<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD><TITLE></TITLE>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2800.1400" name=GENERATOR></HEAD>
<BODY><!-- Converted from text/plain format -->
<P><FONT size=2><FONT size=3>Így van, Péter. Én is ezeket a példákat akartam 
adni, de nem akartam részletekbe menni.<BR>Mielőtt bárki félreértené, 
leszögezném, hogy itt nem dúr-moll ellentétről van szó, hanem a falusi régies 
harmonizálás (ami néhány száz évvel ezelőtt szintén lehetett városi eredetű) 
háttérbe szorulásáról és a városi kávéházi cigányzene előtérbe kerüléséről. 
Ezeknél még régiesebb, s a keleti kultúrákban általánosan elterjedt az az 
állapot, amelyről Szász Jóska írt, ahol mindenki dallamot játszik, de nyilván 
másként, a hangszer sajátosságainak megfelelően. Az általa említett felsősófalvi 
Nyicu-féle zenekar játékából közöltem partitúrákat a <A 
href="http://www.zti.hu/archivum/pavai/publik/konyv/erdelymold.htm">könyvem</A>ben, 
ahol ez részletesen tanulmányozható, meg egy hanglemezt is kiadtam a nyolcvanas 
években.<BR>Vigyázni kell, mert rosszul választott esztétikai nézőpontból lehet 
ezt primitívebbnek hallani mondjuk Toni Rudihoz képest, de itt valójában egy 
archaikus stílusról van szó, az ókorban a műveltebb kultúrákban (pl. görögök) ez 
volt a többszólamú stílus. A kízárólagos dúrkíséret egy reneszánszkori európai 
örökség, természetesen folklorizálódva és helyi jelleget öltve a több száz év 
alatt. A mai Toni Rudi stílus (funkciós kíséret) a 19. századi városi cigányzene 
terméke, sok helyen már kiszorította a régi kíséreteket, legutóbb éppen 
Kalotaszegen.<BR>De tudnék más példát is mondani, amikor egy dúros kontrás idős 
korában volt kénytelen megtanulni a funkciós kíséretet a saját fiától, aki 
városi harmonikásoktól tanulta, mert egyébként nem vitték volna magukkal 
muzsikálni a fiatalabbak. Vegyük észre, hogy ez már nem teljesen az "apáról 
fiúra" típusú hagyományozás, ami a népzene egyik ismérve.</FONT></FONT></P>
<P><FONT size=2><FONT size=3><A 
href="http://www.zti.hu/archivum/pavai/pavai.htm">Pávai 
István<BR></A></FONT><BR><BR>&gt; -----Eredeti üzenet-----<BR>&gt; Feladó: 
lista-bounces@list.folkradio.hu<BR>&gt; [<A 
href="mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu">mailto:lista-bounces@list.folkradio.hu</A>] 
Meghatalmazó Petyko<BR>&gt; Küldve: 2004. április 2. 8:37<BR>&gt; Címzett: 
Folklista a Folkrádió levelező listája<BR>&gt; Tárgy: Re: [Folklista] Toni Rudis 
harmónia<BR>&gt;<BR>&gt; &gt;&gt;...hozzá téve, hogy új stílsú<BR>&gt; 
kalotaszegi harmonizálás. Mert a régebbi zenekarok ott is dúr<BR>&gt; 
akkordokkal kísérték a moll dallamokat is stb., tehát<BR>&gt; közelebb áltak a 
Mezőség és a Maros-Küküllők közti nagy<BR>&gt; területek 
harmonizálásához.<BR>&gt; Pávai István&lt;&lt;<BR>&gt;<BR>&gt; Igen, jó példa 
erre a kemény, dúros hangzásra Szászfenes,<BR>&gt; vagy a Hitler (Nonika Miklós) 
családi zenekara, de még maga a<BR>&gt; mérai id. Tóni Rudolf is, aki 
felvételeken bizonyíthatóan<BR>&gt; sokszor nem tudta még eldönteni, hogy dúrt 
vagy mollt fogjon.<BR>&gt; Fia egészen másképp játszik, mint az apja; 
csodálkoztam<BR>&gt; rajta, hogy mért. Ekkor kiderült, hogy Rudika nem is 
annyira<BR>&gt; az apjától, mint inkább Sztojka János bácsitól tanult 
kontrázni...<BR>&gt;<BR>&gt; Kovács P.<BR>&gt;<BR>&gt; </FONT></P></BODY></HTML>