
<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">

<HTML><HEAD>

<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">

<META content="MSHTML 6.00.2900.2180" name=GENERATOR>

<STYLE></STYLE>

</HEAD>

<BODY bgColor=#ffffff>

<DIV align=justify><FONT face=Arial>Egyénként itt hiába támadják Bartókot, és 

utalnak arra, hogy mért nem annak közvetlen, autentikus formájában mutatta be a 

népzenét, és hogy milyen alapon utasítjuk el a Word Musicot, ha egyszer Bartók 

is úgy dolgozta fel a népzenét, akit viszont fölmagasztalunk. Ugyanis 

meggyőződésem, hogy Bartók a maga korában, az adott társadalmi közegben nem 

tehetett mást, nem cselekedhetett volna másképp. Az urbánus nagyvárosi 

polgároknak, akik közé ő is tartozott nem mutathatta volna be másképp ezt a 

zenei anyagot, mert nem fogadták volna el. Sőt, ha egy koncertszínpadra felvitt 

volna egy öreg parasztnénit (vagy bácsit) egyszerűen kiröhögték volna abban az 

időben, amikor a társadalmi különbségek, a származás(i közeg) jobban számított, 

mint most; tehát nem fogadták volna el. Így viszont őneki sikerült elindítani 

egy olyan társadalmi odafigyelést a népzenére (bizonyos kulturális közegben, 

társadalmi rétegekben), amely nélkül meggyőződésem, hogy a táncházmozgalom (és 

előtte a Martin György-féle néptáncgyűjtés és egyéb előzmény) sem jöhetett volna 

létre. Itt szó volt az értés és az érzés összefüggéséről a magyar nyelvben, 

amely egy gondolkozásbeli összetartozás nyelvi kifejezője lehet a magyar népnél. 

Ezzel kapcsolatosan szó volt a zene(szerzés, -hallgatás) azon céljáról, hogy a 

zene érzelmeket, bizonyos hangulatokat keltsen az emberben. Bartókot nem 

kötelező szeretni, sőt meghallgatni sem, mint ahogy Csingerka tette; egyik 

sem volt a célom a kérdésfelvetéssel. De azt el kell ismerni, hogy 

Bartóknak sikerült ráérezni ezekre a hangulatokra, és felerősíteni ezeket más 

(ún. "kortárs") harmóniai eszközökkel, amit megintcsak lehet szeretni "érteni", 

vagy nem (én se szeretem pl.). Képes ugyanazt a hatást kelteni, ugyanannak a 

kíséretmódnak az eredendő lényegét (eredőjét, eredeti "célját") adni a 

komolyzenei eszközökkel pl. a Román Népi Táncok - nál (ha helyesen idézem fel a 

mű címét), amit Méhkeréki Kovács Tivadar volt képes másodmagával 

produkálni. Bartók azt a hangulatot próbálta bemutatni, visszahozni a 

komolyzenei közönségének (nem pont ugyanazokkal a zenei eszközökkel, mint 

eredetiben; hiszen itt a hangulat visszaadása volt a cél), amit ő maga 

megtapasztalt a gyűjtései során. Ezt csak a kor elfogadott eszközei által 

tehette (nem szervezhetett táncházat pl.). Tehette ezt pl. azzal a céllal, hogy 

a közönségnek esetleg a tőle kapott zenei élményeken felbuzdulva esetleg 

elmenjen abba a közegbe (pl. gyűjteni, vagy valamiképpen (újra?)hasznosítani azt 

- talán nem fogalmazódott meg benne konkrétan a táncházmozgalom gondolata erre a 

célra, bár a tudatalattijában már megjelenhetett), ahol ezt az élményt, 

hangulatot eredetileg, hamisítatlanul kaphatta (volna akkor még) meg. Tehát 

összegezve: nem arról van szó, hogy Bartókot kötelező elismerni, szeretni, 

hanem, hogy meg kell látni, és el kell ismerni, ill. tisztán kell / érdemes 

látni - persze ezt sem kötelező jelleggel, csak akár a saját 

tisztánlátásunk érdekében, hogy a horizont jobban kinyiljon a számunkra - az 

érdemeit a magyar (és a kárpát-medencei más népek) népzenéjének a 

gyűjtésében és annak a bemutatásában (sőt a török gyűjtés miatt még inkább 

kimondhatjuk, hogy az egyetemes zenetudományban / zeneművészetben).</FONT></DIV>

<DIV align=justify><FONT face=Arial></FONT> </DIV>

<DIV align=justify><FONT face=Arial>Kovicsán</FONT></DIV></BODY></HTML>