<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2800.1106" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2>Kedves Laci!</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2>Örülök, hogy írtál, a személyes emailcímedet ugyan
nem tudom, hogy tudom-e (én sem értek a számítógépekhez nagyon), de azért
elküldöm valahogy néhány versemet.</FONT></DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2></FONT> </DIV>
<DIV><FONT face=Arial size=2> Olyan vagy, mint egy
ember</FONT></DIV>
<DIV> </DIV><FONT face=Arial size=2>
<DIV><BR>Olyan vagy, mint egy parányi fűszál,<BR>hiszen terajtad mindenki
átjár:<BR>reád dől le a fáradt ember,<BR>fölötted alszik el, ki semmit sem
nyer.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>A szegények naponta visszatérnek,<BR>az átutazók csak testeden
henyélnek;<BR>s csak a nincstelenek őriznek,<BR>szavad csak ők értik meg.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Olyan vagy, mint egy ribizlibokor.<BR>Mögéd bújnak a szerelmesek,<BR>s
benned rejtőzik a vad, akit én keresek.<BR>És a kudarcért mindenki téged
okol.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Gümölcsöd leszakajtják, elviszik,<BR>bogyóid zamatjáról értéked
felbecsülik,<BR>épp úgy, mintha egy éjjeli nőről beszélnének.<BR>Mért nem veszel
elégtételt?!</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Te vagy a fenyő, az oriás!<BR>Te oltalmazol minden kis törpét,<BR>te régóta
tudod a világ dolgát,<BR>ismered a létezés történetét.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Téged kivágnak, raktárba tesznek,<BR>majd piacra visznek,<BR>jó pénzért el
is adnak, meg is vesznek.<BR>Mért nem beszélsz, mért nem árulod el a
gyarlót,<BR>mindent megbocsátsz, mintha nem tettél volna eddig elég jót!</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Olyan vagy, mint egy dió.<BR>Kalapáccsal könnyen kinyitható,<BR>csizmával
is széttaposható.<BR>Gyümölcsöd, kicsiny titkod elhajítod,<BR>magadat sosem
tanítod.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Erővel nyílsz vagy anélkül?<BR>A fő, hogy nyilsz s úgy sem
sikerül<BR>megőrizned magad magadtól,<BR>mert a hazugság vágya benned
tombol.<BR>Magad mihez hasonlítod?</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Olyan vagy, mint egy szem szőlő.<BR>Nem túl sok, nem is kevés,<BR>tested
habár egyre nő,<BR>szíved olyan, mint rég.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Téged falatként kapnak be az emberek,<BR>szinte meg sem ízlelnek, csak
lenyelnek.<BR>Gömbölyű termeted biztosítja kívánatosságod,<BR>mézédes ízed
legszebb virágod.<BR>Mért tűröd mégis e megaláztatást?<BR>Mért nem leszel borrá
s csinálsz valami mást!</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Olyan vagy, mint egy kő.<BR>Mindent feltaszitó, össze is törő,<BR>durva,
vad és idegen,<BR>házamat tartja ily elem.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Vén, rút kőépületek sorakoznak,<BR>egymással a csendben
vitatkoznak,<BR>vetekednek, viaskodnak,<BR>veszekednek, viszakoznak.<BR>Bírjátok
a harcot, de nem féltek még,<BR>hogy egy nap valaki alkot s itt lesz a vég,<BR>s
eltörölnek benneteket?</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Olyan vagy, mint egy piáninó.<BR>Fából munkált testeden érződik a
jó,<BR>világlik a szeretet, tova száll a gyűlölet;<BR>s hangodtól elfog a
bűvölet.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Tudsz te dühös is lenni, mikor haragszol!<BR>s Dícséreted szent, végtelen
