat manapság miért nem szokás teljes értékű<BR>>
színpadi<BR>> > szereplőnek tekinteni, hanem inkább csak ide-oda
tologatható,<BR>> > csereberélhető parasztnak egy rettentően
monoton<BR>> sakkjátszmában. Hogy<BR>> > akár amatőr, akár az
amatőr világból toborzott hivatásos<BR>> legyen az a<BR>> > táncos,
idővel sikerül kiölni belőle a tánc iránt érzett<BR>> tiszta<BR>> >
szenvedélyt azzal (is), hogy sokszor már eleve csak<BR>>
"alakzatba"<BR>> > láncolva, táncidegen normák koreográfiai
kalodájában<BR>> sajátíthatja el<BR>> > újabb tájegységek
mozdulatkultúráját. Ez a gúzsba kötve<BR>> táncolás csak<BR>> >
igazán.<BR>> > Persze mind az amatőr, mind a profi táncos világ
igen<BR>> nehéz helyzetben<BR>> > van: lerongyolódott állapotukban
fellépési kényszerben,<BR>> > haknikötelezettségben vergődnek.
Ugyanakkor a múlt<BR>> szombati előadás is<BR>> > jelezte, hogy
megint egyre inkább színpadképes lesz a<BR>> táncok, táncosok<BR>>
> személyes és egyéni karaktere, dinamikája, s nem elég csupán<BR>>
> sportteljesítményként értelmezni és bemutatni a világ egyik<BR>>
> legbonyolultabb férfitáncát, a kalotaszegi legényest sem.<BR>> >
Ám ahogy a magyar színházi világ más szegleteiben, itt is<BR>> hiányoznak
a<BR>> > perzselő tehetségű rendezők, sőt a néptáncszínház<BR>>
berkeiben maga a<BR>> > formalista koreografáláson, paraszttologatáson
túlmutató<BR>> rendezés is<BR>> > luxusnak tetszik olykor.
Mostanában meg-meglódul azért a<BR>> > néptáncszínházunk, vannak
merészebb, rugalmasabb<BR>> kísérletek. Vannak<BR>> > fiatalok és
vakmerőbb meglettek, akik küzdenek az ellen,<BR>> hogy puszta<BR>>
> oktató előadássá, muzeális seregszemlévé halványítsák<BR>> színpadra
kerülő<BR>> > táncainkat. De nehéz ügy. Amíg a nagymogulok
büntetlenül<BR>> vihetnek színre<BR>> > mindenféle szélesvásznú
történelmi giccset, bedarálva<BR>> lázálmaikba<BR>> > tucatnyi
derék táncost, amíg az "autentikusság" védőpajzsával<BR>> >
takargatják közhelygyűjteményeiket, és a népművészettől idegen<BR>> >
művészkedésnek gúnyolják a kérdéseket felvető, a<BR>> gyökereket
firtató<BR>> > előadásokat, amelyek bátran lemerülnek e
mozgásvilág<BR>> legvadabb,<BR>> > legrituálisabb rétegeiig - addig
a kritikus is csak<BR>> hasonló monotóniával<BR>> >
dohoghat.<BR>> > <BR>> > Másik példánk "alámerülő": két hete a
Hargita táncegyüttes<BR>> annak<BR>> > reményével kecsegtetett,
hogy igenis lehetséges<BR>> közhelymentesen, nem<BR>> >
konfekcionálisan használni a Kárpát-medencei táncnyelvet.<BR>> Orza
Calin<BR>> > koreográfus és táncosai a táncokat és a hozzájuk
kötődő<BR>> tavaszi<BR>> > szokásrendet kellő alázattal és
hitelességgel használták fel.<BR>> > Gazdagították a szókincset, és
képesek voltak összetett<BR>> mondatokban<BR>> > beszélni - mindezt
magától értetődő tánckészséggel és -<BR>> ami nem magától<BR>> >
értetődő - nagyszerű színészi játékkal. Ha kellett, az<BR>> ember
lefordult a<BR>> > székéről a nevetéstől, ha kellett, hagyta magát
marcangolni.<BR>> > De úgy tetszik, hazai táncszínházunk fényévekre
került az oly<BR>> > reflexszerűen idézett bartóki gondolatoktól.
