<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2900.2722" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005>Agócs Gergő hozzászólása néhány
lényeges, az itt felvetődött vitákban többször előjött témához nyújt
megszívlelendő szempontokat.</SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005>Ezt próbálnám én is alátámasztani,
kiegészíteni, itt-ott pontosítani:</SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005></SPAN> </DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005>Időben (történetileg) változó, hogy egy
adott tájegységen milyen a hagyományos zenekar összetétele. Általában nemcsak
egy, hanem többféle összetétel létezik, pl. kisebb vagy nagyobb létszámú. Ez
összefügghet a közösség igénnyeivel: gyakran a szegényebb lakodalomban kisebbre,
módosabban nagyobbra van igény. Már maga a táncalkalom is meghatározó. Nem tudok
róla, hogy bárhol a nyelvterületen népesebb lakodalmat tartottak volna
pusztán citeraszóra. </SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005>Mivel a színpadi fellépés nem lakodalom,
igazat adok Számel Péternek, hogy ott érdemes lenne a citerát is használni
tánckíséretre. A gyűjtéseken általában azt hallottam a falusiaktól, hogy vannak
általuk ideálisabbnak tartott tánckíséreti formák, s vannak szerényebb
megoldások (egy szál furulya vagy citera a fonóban stb.). Ezeket a megoldásokat
tehát nem szembeállítani kell, hanem mindegyiket érvényre jutattni a színpadi,
vagy akár a táncházi gyakorlatban is.</SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005>A hagyomány változását, alakulását viszont
nem kell összetévesztenünk a hagyomány kiveszésével és behelyettesítésével. Ha
tehát valahol megszűnnek az elődöktől örökölt tánckíséreti formák, minden
átalakul a városi divat mintájára, akkor már nem beszélhetünk hagyományról,
akkor sem, ha mindez a legkisebb faluban történik. </SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005>Persze vannak átmeneti formák, (pl. sok
helyen a fúvószenekar), amely részben hagyományos funkciókat próbál ellátni,
részben a felülről szervezett városi kultúra törvényszerűségei szerint működik.
Ezeket szelektíven kell kezelni.</SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005>Nagy igazságot mond ki Gergő, amikor arra
utal, hogy a gyűjtéskor rögzített anyag nem mindig a hagyományos formákat
rögzíti. Erre már Kodály is figyelmeztetett, amikor a fonográf szerepéről esett
szó, hiszen a géppel rögzített anyag ismert előnyei mellett hátrány, hogy utólag
nem módosítható, ha hibát rögzített az örökre benne marad, s azzal együtt
tanulják tovább. Az lenne a jó, ha a színpadi-táncházi célból érdeklődők nemcsak
a hangfelvételeket vennék alapul, hanem azokat a publikált ismereteket is,
amiket a magyar népzenekutatás száz év alatt felhalmozott.</SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005><FONT face=Arial size=2>Arról viszont nem
tudok, hogy "Az eredeti felvétel szent és sérthetetlen!" jelszót a
táncházmozgalom kezdetén bárki is meghirdette volna. Az akkori első városi
táncházzenekarok igen szoros kapcsolatban voltak a kutatókkal, a kutatásba is
bevonták őket. Ez pont a második hullámban jött, amikor már nem élt Martin
György, a felvételek kazettáról kazettára terjedtek, a hozzájuk tartozó fontos
információk nélkül. Akkor keletkeztek olyan revival felvételek, amelyek egy az
egyben reprodukáltak egy gyűjtésen elhangzó folyamatot, esetenként az ott
hallható hibákkal együtt.</FONT></SPAN></DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005><FONT face=Arial
size=2></FONT></SPAN> </DIV>
<DIV><SPAN class=187114012-14092005><FONT face=Arial size=2>Pávai
István</FONT></SPAN></DIV></BODY></HTML>