nagy harang szól.<BR>Ha játékos vagy, pajkosan járhat rajtad az ujj,<BR>ha
régmúltként látod magad, a kéz is szomorún nyúl.<BR>Mért hagyod, hogy
játszanak veled?<BR>Te képviseled a művészetet - meglehet -.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Olyan vagy tehát, mint egy ember:<BR>szerető karjaid kitárod,<BR>sírra
teszed virágod,<BR>harcolsz s megalkuszol,<BR>néma is vagy, ki nem
válaszol</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Szeretlek téged is, szeretem őket is,<BR>mindenkit becsülök, mert enélkül
nincs<BR>lét, s értelme annak;<BR>az ember feltámadhat, újjá
születhet,<BR>elaludhat, de fel is ébredhet.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Sorsunk, mint a szerencse, forgandó:<BR>nem minden jó egyértelműen
jó,<BR>az igaz sem lehet mindig való,<BR>s van, mikor ölni tud a szó.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Az ember olyan, mint a sors:<BR>megírt jellemek változnak;<BR>s e folyamat
- lehet -, nem éppen gyors,<BR>de beillik egy álomnak.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Szeressük egymást a harcban, a békében,<BR>holtan is és még az
életben<BR>képesek legyünk megbocsátani,<BR>hisz az embernek nincs mása csak a
társai.<BR> 2003. szeptember-december
9.<BR>--------------------<BR> A káosz éve</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><BR>Visszatekintek: s mit látok magam mögött?<BR>-Füst felleget, hatalmas
ködöt,<BR>melyen csak az emlékek törnek át,<BR>nem látható innen más.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Látom, ahogy kergettem önmagam,<BR>pörögtem, forogtam s közben mindent
föladtam.<BR>A lényeges dolgok értéküket vesztve<BR>hevernek szanaszét esve<BR>s
én magam gurulok előttük,<BR>akarat nélkül, várva a csodát.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Ám az, mint mindig: nem jöve el<BR>hiába vérzik érte a kebel,<BR>hasztalan
kutatja az ész,<BR>a szellem ereje van, hogy kevés.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Nemis kűzdöttem nagyon,<BR>üldögéltem magam rakta szemétkupacomon,<BR>s
olykor fölálltam, hogy lépjek egyet,<BR>de e léptemmel testem csak hátrafelé
ment.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Kéne változni, változtatni,<BR>de nem tudok álmokban
ringadozni;<BR>elveszett hajdani szerető arcom,<BR>mamár lustán, gonoszul
röhögve alszom.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>S mit tudok fölmutatni ez évből?<BR>Egy szerelmet, mely épp úgy
összedől,<BR>mint minden köröttem?<BR>Esetleg néhány síró arcot,<BR>kik
megjövendölék a kudarcot,<BR>s gyászdalt énekelnek fölöttem?</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>S én eközben mit teszek?<BR>Úgy érzem senki nem leszek,<BR>s mindent
megadnék a nyugalomért,<BR>vagy meglehet az unalomért.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Elvesztettem magam, vagyinkább eladtam arcomat;<BR>s cserébe nem nyertem
mást, csak a világ undorát,<BR>reménytelen reménykedést, bukott harcokat.<BR>És
így már senki nem vár, senki nem számít én reám.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Visszanézve csak romok füstölgő képei tűnnek elém,<BR>nem látom végét csak
érzem, hogy ez az enyém,<BR>ezt építettem magamnak és mindenkinek,<BR>és ezért,
senki nem irigyel meg.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Keresem a kiutat, a jót,<BR>mely elmaradt mellőlem,<BR>látni vágyom a
halyót,<BR>mely megment engemet!<BR> 2003.