Lassan<BR>> elfelejtjük, mert<BR>> > elfeledtetik velünk, hogy a
néptánc, mint minden<BR>> kulturális jelenség,<BR>> > mozgásban
lévő rendszer: újabb szokások, hangszerek, figurák,<BR>> >
"modernebb", változó ösztönök rejtélyes világa. Amely<BR>> ugyanúgy
elsőrendű<BR>> > "nyersanyag" az úgynevezett magas művészet számára,
ahogy<BR>> Bartók vagy<BR>> > Kodály számára a népi muzsika volt.
Amelynek alkotó igényű<BR>> > szétszálazása, majd - urambocsá! -
személyre szóló és<BR>> egzisztenciális<BR>> > mélységű újraszövése
nem szentségtörés - ha kellő erejű és<BR>> színvonalú<BR>> >
tánctudással jár. S nem szentségtörés a merészebb<BR>> absztrakció,
a<BR>> > babrálás intellektuális árnyalatokkal, amint az sem,<BR>>
hogyha az alkotók<BR>> > nem elsősorban a népszínműves tradíciókhoz,
nem csak az<BR>> idealizált<BR>> > nép(mese)i világhoz fordulnak.
Nem csak lócákat meg<BR>> gereblyéket,<BR>> > taligakereket vagy
szénaboglyákat használnak színpadi<BR>> díszletül,<BR>> >
jól-rosszul másolt viseleteket jelmezül. Nem olyan lehetetlen<BR>> >
vállalkozás venni a fáradságot, és kicsákányozni ebből a<BR>>
műveltségből<BR>> > mindazt, ami hozzánk szól, ami a mi bőrünkre megy,
hiszen<BR>> erre is vannak<BR>> > nálunk kitűnő példák - túl azon,
hogy e hagyományrend<BR>> bemutatása<BR>> > természetesen önmagában
is művészi értékű.<BR>> > Csakhogy néha ennél több kell. Egyre
inkább.<BR>> > <BR>> > Tudatosítani kellene, hogy a gyűjtés, a
tájak, muzsikusok,<BR>> táncok<BR>> > újrafelfedezésének és
-élesztésének hőskorszaka lezárult.<BR>> Már nem mindig<BR>> >
elégséges, ha a pionírok egyszerűen színpadra viszik azt,<BR>> amit
mondjuk<BR>> > egy kicsiny sóvidéki zsákfaluban találtak. Új korszak
van.<BR>> Ezek a táncok<BR>> > többre hivatottak. Mindenre.<BR>>
> Alapkérdésekhez kellene visszatérni: milyen formában érdemes<BR>>
> továbbgondolni, feldolgozni táncainkat? Kinek szól(ná)nak<BR>> ezek
az<BR>> > előadások? Nem volna-e időszerű megint esztétikai<BR>>
önmeghatározásokkal<BR>> > bíbelődni? Eldönteni végre, minek van
értelme a színpadon,<BR>> s minek helye<BR>> > a skanzenban, ha a
világ egyik legszerencsésebb nemzetének<BR>> mondhatjuk<BR>> >
magunkat népi kultúránk gazdagságának tekintetében? Nem<BR>> volna-e
érdemes<BR>> > néha a társművészetekre is vetni egy oldalpillantást?
