<p>Nagyon sokáig - megnemértéssel, fenntartásokkal fogadtam, hogy
miért is kell a néptáncot (az együtteseket, táncosokat)
versenyeztetni. Ugy gondoltam, hogy ez az a műfaj ahol erre semmi
szükség - hiszen az egyedi, személyiségből fakadó különbségek
itt törvényszerüek, mi több az igazán értékesek. Mint ahogy
élevezetet nyujt két azonos helyről származó, mégis máskánt
muzsikáló primás játéka, vagy két, egy-ugyanazon táncot táncoló
férfi vagy lány mozgása - amely mégis attól szép, hogy benne
vannak azok a személyes jegyek, amelyek sajátjukévá teszik a zenét
vagy a táncot. Ezeket szem előtt tartva okafogyott a versenyeztetés -
hiszen az igazán jó, produkció összehasonlíthatatlan... <br
/>...azonban nincs mit tenni, el kell fogadni, hogy verseny,
rivalizálás márpedig van - és ha már van, akkor meg kell keresni
annak pozitiv, jó oldalát. Próbáltam - és részben meg is
találtam. Belátom, hogy egy objektiv, építő, szaki kritika igenis
jó irányba igazíthat, használhat, gyarapíthat. Fesztiválok
zsűrizése, szólótáncversenyek értékelése igenis sarkallhat még
keményebb, még lelkiismeretesebb, és nem utolsó sorban még
hitelesebb munkára. Azonban az aki kritikát mond, dícsér vagy
bírál - tudomásul kell, hogy vegye, nagy felelősséget vállal vele.
Ha tudja vállalni a fent említett objektivitást, a jobbítás
szándékát, az építést akkor tegye, szükség van rá, a
zsüriasztalok mögött a helye. AZ ÉN NAGY PROBLÉMÁM AZ, HOGY ENNEK
MÁRA A NYOMÁT SEM LÁTOM!!! És ha ez igy van (helyesebben ami kéne
az nincsen), bizony okafogyott, felesleges és veszélyes a
versenyeztetés. Az ugynevezett kicsik - akik egyébiránt ezt a
mozgalmat naggyá tették - az állndó és nagy vesztesek. Mert a
kudarc, az állandó elutasítás és becsmérlés - letöri, megtöri
mindazon célokat, terveket, elveket - amelyek a néptáncot és
népzenét napjainkig életbentartották. A "kis együttesek",
"kis táncosai" - akikkel elhitették, hogy a versenyre a
megmérettetésre márpedig szükség van - keseredettségükben
általában két dolgot tesznek, tehetnek. Szögre akasztják a
csizmát, vagy a siker az elismerés reményében maguknak szerveznek
fesztivált, versenyt. Ami rendjén is lenne, mondjuk a Magyar
Lepkefogó Szövetségben - de semmi estre sem a néptáncmozgalomban -
ami annakidején olyan nemes gondolatok mentén szerveződött, mint:
együtt, közösen, féltve, ápolva, megmentve... stb. Ennek lassan
mára már nyoma sincs - pedig kiknek, ha nem a néptáncosoknak kéne
életbentartani (hiszen ők a "hagyományőrzők" és
tisztelők) az, amugy még gyermek - alig fél évszázados mozgalmat.
Bár lehet, hogy kafkai és nihilisztikus a gondolat, de ha a hagyjuk
szétszakadni, tagozódni, elkülönülni az amúgy összetartozót -
csak évek kérdése és az lesz egy ehhez hasonló fórum témája,
hogy az a csárdás az eredeti amelyet a "nagyok" vagy az amit
a "kicsik" táncolnak?, esetleg a "mi" legényesünk
az autentikus mig "tiétek" nem az... Lesz ennek a sokat és
szebbet megélt országnak - két néptánc-vonala, és egy a multját
és hagyományait féltő akkori fiatal legnagyobb problémája az lesz,
hogy melyiket és hogy "kiét" tanulja meg... <br />Újfenn -
bár lehet, hogy tényleg csak vészmadár gondolatok a fentiek - és
én látom túl borúsan az egészet, de egy-egy antológia,
szólótáncverseny egyre csak erősíti bennem ezeket a gondolatokat.
Mint ahogy a közéletben van jobb és baloldali magyarország - hát
ugy kezd kialakulni a "nagy" és "kicsi"
néptáncegyüttes, néptáncos. Táncos - politika ez!!! Csak a
nagy-politikában válthatunk, talán jobbithatunk - legközelebb
2006-ban - mert ettől csak jobb lehet..., de mi lesz a néptánccal?
Ott mikor választhatunk? Táncos - politika ez!!!</p><p>Krakkó
Ákos</p><br>
<br>