<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META content="MSHTML 5.00.2614.3500" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><FONT face=Arial>Kovács Péter írta:</FONT></DIV>
<DIV>&nbsp;</DIV>
<DIV>&nbsp;</DIV>
<DIV><FONT face=Arial>
<DIV align=justify><FONT face=Century>&gt;Viszont annak, hogy a táncosok nagyon 
színvonalas CD-kre tudnak ma már dolgozni, annak az a &gt;hátránya van, hogy 
ugyanazt várják el az "élő zenésztől" is. Ezt olyan értelemben gondolom, hogy 
egy &gt;felvételre egy zenész jobban összeszedi magát, és a maximumot (tehát nem 
az átlagos önmagát) &gt;kívánja abban a néhány percben nyújtani. Pl. az "Új élő 
népzene" meg a "Táncháztalálkozó" CD-knél, &gt;kazettáknál egy együttes csinál 
egy nagyon ütős, gyors tempójú, élénk, virtuóz, stb. 100%-os számot, &gt;ahol 
pl. egy hamis hang, vagy "nem kellő megfontolás alapján kidolgozott akkord" nem 
&gt;fordul&nbsp;elő.&nbsp;Ezeket egyfolytában hallgatva &nbsp;a táncosok füle 
elkényelmesedik, és egy táncházban is ezt az &gt;eredeti falusi zenészekre sem 
mindig jellemző 100%-os teljesítményt, gyors tempót, színpadias 
&gt;tökéletességet, stb. várja el. Ezekhez a "szuper-összeállításokhoz" képest 
az "élő zene" persze hogy &gt;visszalépésnek tűnik.&nbsp;</FONT></DIV>
<DIV align=justify>&nbsp;</DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Century>Bodó-Bán János:</FONT></DIV>
<DIV align=justify>&nbsp;</DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Century>Nagy előrelépésnek tartom azt, hogy a 
technika révén eljutottunk oda, hogy az oktatásban-tanításban jó minőségű zenére 
dolgozhatnak a szakemberek. Hosszú évtizedeken át kopott, recsegő szalagokról 
dolgoztunk és ez a technikai előrelépés talán megváltás a táncosoknak. Tisztelt 
"tanult" zenészek, nekünk, tánccal foglalkozó szakembereknek nem "ütős, gyors 
tempójú, élénk, virtuóz, stb. 100%-os szám"-ra van szükségünk, hanem HITELES, 
MEGFONTOLT, zenélésre. Az adatközlő zenészek sokszor muzsikálnak hamisan, ez 
természetes módon hozzátartozik a saját gondolkodásvilágukhoz. Nem azt akarom 
sugallni, hogy ezt követni kell, nem, mi szeretnénk érezni a zene lelkületét, 
stílusát, ízét, párosítva azzal az alázatos előadásmóddal, ahogyan a 
hagyományőrzők is teszik. Igen nagy alázattal szolgálják ki a bált, lakodalmat, 
mulatságot, táncházat(újabban), a közösséget, a PÁRT, a táncost. A zenélésükben 
van egy nagy kisugárzás a közösség felé. Táncházzenekaroknál nagyon jó érzés 
táncosként kimondani, hogy "ez a rend olyan volt, mint a..., vagy ezt úgy 
játszotta és úgy szólt mint a...", és ez tényleg sokszor előfordul, de sokszor 
sajnos nem.</FONT></DIV>
<DIV align=justify>&nbsp;</DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Century>Legyünk ígényesek és ne szorítkozzunk a jó 
minőségű eredeti CD kiadványok hallgatására, tanítsunk élő zenére, ha lehet, de 
annak a muzsikának legalább olyan jól kell szólnia, mint a gépzenének. Hiszen MI 
vagy TI tudjuk, hogy hogyan nem kell hamisan játszani. Az igaz, hogy nem biztos, 
hogy ettől lesz jobb a muzsika.</FONT></DIV>
<DIV align=justify>&nbsp;</DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Century>Tisztelettel,Bodó-Bán János</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT 
face=Century></FONT>&nbsp;</DIV></FONT></DIV></BODY></HTML>