<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
<META content="MSHTML 6.00.2734.1600" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2> <FONT size=3>Táncházak jövője.
Az erről folytatott vitában a pályázati esélyek latolgatása a szervezett
fellépés irányába mutat, ennek fontosságát szeretném alátámasztani. Rövid
bemutatkozásként: nem vagyok "szakmabeli", de 23 évig rádiósként, majd két évig
a Duna TV igazgatójaként igyekeztem szolgálni a mozgalom ismertségét.
Szakterületem a Kárpát-medencei rurális, elmaradott térségekhez köt, s ezt
csak azért jegyzem meg, mert a táncházak jövője alapvetően a kulturális
revitalizáció esélyével függ össze. Három területen kellene frontáttörést
elérni: a médiában, a vállalkozói szférában és a közművelődési
intézményrendszerben.</FONT></FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial> 1./ Média tapasztalatok: amikor
a 90-es évek szabadabb légkörében a Kossuth-adó egyik magazinműsorában és
riportműsoraimban rendszeressé tettem a táncházi zenéket, a házon belüli
durva ellenérzések döbbentettek rá, milyen mértékben hiányzik e kultúra az
angolszász slágerlistákon szocializálódott média emberekből, milyen sokan
gondolják, hogy e műfajnak nem kellene átlépnie a szakműsor határait. A
sok éven át kísérő, kirobbanó hallgatói tetszés cáfolta a tévhitet, de más
tanulsága is volt. Ez a zene kihat a prózára is: csak értékközpontú
témaválasztást és mívesen megfogalmazott gondolatokat enged meg. Ma már
gyakrabban hallani az adón táncházi zenét, ám egy megkezdett hagyományt
folytatni kellene rádióban és tévében: teret adni nyilvános szakmai
vitáknak a mozgalom nem csupán szakmai, hanem társadalmi funkcióiról is. Mert
jóval többről van szó a nemes szórakoztatásnál és hagyományápolásnál. A
Folkrádió kezdeményezője lehetne olyan konferenciának, amely a média szerepét
elemezné - a határon túl is /aki hallgatja pl. a "weszternizált" erdélyi
rádiókat, tudja, miről beszélek./</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial> 2./ Bármily
naívnak is tetszik az ötlet: e kultúrát honosítani kellene a vállalkozói
szférában a folkkocsmák hálózatának létrehozásával, modellként nem csupán az ír,
hanem a dél-lengyel gorál kocsmákra is gondolhatunk - kultúrát közvetítő,
alternatív szórakozóhelyként. Kizárólag franchise-rendszerben működhetnének, a
berendezés, a zenei és táncválaszték meghatározott
kötelezettségével, a Hagyományok Háza - vállalkozói alapon végzett -
módszertani útmutatása szerint. Meg kellene próbálni értékeinket érdekeltségekre
építve, professzionális módon terjeszteni - így működik
az értékrombolás is, működhetne így az ellenkezője is. Ha minden
tájegységben csak egy jönne létre: 65-70 folkkocsmánk lenne, ha minden
kistérségben lenne csak egy: számuk a 160-at is elérné.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial size=2> <FONT
size=3>3./ A legfontosabb: nem a táncházakkal van a baj, a baj az, hogy a
közművelődési intézményrendszer van defenzívában, települési-kistérségi
felzárkóztató programjaink ezért túlzottan gazdaság-centrikusak, s szorul
háttérbe a hagyományos értékeket feltámasztó kulturális revitalizáció.
Márpedig ennek keretében egyik legfontosabb feladatunk lenne a városi kultúra
részévé vált táncházmozgalom visszatelepítése a forrásvidékre. Sok éve
munkálkodva egy erdélyi kisfalu újjáélesztésén, a lokális gazdasági és
társadalomfejlesztő program természetes velejárója lett minden hagyományos
kultúra felélesztése, bizonyítva, hogy az értékelvű modernizáció nem
megsemmisítője, hanem élesztője az értékeknek, a közösségi
alkalmak újbóli megteremtése a társadalmi kohéziót segíti. /Csak egy
megjegyzés: évente kb. 300 ezer magyarországi vendég látogat turistaként
Erdélybe. Ha a kinti vendéglátók - csekély költség többlettel, a helyi
néptáncosoknak munkát, jövedelmet nyújtva - csak a vendégek kis százalékát
tanítanák meg egy dalra, egy táncra, hogy ne csak az oroszhegyi pálinkát hozzák
magukkal -, ezrével nőne meg azoknak a száma, akik a megismert kultúrát itthon
is keresnék./ Vannak, persze, hazai modellek is, de kis
számban.</FONT></FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial> Helyes tehát,
ha pályázatokra vadászunk, de egyenként nem sokra megyünk. A sokhelyütt
kiüresedő közművelődési intézményeknek kell programszerűen e mozgalmat
felkarolni, de ehhez előbb a mozgalomnak kell elkészítenie a maga országos
/Kárpát-medencei/ stratégiáját, javasolt országos pályázati rendszerét,
feltérképezve a partner intézmények körét. Az érdekérvényesítéshez pedig -
egy médiastratégia alapján - széles körben mozgósítani kell a
médiát.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial> E téren
sokat tanulhatunk a "lokális Európától", de erről talán legközelebb, ha lesznek
e gondolatfutamnak egyetértői vagy vitatói.</FONT></DIV>
<DIV align=justify><FONT face=Arial></FONT> </DIV>
<DIV align=justify><FONT
face=Arial>
Szitnyai Jenő</FONT></DIV></BODY></HTML>