<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2900.2802" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV> Kedves Gergő!<BR><BR> Jelenség leírásod -
mint mindig - pontos. Míg nálunk a vidék az <BR>elmaradottság, tudatlanság
szinonímája, Európa fejlett térségeiben a vidék <BR>táji, természeti, kulturális
értékeinek felértékelődése tudatos program <BR>szerint zajlik. Tudatosan -
elsősorban a közgondolkodás átalakításával. Ne <BR>tűnjön furcsa összevetésnek,
de a kulturális örökséget is úgy kellene <BR>"eladni" mint pl. a falvakban a
helyi bioterméket. Nem azért van kultusza, <BR>mert óriásplakátokon reklámozzák,
hanem mert az egészséges életmód <BR>fontosságáról kialakítottak egy
közgondolkodást, amelynek egyenes <BR>következménye e termékek nagy kereslete.
Ha a kulturális örökségről <BR>átalakulna közgondokodásunk, minden "terméke" (a
népzene, táncházmozgalom <BR>is) közimertebb és elterjedtebb
lenne.<BR><BR> Bocsánat a termékes hasonlatért, de másfajta piaci
összevetés is adódik. <BR>Az ellenőrízetlen, mérgező külföldi áruk beáramlása
következtében <BR>hirtelenjében megnőtt a hazai termék iránt bizalom. Fel tudtuk
mutatni, van <BR>másfajta választék, van tiszta, megbízható, jó minőségő magyar
áru. Nos, az <BR>országot elárasztó szemét kultúrával szemben fel kell
mutatnunk, van <BR>választék, van vitathatalan eredetű, "minőségi" magyar
kultúránk. A <BR>szeméttel szemben növekvő csömör új esélyt adhat a kulturális
örökséghez <BR>kötődő szakmáknak, mozgalmaknak, ha tudatos programmal segítjük
őket.<BR><BR> Még két tanulság Európából. A kulturális
örökséget nem azért támogatják, <BR>hogy komfortosabb múzeumba helyezzék, hanem
hogy aktivizáló, társadalmi <BR>kohéziót növelő szerepét betöltse. Talán már
említettem kedvenc példámat: <BR>euró százezrekkel támogatják a használaton
kívüli pajták közösségi terekké <BR>átalakítását, felismerve, hogy széthullot
helyi társadalmakkal nem lehet <BR>semmilyen programot megvalósítani.
(Stájerországban így jönnek sorra létre a <BR>hagyományos falusi szakmákat
bemutató-tanító, zenés-táncos rendezvényeknek, <BR>helyi fórumoknak teret adó
közösségi pajták.) A másik: az uniós támogatások <BR>jelentős részét fordítják e
programokra. Magyarországra hamarosan beérkezik <BR>tízezer milliárd forintnyi
uniós pénz, s csak beruházásokról hallunk, de <BR>olyan kulturális stratégiáról
nem, amely - a vidékfejlesztéshez <BR>kapcsolódva - kistérségi szintig
bontaná le a kulturális örökség <BR>mogósításával kapcsolatos értékőrző és
kohéziós feladatokat, amely új teret, <BR>lendületet és egzisztenciális
biztonságot adhatna a népi kultúrához kötődő <BR>képzésnek, művelődési
intézményeknek, zenekaroknak, táncházaknak is.<BR><BR> Ennek ellenére
ismerünk jó példákat Magyarországon éppen úgy mint a <BR>Kárpát-medence más
tájairól, a felvidéki Zsigárdtól a Kis-küküllő mentéig. De ezek <BR>elszigetelt
esetek, nincs mögöttük rendszer. Pedig az európai értékrendű <BR>vidékfejlesztés
az új szemléleltű, érték- és normarendszert közvetítő, s a <BR>már-már
elfeledett közösségi funkciókat is felélesztő hagyományápolásnak <BR>óriási, s
talán utolsó esélye lehetne. Erdélynek pl. most készül első
átfogó<BR>vidékfejlesztési terve. Átgondoltuk minden ízében, mire is
hasznosíthatnánk?<BR><BR> A médiát most hagyjuk. A belvárosi
médiaelit úgy sem ért ebből az <BR>egészből semmit.<BR><BR>
Barátsággal:<BR><BR>
Szitnyai Jenő</DIV></BODY></HTML>