<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD><TITLE></TITLE>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2800.1400" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>>>Ezeknél még régiesebb, s a
keleti kultúrákban általánosan elterjedt az az állapot, amelyről Szász Jóska
írt, ahol mindenki dallamot játszik, de nyilván másként, a hangszer
sajátosságainak megfelelően.<<</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>Sose felejtem el etekintetben a
nyárádselyei cimbalmost, akit mindenki csak Cimbli Károlynak hívott.
Egy rendkívül átütő, éles hangú cimbalma volt (most ennek nem tudom, hogy
gazdája halála után mi lett a sorsa), amit ráadásul párnázatlan verőkkel
szólaltatott meg, szinte el is nyomta a többi hangszert. Annyira különlegesen
telt hangja volt (van) annak a cimbalomnak (amelyet nem is az európai tiszta
fél- és egészhangokat ismerő skála szerint hangolt fel - ha már a keleties
hagyomány szóba került -, hanem a fél - és egész hangok fölé- vagy aláintonálva,
"európai" fogalmak szerint "hamisan"), hogy az teljesen kitöltötte a
zenekari hangzást, és csak a szemfüles megfigyelő vette észre, hogy ennek
ellenére mégsem akkordfelbontásokat, ellenpontozó meneteket, hanem csak és
kizárólag dallamot játszott. Amikor megtudtam, hogy a régi időkben a cimbalmon
is dallamot játszottak a magyar zenében, ez az élményem rögtön beugrott, így
ennek a feltételezésnek hitelt adok.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>>>A kízárólagos dúrkíséret egy
reneszánszkori európai örökség, természetesen folklorizálódva és helyi jelleget
öltve a több száz év alatt.</FONT><FONT face=Arial size=2><<</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>Ebből a szempontból érdekes a
lengyel-szlovák határvidéken élő gorálok (gurálok) zenéje, amit még (nem tudom,
mi alapján, csak így hallottam) a kárpát-medencei dialektushoz sorolnak. Ők dúr
akkordokat használnak kíséretként, de nem háromhúros kontrán, hanem hegedűn.
Ezért igazat adok annak, hogy a dúros kíséret reneszánsz örökség a magyar
népzenében (is), hozzátéve, hogy annak ellenére, hogy az nálunk a
háromhúros kontrához kötődik, az attól még biztos, hogy azokat az akkori és
a későbbi magyar népzenei gyakorlatban eredetileg még nem háromhúros
kontrán játszották.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>Horváth Attila utólagos engedélyével
leírom azt a történetet, amit tőle hallottam.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>Budapesti táncházzenészek
kérdezgették Neti Sanyi bácsit, hogy régen Kalotaszegen melyik kontrás játszott
dúrosan és mollosan. </FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>"Sanyi bácsi, és az a kontrás (XY),
az dúrosan, vagy mollosan fogott?" </FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>Az öreg ránéz a kérdezőre:
</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>"Az jó ember volt."</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>:))</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2>KP</FONT></DIV></BODY></HTML>