december 31.<BR> A magány órája</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV><BR>Hó fedte a város szép utcáit,<BR>forró tested illata
csábít,<BR>szenvedélytől szikrázó szemed vágyom,<BR>te vagy az egyetlen a
világon.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Te vagy. De mi vagy te? Szépségnek Istene?<BR>Kedvesek kedvese, az igazság
hírnöke?<BR>Nem tudom. Mért is tudnám? Mit is tudok?<BR>Csak, hogy a hóban
gázolok, hozzád kullogok.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>De mért nem röpülök, szállok a házakon át!<BR>Valami csillapítja szívem
rohamát.<BR>Szomorú vagyok. Szomorún ballagok,<BR>a csendben haladok, csak némán
hallgatok.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Szomorú a hófödte háztető,<BR>sírnak a sírok, gyászba öltözött a
temető,<BR>az autók szinte kábultan totyognak,<BR>a csatornák egyhangún
zokognak,<BR>az utakon munkások dolgoznak,<BR>egy ablakban zoknikat
foltoznak.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>A hó is, néhol kellemesen elterülve<BR>fekszik a hideg földön, a
láthatatlan fűben,<BR>máshol kupacokba kotorva<BR>tengődik összetaposva,
bemocskolva.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Egy-egy kis csoport töri meg csak a csöndet,<BR>ők nem sírnak, nem
színlelnek, csupán örülnek.<BR>Rajonganak a havas utcákért, a csípős
hidegért,<BR>nem latolgatják, ki menyit ért, szeretnek a szeretetért.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Csak mi lennénk ily elkorcsosult lények?<BR>Csak mi nem látnánk meg a
szépet,<BR>és vajon nem látjuk vagy nem is nézzük?<BR>Gyermekkorunk szép perceit
félve, ám olykor felidézzük.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>A szépséget az idő múlásával kell mérni?<BR>Mért volna okunk rettegni,
félni<BR>a tegnaptól ha még a holnapot sem értük meg?<BR>Felnőttként a világ
mivé lett?<BR>Az ember mért tart a múltjától, mikor az ártatlan lélek,<BR>nem
úgy, mint az a jövőben élő meghatározott képlet?!</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Tervezgetünk s függvények sorozatából<BR>állítjuk össze életünk lehetséges
perceit;<BR>nem tapogatózunk mint rég, csak kalkulálunk
táblázatokból,<BR>mérlegelve lépünk s vizsgáljuk léptünk esélyeit.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Utamon csak fehér fák kísérnek,<BR>úgy érzem, mintha nem is
élnének.<BR>Némán, mozdulatlan állnak, tűrnek és várnak;<BR>nem érdekel senkit
ha kiabálnak, köröttük csak szaladgálnak.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Megyek. De mért is megyek? Hová visz utam?<BR>A kéjek birodalmába sietnék
sebesen?<BR>Vagy a puszta élvezeteket már megúntam<BR>s most hozzád tartok,
szerelmem?</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Van-e nekem olyanom? Tudom-e én, mi az szeretni?<BR>Próbáltam már pénzt,
ruhát, költőt s állatot becsülni!<BR>És mi értelme volt annak is? A pénz
elfolyt,<BR>a ruha szétszakadt, a költő nem dalol,<BR>az állat már nem vár
hűségesen.<BR>És én mégis - hahaha - szerelmem keresem!</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Lépteim megszaporázva folytatom töprengésem,<BR>és szívembe csakhamar
belevésem,<BR>bele írom fekete tollal, beleégetem tüzes vassal:<BR>"SZERELMES
VAGYOK", majd újra: "SZERELMES VAGYOK".<BR>Ezt mindig elmondom, így érzem, ha a
Nap rámragyog,<BR>de elmúlik nyomban, ha jön a hajnal...<BR>Mert a napsugár, mi
reám ragyogott,<BR>a Hold szomorkás fénye volt.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>S párnáim közt heverve találom magam,<BR>nyoma sincs már a magányos útnak,
melyen annyit vívódtam;<BR>egyedül vagyok, nem fekszik mellettem senki
sem,<BR>de nem vagyok magányosabb, mint aki szívtelen.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Nem keresem a puszta gyönyör forrását,<BR>a szerelemnek megadom a
formáját,<BR>távolról nézem, de nem mert megmérem,<BR>hanem - csss! - bátortalan
vagyok.<BR>Egy nap - mikor mindegy esik e a hó -, azt akarom,<BR>hogy kezét
kezemben tartva, ajkára lágy csókot nyomva elérjem,<BR>hogy valaki szeret,
őszintén szeret,<BR>s akkor semmi más, senki más nem lesz több, jobb, mint ő, ő,
ő.<BR> 2004. január 3.<BR></DIV>
<DIV>
Hát ennyi volna egyenlőre.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>Valószínű, hogy ezen túl nem tudok így levelezni, mert kiköttetjük a
matávunkat. Ha gondolod, megadom többi adatomat:</DIV>
<DIV>tel: (06-20) 384 49 32; (06-30) 346 20 27</DIV>
<DIV>Cím: 1045. Budapest, Berda József u. 36. III/22.</DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV> </DIV>
<DIV>
Üdvözlettel:</DIV>
<DIV>
Demeter
Viktor</DIV></FONT></DIV></BODY></HTML>