<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2800.1458" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV align=justify><FONT face=Verdana>Folytatva a témát; megkérdezném tőle
ugyanezeket mondjuk Chopinre vonatkozólag, aki lengyel viszonylatban
támaszkodott népi alapokra. Megkérdezném, mi a véleménye, hogy a késői Liszt
sokaknak korai Bartóknak tűnik, lát-e ilyenfajta kontinuitást az alapok
tekintetében is; tudja-e, hogy Beethoven világhírű Örömódájának dallamát
magyarországi horvát dudás(ok?)tól hallotta; van-e valami érzése (pl. büszkeség,
stb.), véleménye ezzel kapcsolatban, vagy nem számít a forrás, csak az
előadásmód? Mennyire érzi szükségét egy előadóművész, hogy egy zeneszerző
művének előzményeit, történetét, forrását ismerje? Előtte meghallgatja e
ugyanazt a művet korábbi előadóktól felvételről (akik nagy tekintélyek,
világhíresek), próbálja-e értelmezni azoknak a felfogását a zeneművel
kapcsolatban, és dönteni, hogy ő ezt mennyiben követi, vagy mennyiben tér el
ettől. </FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Verdana></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Verdana>Ezeket tenném fel nagyjából egy
zongoraművésznek kérdésként. </FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Verdana></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Verdana>A zongora egyébként olyan szinten nem
érdekel, hogy az valami hihetetlen; azért nem tudtam felvételizni Nyíregyházára
népzene szakra, mert zongorázni kellett volna tudni a felvételihez, amiatt
el is kezdtem járni zongorára, de a tanárom kirúgott.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Verdana></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><EM><FONT
face=Verdana>KovPét </FONT></EM></DIV></BODY></HTML>