És<BR>> szerencsés<BR>> > ösztön-e az, ha a kritikai figyelemtől
elszokott, a kölcsönös<BR>> > öntömjénezéshez hozzáedződött
koreográfusi kör bármiféle<BR>> szépészeti<BR>> > ítélettel szemben
körkörös védelemre rendezkedik be? Ha az<BR>> "inkább<BR>> >
hallgassanak rólunk, csak rossz kritikát ne" szemlélet -<BR>> ez persze
nem<BR>> > csak honi táncéletünkre jellemző - a szakmai
önérdekeket<BR>> is elsöpri.<BR>> > Faramuci dolog, hogy ezeket az
evidenciákat újra és újra<BR>> nyomatékosítani<BR>> > kell. Mint
ahogy faramuci kérdés az is, van-e igény és még<BR>> elegendő<BR>>
> szenvedély a mai magyar néptáncszínházban arra, hogy kitörjön<BR>>
> dramaturgiai, koreográfiai, tematikai gettójából, s ne csak a<BR>>
> hozzátartozók meg az (esetleg) kárörvendően kíváncsi<BR>>
táncostársak<BR>> > járjanak el a bemutatókra. A táncosok
hadgyakorlatszerű<BR>> kizsigerelése<BR>> > avagy a kelta
közhelyekbe oltott, olykor a gyengébb<BR>> technikai tudást<BR>> >
takargató táncos show-k szervilizmusa persze kevés<BR>> meggyőző
kiutat<BR>> > mutatott mindeddig.<BR>> > Nagy a tét. Mint a
hőskorban, ismét ideje volna annak<BR>> esztétikai<BR>> >
felelősségét vállalni, hogy a szélesebb színházértő<BR>> közönséghez
is<BR>> > eljusson az egyedülállóan gazdag és bonyolult magyar<BR>>
népzene- és<BR>> > tánckultúra. Hiába járnak hozzánk nyugatról és
keletről<BR>> tanulmányozni a<BR>> > magyar táncházakat, oktatási,
gyűjtési módszereket. Hiába<BR>> látogatnak<BR>> > ezrek évente a
táncháztalálkozóra, töltik meg a táborokat,<BR>> s viszik<BR>> >
tovább áldozatkész hagyományőrző és amatőr csoportok ennek<BR>> a
világnak<BR>> > minden szépségét és gyötrelmes igazságait, ha a
színházi<BR>> feldolgozások<BR>> > provinciálisak maradnak.<BR>>
> Mert addig Kalotaszeg sem lesz örök.<BR>> > <BR>> >
<BR>> > <BR>> > <BR>> > Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó
Kft. C 2001<BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > Sok
beszédnek sok az alja.<BR>> Ez a közmondás jut erről az írásrol
eszembe.Annak ellenére<BR>> jó volt,hogy ez a szép autentikus épületben
úgy éreztük<BR>> magunkat ,mintha egyik falubol a másikba kellet
volna<BR>> sétálnunk két helyszin közt.Én a szervezők helyében
ezt<BR>> végig gondolnám.Az erdélyi árusokat sikerült zárás elött<BR>>
megtalálni./Túl hiányos volt az információ/Az infós<BR>> leányoknak
fogalmuk sem volt mi hol van.A kiírások<BR>> valószinűleg
rejtzvényfejtőknek készültek.Biztos nincs jobb<BR>> helyszin.A belépőárak
:csillagos ég.Nagycsaládosok<BR>> kizárva./köszönjük. <BR>> Üdv
.Tibor<BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> > <BR>> >
---------------------------------<BR>> > Nyári táborok: <A
target=_blank
href="http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php">http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php</A><BR>>
> Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:<BR>> > <A target=_blank
href="http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html">http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html</A><BR>>
> <BR>> <BR>>
______________________________________________________________<BR>>
_________________<BR>> MP3 lejátszók már 6900 Ft-tól! A legszélesebb
MP3/MP4 video <BR>> lejátszó választék.<BR>> Ingyenes országos
házhozszállítás! www.infopatika.hu<BR>> <BR>> <BR>>
---------------------------------<BR>> Nyári táborok: <A target=_blank
href="http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php">http://www.folkradio.hu/nyari_tabor.php</A><BR>>
Támogasd adód 1%-ával a Folkrádiót:<BR>> <A target=_blank
href="http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html">http://www.nonprofit.hu/szerv/nyilatkozat/56148.html</A><BR>>
<BR>---------------------------------<BR>Nyá<BR></BLOCKQUOTE><BR>_________________________________________
<BR>Hírkereső.hu - Mindig friss hírek, toplisták, sztárpletykák. A
legfontosabb 70 hírforrás közel 2.500 cikke naponta!<BR>Ha egy lapon akarsz
mindent áttekinteni <A href="http://www.hirkereso.hu/">KLIKK IDE!</A>
</BLOCKQUOTE></BODY></HTML>